Rész
1 1| árnyba! ~Az én párnám a szürke asztal,~ a fegyverem
2 1| csodálom, ~az éj gomolygó, szürke árnyin át,~ amíg bezárom
3 1| fagyos, komoly,~akár a tenger szürke pusztasága,~akár az éj sötétlő
4 1| kudarc megsemmisítse.~Egy szürke honba tér a föld fia:~nézzétek -
5 1| legsötétebb, a mindennapos,~a szürke életnek komédiája -~tekintsetek
6 1| mászók homlokára lép.~S a szürke fényben áll vigyázva, várva. ~
7 1| megfojt az ár,~a ház, a szürke kő.~S az ég, mint szemfedő~
8 1| megbomolt~sok szélmalom. ~A szürke réten ciripel a tücsök,~
9 1| vagyunk. Ez a pokol-torok.~E szürke tájon minden oly beteg,~
10 1| Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel~száguld tovább gőzvasút
11 1| a nagy, zöld Dunával,~a szürke Gellért bércit által,~mely
12 1| Ajkam lezárt és hallgatag.~A szürke égen pár madár száll,~
13 2| benne, hosszu évek.~Egy szürke dalban egy szent, szürke
14 2| szürke dalban egy szent, szürke élet.~Hogy össze nem rogy
15 2| tükrözte vissza tán. ~Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,~
16 2| repülve~a nyári aszfalt szürke csíkján~a 36° Reaumur-be. ~
17 2| kezdődött a rékviem.~Poros és szürke volt az alkony,~a görbe
18 4| tüdőgyulladásba.~Mentem tovább s a szürke utcán~temettek egy kedves
19 7| halál,~a kávéház égboltja szürke,~s mint egy kialudt égitest,~
20 8| áldott a szívdobogtató és szürke hajnal,~mely most megindul
21 13| vagyok. Átfog a semmiség.~A szürke ég ködébe bámulok.~Farsangi
22 13| Fehér temetés~Ezen a szürke téli reggelen~hahotázó hózivatarba,
23 13| tétlenül,~s szeles időben szürke ég alatt~dalolva kóborolni. ~
24 13| verünk és trombitálunk. ~A szürke országút az ágyunk,~és derékaljunk
25 13| vágy csak:~és ekkor a kert szürke négyszögén~egy furcsa, borzas
26 13| fogasán volt~ez a kalap,~egy szürke, fess civilkalap. ~Azóta
27 13| Nénike nevenapjára ~A szürke köznapok rendje után~mily
28 14| ősszel a falevelek. Ez a szürke kép lelkem megragadta,~s
29 14| tájon.~A jégvirágos ablak szürke még.~Lezárja a nehéz pillát
|