Rész
1 1| Egyedül~Magam vagyok, rám hull a
2 1| annyi közt vagy s mégis egyedül,~hol a nyomor s gazdagság
3 1| velőm ég,~szenvedve, tűrve egyedül,~gúnyoljatok csak kába dőrék,~
4 2| éjszakákon~párnáimon oly egyedül sirok.~Ő az egészség és
5 2| Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,~és senki meg nem értett
6 2| ül~virágai közt, mindig egyedül.~Ő is virág. Hervadt virág
7 2| egymagába,~és a diák fönn egyedül~egész éjszaka hegedül. ~
8 4| milyen magam vagyok,~mily egyedül e roppant földgolyón.~Úgy
9 7| egykoron. ~Lakástalan és egyedül~bolyongani, kivert ebül. ~
10 9| elmulás. ~Romok között és egyedül~vallok tinektek, emberül. ~
11 9| tébolya? ~Megyek az erdőn, egyedül, zilálva~bús álmaikból a
12 9| annyi-annyi sors,~s én egyedül, mint árva remete.~Ki értené,
13 10| hogy hősi-igazul járjak egyedül,~egyszerű ember az egyszerű
14 10| együtt~vacsorázunk. ~Aztán egyedül bandukoltam az utcán,~reá
15 10| Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,~mint eleven fáklya.
16 10| lefelé a gépből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő,
17 10| kedves vejeim is,~s most egyedül~teszem meg ezt az utat,~
18 10| meglestem: a falra mosolygott,~egyedül volt otthon s a falra mosolygott,~
19 10| emberek előtt?~Hisz ők is egyedül vannak,~és az ember miért
20 10| szónok~a háztető ormán,~egyedül,~birkózva a csönddel és
21 11| szónok~a háztető ormán,~egyedül,~birkózva a csönddel és
22 12| Rokontalan, sívó magányom~egyedül. ~A hosszú őszt, mely visszanézve~
23 12| halálos elhagyottság.~Ki egyedül van egy hotelszobában,~félhet. ~
24 12| visszahúzódó,~trón magasában egyedül élő,~koldus imperátor. ~
25 12| s tollászkodik unottan, egyedül.~Nyilván ez az ő lusta délutánja,~
26 13| lány,~ki ittmaradtál vélem egyedül,~leányos bánat - vérszegény
27 13| arc s ez árva nesz,~mely egyedül sír a világba halkan. ~Előttem
28 13| idegen csillagról való. ~Egyedül megyek az utcán.~Lehajtom
|