Rész
1 1| feltámadásra.~És a halott, kit könnyel, énekekkel~a sírnak
2 1| vasúton az első beszállót,~kit fáradott közönnyel megtekintünk.~
3 1| szótlanul-nyugodt, mint a halott,~kit a koporsó ablakán tekintsz
4 2| és halotti urna -~mondd, kit temetsz belém? ~A férfi
5 2| eltemettem, édesem, beléd,~kit most borzongva hívok újra
6 7| ajtót, mit elfeledtem. ~Kit megbántottam, megvígasztalom
7 8| mint gyönge csecsemőé, kit megölnek,~és mint a szűzé,
8 9| vallok tinektek, emberül. ~Kit az idő új szóra költ,~dalolj
9 9| itt és beszélj helyettem,~kit embernek neveztelek, kis
10 10| az utcán,~reá gondolva, kit távoli, pesti~éjeimen most
11 10| mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~
12 10| most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam meg itt,~kire
13 10| szemüveggel, vonva a vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~
14 11| mondjalak el, te piac,~piac te, kit megvet az ünnepi szónok~
15 11| most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam meg itt,~kire
16 11| szemüveggel, vonva a vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~
17 12| csüng, ~látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,~ki sírna, ha
18 12| mikor vérző-heges még~ó hős, kit a halál-arc~rémétől elföd
19 12| merőn,~már mint az özvegy, kit halott férj~hűtlenül elhágy. ~
20 12| tudja senki, hol van,~annak, kit nem lelek se most, se holtan.~
21 13| vasútra,~én tudtam csak, kit hagyék el...~Meg tán a kisasszony
22 13| tilos öröm;~kedden megöltük, kit szerettünk;~szerdán eladtuk
23 14| végért eped. ~5 ~Mily furcsa! Kit élve~ Imádtunk, szerettünk,~
24 14| halálverejték,~hörgött vadul, mint kit vadállat űz,~és kétkedett,
25 14| silány eszednek~kis kincseit, kit a hírvágy kicsalt,~mindezt,
26 14| dijába~bút adnak néked, kit már sírlepel fed,~könnyek
27 14| Mint egy bezárt~bazárt,~kit tönkretett~hazárd~gazdája... ~
28 14| minden hatalmat egybeöltő,~kit bámul reszkető, üvöltő~fönségébe
|