Rész
1 1| képzelet dicső gigásza,~a porba néked hódolok. ~Te vagy
2 1| rontó hatalma diadalmaképp~a porba mászók homlokára lép.~S
3 1| éled,~ ha silány rög porba száll? ~Hol a hely, mely
4 1| hajlik büszke zászlóm,~és porba omlik mindenem,~én felkiáltok: -
5 1| hogy ott hevertek majd a porba másnap... ~Sötét az éj,
6 1| mennyország,~mostan lesujtasz, porba lökvén,~majd felemelsz újból
7 1| nagy végtelen~ s most porba roskadok le némán. ~Sirasd
8 1| perzselve éget,~ s a porba nyomja homlokom. ~Olyan
9 5| A kincse, kincse húzta porba,~és az arany hozzája dőlt,~
10 7| szabadkai házat,~ hol porba vert a gyász és a gyalázat~
11 8| névtelent. ~Síró Hungáriánk ma porba fekszik árván,~fölötte az
12 8| múltba, rég. ~Kis társaim, ti porba játszók,~emelve sápadt fejetek~
13 9| lázadoz,~mely porból jön~és porba tér,~és hull a könny~és
14 9| haloványan. ~Akik ma éltek, azok porba rogytak,~a krisztusi-szelídek
15 9| értené, ha fölkiáltanék,~vagy porba hullnék? Volna itt egy ember,~
16 10| tartva küzdenek, majd a porba lerogyva,~színpadi hősnőkként
17 11| tartva küzdenek, majd a porba lerogyva,~színpadi hősnőkként
18 12| megtép disznó-agyarával~a porba alázva téged, te magasztos.~
19 12| mindent felejtő, mindent porba ejtő~henyélők,~kiknek kezéből
20 13| áldozattal hull könnyünk a porba,~gázolva testünk, lelkünket
21 13| Tekintetét, mit olykor porba hullat,~ felvesszük,
22 13| áhitatban~hódol a nép, a porba rogyva, halkan.~Jön a Zene.
23 13| lefelé, a szent szekeret~le a porba, piszokba, a semmi szemétbe,~
24 14| Szárnyas dalomról szüntelen~S a porba húz le az egekből~A szerelem,
25 14| akarsz. ~De így... Az álmod porba roskad,~ezer borús remény
26 14| galambot~neked adom, s előtted porba hajlok,~s ujjongva zengem
27 14| vonod, csodás lány.~Hogy porba ér a hősi homlok,~te felkacagsz; "
28 14| síri nyughelyet vár,~s a porba csüggeteg keres.~Mindez
29 14| tudja mit jelent,~ hogy porba hullt a francia regény...~ ~
|