Rész
1 1| égni~a fráter a költő tüzes szemét,~amelybe vészesen forgott
2 1| messze sírra.~Könny lepte el szemét s merengve írta:~"Gombom,
3 1| felhővel fogja be dicső szemét a nap. ~A csata után ~Tajtékos
4 2| vidám szemedbe az ő bús szemét,~a te hajadba az ő dús haját,~
5 3| Szemét és csillagok között~Ha emberek
6 3| a fellegekben,~ szemét és csillagok közt a kezünk,~
7 8| tarisznyájába bánat.~Hideglelős szemét feszíti tágra,~ és óriás
8 9| tétován e fáradt-fényü fürdőn,~szemét közt turkálok, nem csitult
9 9| hosszú úton könny van és szemét.~Vér és szemét, csak bánat
10 9| könny van és szemét.~Vér és szemét, csak bánat és szemét.~Emlékeinknek
11 9| és szemét, csak bánat és szemét.~Emlékeinknek lombja is
12 9| Emlékeinknek lombja is szemét. ~Cél nélkül itt egy ember
13 9| hosszan figyelt, morcolva a szemét.~Én meg remegve szívemet
14 9| röpködő kezével,~és kék szemét bandzsítva rám nyitotta.~
15 9| öreg-merev ujján~s ferde japáni szemét rézsút a madárra emelte.~
16 10| szemmel~Mint akinek bekötötték szemét~s elvitték a rablók egy
17 10| vallatták zsiványok,~aztán szemét bekötve, újra bekötve~cepelték
18 10| már fogja az ember, két szemét benyomja,~élve megvakítja,~
19 11| szemmel~Mint akinek bekötötték szemét~s elvitték a rablók egy
20 11| vallatták zsiványok,~aztán szemét bekötve, újra bekötve~cepelték
21 11| már fogja az ember, két szemét benyomja,~élve megvakítja,~
22 13| vizes.~Veréb csiripel a szemét fölött,~alatta rongyos,
23 13| Az egyik félve nyitja rád szemét,~a másik a szoknyád mögé
24 13| Ó, a vicéné. A szemét kerubja.~Piszoktündérke,
25 13| idegen élet,~és összeolvad a szemét s a könny. ~- - - - - - - - - - - - - - ~
26 13| tudja csak.~Szuszogva a szemét között kapirgált,~piros
27 14| volt az ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta lángra,~
28 14| s elkápráztatta könnyező szemét,~perzselte húsát a sugárnyaláb,~
|