Rész
1 1| emberélet eltünése!~Az a tudós egykor rajongva élt;~kőarca, amelyen
2 1| az észnek fénye éledez,~egykor mosolygott, sírt, haragra
3 1| elfogyott mind a rakétám,~egykor enyém volt a nagy végtelen~
4 4| megreped-e tőle?~Ó, láttam egykor lassan távozót én,~és láttam
5 7| karjaiba szálltam én, ~mint egykor anyám köténye alá,~és úgy
6 7| hogy gyermekpuska voltál~egykor az ő kezén, s ha forgatnak
7 8| az álló Dantét ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk megállni,~
8 8| Könnyek koldusa~Én voltam egykor szent edény.~A fájdalom
9 9| éneklem húsz éves másom, ki egykor erről énekelt. ~A férfikort,
10 9| régi csésze.~Eszembe jut, egykor vidéken vőfény~voltam, s
11 9| ami akartam lenni, régen, egykor,~most az te vagy. ~Igaz,
12 9| rajzolgatom a vígasztalan égen,~te egykor rátekintesz majd e képre,~
13 9| a buta kő is,~mely látta egykor győztes életem,~s a fém,
14 10| halljad.~Így hagytam el egykor én is apámat.~Ő is így ment
15 10| Eperfa ~- Itt lakmároztál egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél.
16 11| Eperfa ~- Itt lakmároztál egykor, az eperfán,~jaj, hogy szerettél.
17 12| hagylak el, áldott~s mint egykor a gyermek, kis lovagod már~
18 12| szégyen-~maratást. ~De láttam egykor kánaáni~aratást. ~Kerek
19 12| ábrándozol te arról,~hogy egykor a saját szőlődben ülsz,~
20 12| is volt a másik szobából~egykor a kedves "messze" hangja.~
21 12| öregasszony.~Mind ükanyáim. Egykor ők is~jártak homályos templomokba,~
22 13| tavasz lesz, úgy mint régen egykor,~s e szó a múlt honába visz. ~
23 13| kavarván a piarcon...~Ha egykor bosszantott nagyon,~de most
24 13| glóriás. ~Ezért veszek el egykor szeretetlen~az út porán -
25 13| át~valamikor a múltban. ~Egykor megvívtam száz csatát,~s
26 14| s nékem~Dald el azt, mit egykor... régen. ~4 ~Sárga őszi
27 14| szerelem, a szerelem... ~Egykor remegve lángra szított~S
28 14| s engemet sem~szerettek egykor - én se téged. ~Mért ismerém
|