Rész
1 1| reám nehéz, hegyes követ?~Hisz minden ádáz, bosszus átkot~
2 1| fénysávot gyászmezén át! ~Hisz oly sötét, kietlen így a
3 1| reményre nem talál okot,~nem hisz miben se, gyáva, önző,~nyugodni
4 1| tiszta frígyben egyesül.~Hisz e sziklás, büszke vén föld~
5 1| hintsen vigasztaló kegyet,~hisz amikor reggel letűnsz te,~
6 2| énekelsz? Miért siránkozol?~Hisz senki sincs itt, mért beszélsz
7 4| félj. Ne légy oly halavány.~Hisz úgy sincs semmid. Csak pár
8 4| lélek, amely a csodákba hisz.~És jöttek őszök, jöttek
9 4| beszéltek, én halottjaim?~Hisz oly sebes fekete, néma szátok.~
10 4| mily hervatag szegény,~hisz benne senki sem találja
11 4| mint az élet a halált.~Hisz szívem túlvilági jeleket
12 8| lehajolva,~hogy hívjalak. ~Hisz a semmit tudod, gazdag,
13 8| őket én mind elfeledtem,~hisz társaim, hisz emberek. ~
14 8| elfeledtem,~hisz társaim, hisz emberek. ~Suhognak óriás
15 8| Csitt - fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik.~ Bús
16 10| álmát, melyben egyre jobban hisz.~Még a rossz táplálkozástól
17 10| közeledhetem, bárhogy akarnám,~hisz zárt világa~csak az övé.~
18 10| magammal,~itt az emberek előtt?~Hisz ők is egyedül vannak,~és
19 10| nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~vele hancúrozom,~rigóival
20 10| talán.~De minek maradjak,~hisz láttam a javát? ~Bocsássatok
21 11| nekem,~hiszek benne, ki hisz még,~vele hancúrozom,~rigóival
22 11| talán.~De minek maradjak,~hisz láttam a javát? ~Bocsássatok
23 12| sirattál, sírni fognak érted,~hisz végzetük egy nékik és nekünk, ~
24 12| őrült.~Nem önveszélyes. Hisz magának ő~sohasem árt. Ez
25 13| előttem,~fönn a ködben,~hisz te elvezethetsz,~szent delejtű,~
26 13| Nyugodtan járulok oda,~hisz ami vár,~csak ennyi lesz
27 14| Sírás-rívás, bánat,~Hisz haló porunkból~ Fel
28 14| Légy az anyám, csókolj, hisz úgyis elmék,~hogy üldözött
|