Rész
1 1| A bal lator~Téged dalollak: vasderekú lator,~
2 1| 2 ~Ó mint szeretnélek téged szeretni,~örjöngve hívni
3 1| a lángokról álmodom. ~3 ~Téged kereslek, rózsakeblü lányka,~
4 1| és riadva rettenek fel. ~Téged kereslek, titkoslelkü gyermek,~
5 1| Zrinyi, a költő~Szeretlek téged, harcos, hősi költő,~zord
6 7| trará-trará-t mond?~Mert téged hívlak, Kard, kisgyermek
7 7| láthatnálak színről-színre téged,~hogy most, mikor könny,
8 9| az ásítást, a férfibút,~s téged, öreg diákkaszárnya, akáclombos
9 9| magasba epedek fel,~és látlak téged, biztosan, a földön,~fehér
10 9| él, siratom ivadékom,~s téged, a példaadót, siratom mi
11 10| összetöri az emlékedet,~téged. ~Ne hazudj.~Ne halj meg.~
12 10| mint egy gimnazista:~"Lásd, téged is szerettelek."~ ~
13 10| rettenetes erővel~láttalak téged:~ívlámpák, babérfák közt,
14 10| hordalak fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád
15 11| rettenetes erővel~láttalak téged:~ívlámpák, babérfák közt,
16 11| hordalak fájó lelkemben téged,~amint te hordtál. ~Rád
17 12| bámulva rád,~nem üdvözöl téged, nem istenít fel,~nem göngyöli
18 12| megérthetik. ~Megértenek téged s őket megérted,~kiket sirattál,
19 12| disznó-agyarával~a porba alázva téged, te magasztos.~Nem hagylak
20 12| hinni,~ s úgy nézni téged, mint eget. ~Az asztalodhoz
21 12| között, a végzet a vállamon,~téged dalollak, még nyomorékul
22 13| ideje a víg szüretnek,~és téged a múlás fájdalma lep meg,~
23 13| condra, melyet viselek. ~Téged szolgállak keshedő ebédem,~
24 13| szolgállak keshedő ebédem,~téged urallak foszladó ruhám. ~
25 14| szerettek egykor - én se téged. ~Mért ismerém meg édes
26 14| csüggeteg,~nagy bús szemekkel téged néztelek. ~A többiek kotortak
27 14| akit az élet haragba elvet,~téged keres fel, s együtt sír
28 14| 7 ~Gyerekkorom, mindig téged kereslek,~ha járom a poros-boros
|