Rész

 1    1|    megváltozatlan.~Hiába lőttök rá nyilat,~nem reszketek kudarc
 2    1|        s ásítozik, nyújtózkodik rá -~az országútak vándora. ~
 3    2|      egy halvány, szelíd virág.~Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon~
 4    2|   szoknyáitól meggyúl a levegő,~rá se merünk tekinteni...~Csak
 5    2|        éj üvegdobunk.~És sírnak rá az üvegek. ~Az ég: ~És az
 6    4|     mosolyától,~és látta Őt, ki rá se nézett - távol -~de gondolatba
 7    7|          pléhnefelejcs,~ha kell rá gyöngy, egy könnyet ejts. ~
 8    7|        úgy tekintek félve-bízva rá. ~Én jó vagyok, ezrek jósága
 9    7|      palaszürke égben áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~Nehéz,
10    9|         titkos karcokkal véstek rá s megdermedt rajta mostan.~
11    9|         ház,~s én, ki figyeltem rá, elalélva, könnyekre fakadva~
12   10|         te Urad, Istened. ~Nézz rá,~büszkén s alázatosan is,~
13   10|     sötét pincelakásban él,~mos rá, vasal és főz, mint nekünk
14   10|       mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten
15   10|  rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak
16   10|       oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek a tömegek,
17   11|       mégse felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten
18   11|  rajongva.~Ha már megszokták és rá se figyelnek,~ha alszanak
19   11|       oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek a tömegek,
20   12|      hívja - aki kenyeret keres rá,~de ő kenyeret nem eszik
21   12|    meredve,~mint egy ereklye,~s rá ékírással van karcolva ritka,~
22   13|       Úgyis csupán a balga hajt rá,~én azt felelem, jó bolondok,~
23   13| kocintgat.~Tömjén gyanánt száll rá a füstgomoly.~Ártatlan arcán
24   13|     mint ki megszokta, hogy már rá se néznek.~Télen pedig,
25   13|         áll a szürkületben.~Vár rá szelíden. A fény összerebben.~
26   13|        de a szivem följajgatott rá,~és fájni kezdett. ~Úgy
27   13|     párthoz tartozom,~úgy nézek rá, mint ki idegen csillagról
28   14|         Idill ~Almát eszünk ma, rá diót,~és hallgatjuk a rádiót. ~