Rész
1 2| ferdül-fordul az alakjuk,~melyet szorgos fény kimintáz.~Panoráma,
2 2| régi bornak~s a kesztyűnek, melyet lassan, vigyázva~viseltem
3 2| sötét arcomra bámulsz,~melyet tűzfénybe von nehéz havannám.~-
4 2| Megfeketült a mellemen a rózsa,~melyet adott,~és ráncos lett, mint
5 2| Tücsökcirippelés egy régi ajtón,~melyet mindenki elhagyott.~
6 4| várta őt pár cigaretta is,~melyet ezüsttárcában ott felejtett.~
7 4| tavaszi délután.~Egy szó, melyet kedvvel, gyakorta ejtett,~
8 4| alszanak. ~Szavuk, szavuk,~melyet szegény szájuk ájulva mond,~
9 4| karodba, ne keresd a szívem,~melyet elönt a csúf, fekete vér,~
10 9| és olvasom a szenvedést, melyet e háborún át,~titkos karcokkal
11 9| tetszett,~hogy életünk, melyet ma könnyel élünk,~úgy hasson
12 9| és a ferde-furcsa tájra,~melyet én is láttam gyerekkoromban,~
13 9| tekint a megszokott szobára,~melyet nem ismer, mert tüzes szalag~
14 9| fanyar és fekete gyümölcsöt,~melyet a többiek úgy hívnak, élet?~
15 10| nem úgy, mint a festmény, melyet képíró alkot,~egymás mellé
16 10| görbén mosolyog a titkán, melyet senkise tud még,~de pár
17 10| ideges zugás:~varázs!~A seb, melyet döf, izzó, lángoló-vad:~
18 11| görbén mosolyog a titkán, melyet senkise tud még,~de pár
19 11| ideges zugás:~varázs!~A seb, melyet döf, izzó, lángoló-vad:~
20 12| Ázsia",~e "drága ország", melyet tönkretesznek~s nem engedik,
21 12| súlya ölje meg,~a test, melyet kínnal szült édesanyja.~
22 12| az ételt,~s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt~a csönd,
23 12| szobába zárva, mint dobozba,~melyet ébren szépítnek álmodozva,~
24 12| messze kéklő,~pazar belépő,~melyet magára ölt egy drága, szép
25 12| de göncös,~rossz gúnya, melyet a könny öntöz,~beh otthonos
26 13| Vázlat~Utállak étel, melyet megzabálok,~utállak condra,
27 13| megzabálok,~utállak condra, melyet viselek. ~Téged szolgállak
28 14| éneklek én kanáris~hangon, melyet sok tanár is~földícsér majd
29 14| szava, mint az az ágyú,~melyet töm Örkény! ~Orvosi tanács ~
|