Rész
1 1| halottas, téli gyász van~az elhagyott, magányos úriházban.~Kikerüli
2 1| jámborak a népek,~s kihalt az elhagyott pogány berek.~Szavára villám
3 1| legnagyobb,~hogy a teren mindenki elhagyott;~mart a török s a gyáva
4 1| izzadnak a járókelők,~az elhagyott nyomor vivódik;~fuldoklik
5 2| tűz-körökbe,~és aki megtér elhagyott szobánkba,~itt is marad
6 2| hintaszéken,~vagy álmodunk az elhagyott verandán.~Te hímezel, sötét
7 2| üvegcsokor.~Te bútora vagy elhagyott szobámnak,~én gondolat-kaosz.~
8 2| régi ajtón,~melyet mindenki elhagyott.~
9 3| reája,~és játszani kezd elhagyott szivünkben~az életünk laterna
10 4| féltek-e egészen magatokban,~ti elhagyott, magányos gyermekek?~Tág
11 4| a gazda-vesztett, elhagyott ruhák.~A hős nehéz bibor-palástja
12 7| gyöngyön, diadémon -~egy elhagyott padon ül, és mögötte~egy
13 7| sem feledte el. ~Hallgatja elhagyott szive,~s a hóban valami
14 7| végtelen~s a búzája életem,~elhagyott és végtelen,~tompa-csöndes
15 9| ültök otthon tétován~az elhagyott szobák során,~s este sétálni
16 9| fodrozom. ~Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap,~kis görbe közein
17 9| mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra,~egészséges fogunk
18 9| Üllői-út is mily végtelen. ~Az elhagyott vasárnap-éjszakán~izzó kohóként
19 9| mocsár a két szemed, és elhagyott, beomlott,~ijesztő, néma
20 12| Magányom ~Mint telefon az elhagyott lakásban,~mely éjidőn reménytelen
21 12| tudhatod,~milyen szegényes, elhagyott~ilyenkor innen a Logodi-utca,~
22 13| barna, ócska nyoszolyára,~az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,~
23 13| Van-e, van-e ily elhagyott?)~Most itt ülök a lábaidnál,~
24 13| tejszínűen derengnek reánk,~mint elhagyott házak vakablaka,~és akkor
25 13| ki tégedet - és engem - elhagyott. ~Letört apád szeresd. És
26 14| A kakukkórát, ha lelkem~Elhagyott, állítsd meg csendesen~
27 14| kilobbadott a lángunk,~és elhagyott a szerelem,~megyek, nem
28 14| Ez az üveg él s bármily elhagyott most,~Mint egy fiatal anya
|