Rész

501   12|               megálljak,~fény kiáltott, hogy maradjak.~Nem tudott az
502   12|                 ki voltam~s játszottam, hogy én is élek. ~Stralsund ~
503   12|          eléteszik,~akkor eszik,~aztán, hogy elviszik,~iszik~piros gyümölcslevet~
504   12|                kacagnak.~Én is kacagok, hogy oly boldogok. ~Skeppsborn ~
505   12|            frissen-új ködös a számadás,~hogy percekig nem fáj, mit régi
506   12|                majd mindent megismersz,~hogy ez tiéd, eldobni nem lehet, ~
507   12|           garázda népnek,~és reszketek, hogy összetépnek.~ ~
508   12|                dagadt sebünk.~Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,~
509   12|               házunk,~ki tartja számon, hogy mit szenvedünk?~ ~
510   12|                     Kétségbeesés~Várom, hogy asztalunkat megterítsék~
511   12|         megterítsék~s leszedjék.~Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen~
512   12|             ővéle zengem,~Beh jó nekem, hogy nem kell élni,~csak az üllőre
513   12|                oly gyors, lángoló volt,~hogy utolértél. ~Ha fújt a szél,
514   12|                 cikázhatott~a gondolat, hogy "meghülök", amikor~önzésem
515   12|               csengetyűz. ~Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és
516   12|               Nem tördelem~a két kezem,~hogy mit jelent,~nem kérdezem. ~
517   12|           homlokán feltündökölt a jegy,~hogy milliók közt az egyetlenegy. ~
518   12|              forgandó tündér szerencse,~hogy e csodát újólag megteremtse. ~
519   12|            ablakon kinézek. ~Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?~
520   12|             Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?~Te ismered
521   12|                 s nem sejti senki róla,~hogy otthonunk volt-e vagy állat
522   12|               az égbolt gazdag csodáit,~hogy már pirkadt is keleten,
523   12|             ennek~a régi nagy titoknak, hogy a mennynek~tündérei hajnalba
524   12|                 volt fontosabb tenéked,~hogy annyi nyár múlt, annyi sok
525   12|                 égi szomszéd,~ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.~
526   12|        megköszöntem. ~Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,~s azt
527   12|                 hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,~de
528   12|               se holtan.~Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,~úgy érzem
529   12|                  úgy érzem én, barátom, hogy a porban,~hol lelkek és
530   12|              volt a mi bajunk korábban,~hogy nem jártunk a föld porában?~
531   13|              szivemhez,~bíztatva egyre, hogy maradjak~továbbra is jó,
532   13|      cointreau-t öntött,~s megjegyezte, hogy e szesz már~meggyógyított
533   13|              nézzük összetett kezekkel,~hogy érkezik meg a tavasz. ~1906 ~ ~
534   13|              felkeltitek? ~Nem érzitek, hogy síri lámpák,~mik rátok úgy
535   13|                 Emilia~1 ~Én nem tudom, hogy mért, de mostan~egy ismeretlen
536   13|                 gyönyör. ~Én nem tudom, hogy mért, de csendbe~eszembe
537   13|             hó-mirtusát. ~Én nem tudom, hogy mért, de félek,~távolba
538   13|                 látom, szép az élet,~és hogy szivem még fiatal. ~Én nem
539   13|             üdvök üdvét,~és azt hiszem, hogy meghalok... ~2 ~Legyen tiétek
540   13|                         Epigramma~1 ~Ó, hogy gyűlölném én a nőket,~mert
541   13|              egy szememre hányja nékem,~hogy változik a véleményem,~s
542   13|                a mormoló nagy óceánnak,~hogy éget a könny, fájdalom...~
543   13|               sírba le,~s ma sem tudom, hogy az az ifjú~én voltam-e? ~
544   13|             tavasz a völgyön és hegyen,~hogy majd ha eljön az idő, legyen~
545   13|                 sötét lombod hálózatát,~hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,~
546   13|                tolvajverselő. ~Belátva, hogy az élet puszta átok,~nem
547   13|              vére bíbora. ~Olyan alélt, hogy semmit se akar,~a napba
548   13|               beszél. ~S halljátok ott? Hogy tornyosul kavargva~a lázadó
549   13|               őt szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru szívem~s holdfényes
550   13|                alszanak,~riaszd fel őt, hogy mindig ott lebegjen~az én
551   13|                 sötét halálmelódiákkal,~hogy gyermeklelke félve zengjen
552   13|             éled,~mint gyermekkoromban,~hogy a hanton~- síri fantom -~
553   13|             álom. ~Most vezess te...~és hogy útam meg ne lássák,~vesd
554   13|           keblin ébredünk,~s rám dőlsz, hogy a szemem lásd,~álmoktól
555   13|           vagyok?~Miért kelek fel újra?~Hogy lássam, mint a kósza szél~
556   13|                 könnyes arcukba fújja. ~Hogy várjam azt, ki eljövend,~
557   13|               alatt~dalolva kóborolni. ~Hogy imádjam, szegény hivő,~mi
558   13|                  mi fájó s halhatatlan.~Hogy elsirassam csendesen~a zokogó
559   13|            sokáig, oly sokáig vártalak,~hogy idejöjj az álmok kertjein
560   13|                   sietve zárom a kaput,~hogy ott maradjon, mind a szépség,~     
561   13|                ami fehér, meleg, hazug,~hogy még a könnyeim se lássák,~     
562   13|                elé, ~csak azt sajnálja, hogy a földgolyó~nem egy pohár -
563   13|              pohár - tűznedvvel lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~
564   13|                ellene? ~Most úgy érzem, hogy sírni kellene,~amint sír
565   13|            nyujtjátok remegve,~mutatva, hogy nincs semmi benne,~mert
566   13|            erőben. ~Nem sejti senkisem, hogy éltem,~csak én tudom, az
567   13|                és most e percben, most, hogy észrevettem,~bús líra lesz
568   13|                                Egyszer, hogy ébredtem, reggel korán,~
569   13|                bánatosan, öntudatlanul,~hogy aki félfüllel hallotta és
570   13|                                 Azután, hogy a nap odavilágolt,~eltünt
571   13|            lomposan,~mint ki megszokta, hogy már rá se néznek.~Télen
572   13|         délutánon,~négy és öt óra közt, hogy fönn az égen,~a hófehér
573   13|              kellett, mindig megjelent,~hogy gyorsan és olcsón szaladjon
574   13|             képezte néha hónap végivel,~hogy az öreg nem küldte még a
575   13|               előre viszketett a talpa,~hogy meg se rikkant még a csengetyű.~
576   13|                ki vagy?~Ki kérdte tőle, hogy mikor bucsúzott,~mikor kiáltott
577   13|          vakablaka,~és akkor láttam őt, hogy megy előre,~fanyar közönnyel
578   13|                 előre,~fanyar közönnyel hogy lép lomha útján~a porral,
579   13|              fénye gyúlna, újra látnák,~hogy ég aranyló élete.~Most néma
580   13|                 már, kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet senki-senki
581   13|                kert, ~s reszketve nézi, hogy a pára vert~csönd-vázájában
582   13|                  mi mámoros, mi boldog,~hogy felmutatja óriás kezét~és
583   13|           vörösen, véresen vadul, ~úgy, hogy meghallják égen és földön~
584   13|              földön~s a csillagokon is, hogy mindörökkön~az ember szól
585   13|               volt, mint egy lomha agg,~hogy bóbiskolt a bús homályban~
586   13|                 múlás fájdalma lep meg,~hogy egyet alszol s mindjárt
587   13|           búcsúzkodón félálomba hallod,~hogy zengenek a messze-messze
588   13|                 agyarog~a pusztulás is, hogy legyőzzön orvul.~Egy kéz
589   13|          játékból játékházat,~csodálva, hogy az ábránd, a csaló tett~
590   13|         emésszetek,~odaadom a szememet,~hogy nézzetek,~odaadom az izmaim,~
591   13|            akarjatok,~odaadom a fogaim,~hogy marjatok,~odaadom a füleim~
592   13|                 lessetek,~oda a lábaim, hogy el~ne essetek.~Odaadom a
593   13|           essetek.~Odaadom a szájam is,~hogy egyetek.~Odaadom ruháim
594   13|           messze végtelenbe. ~Megvárta, hogy a nagy idő letelt-e,~s most
595   13|                  lehetsz ily gyönge te,~hogy így heversz,~minden férfiak
596   13|               elhiszem,~most már tudom, hogy meghalok. ~Apám, teremtőm,
597   13|          ostrománál hetyke zászló,~jaj, hogy lobogtál föl a csillagokra,~
598   13|                  Ha pedig valaki kérdi, hogy míly párthoz tartozom,~úgy
599   13|           ballag az úton,~azon tűnődik, hogy esküvőjén~mirtuszkoszorú
600   13|                a fején. ~Charing Cross ~Hogy önti ki a dél e sok embert~
601   13|                 Anna ~Azt hitte hajdan, hogy miatta~főbelövi magát egy
602   13|       katonatiszt~pezsgős éj után, vagy hogy valami~mégis csak történik
603   13|               én is az egykori fészket,~hogy messze repültek, s puszta
604   13|        névtelennek.~Barátnői csodálják, hogy még megvan,~mert vajmi nehéz
605   13|                 egyszer egy évben érzi, hogy él. ~Rézkarc egy udvarházról ~
606   14|            fürdő~magyarok honáról. ~Oh, hogy felébredtem,~könnyel telt
607   14|           dicsőség~ragyogott mindenen. ~Hogy odaszállt lelkem,~mennyországba'
608   14|                 villogott szép kardjuk,~hogy az ütközetbe~rohantak, dübörgött~
609   14|               lelhetni most mását. ~Oh, hogy felébredtem~és sírva fakadok,~
610   14|             csak azt kell megjegyeznem, hogy Ella a tüdővészes beteg~
611   14|                 reggel látjuk meg,~     Hogy ágyunk vetetlen...~Eh! ki
612   14|        hervadozva,~csüggedt mosolyában, hogy a világ lássa,~küzdelem
613   14|          Gondolkodott: mi a való vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~
614   14|                még,~s azt mondta végre, hogy való az árnyék,~s tünők
615   14|              Pihék, zenéljetek ti néki,~hogy álma rózsásabb legyen.~Egy
616   14|           dolgok."~S jóízűen mosolygok,~hogy szinte könnyezek,~hogy szinte
617   14|                  hogy szinte könnyezek,~hogy szinte könnyezek. ~Említem,
618   14|     emlékezetben~felzúg az égre kedvem,~hogy szinte könnyezek,~hogy szinte
619   14|                  hogy szinte könnyezek,~hogy szinte könnyezek. ~S ősz
620   14|                 ragyog kéklő szemedben,~Hogy csupán anyádért élsz te~
621   14|               aludj s ne rejtsd e szív,~Hogy majd fellobog~S tőle elsötétül~
622   14|                A mennyhonba át.~S hidd, hogy nem fogsz mást szeretni~
623   14|                arcomat~S füledbe súgom, hogy mi bú nyom~     Ó alkonyat! ~
624   14|               fény, a pompa csak lepel,~hogy abba régi, ősi rongyát,~
625   14|                 ég, dörg a felhő torka:~hogy szent himnuszával harsogva
626   14|             megyünk egykedvüleg. ~Most, hogy kilobbadott a lángunk,~és
627   14|              naplómba róva konstatálom,~hogy plátóin ma is szeretlek,~
628   14|              engedd konstatálni lelkem,~hogy az ily változás hatalmas~
629   14|             volt még az út.~Érezte már, hogy céltalan kalandoz,~s sosem
630   14|                                Ne hidd, hogy...~Ne hidd, hogy a világ
631   14|               Ne hidd, hogy...~Ne hidd, hogy a világ ma boldog,~mert
632   14|        szűztiszta kék folt~azt hirdeté, hogy gazdag lesz a lét.~Később,
633   14|              gazdag lesz a lét.~Később, hogy életembe vaksötét folyt,~
634   14|           zsíros konc miatt,~nem látva, hogy amott fönn napsugár van,~
635   14|                eget,~csak lóra vágytam, hogy fussak robogva,~amerre vágtat
636   14|               hírvágy kicsalt,~mindezt, hogy a vasút megy az utolsó~intésre,
637   14|                 e várást én nagyon jól!~Hogy egykoron száműzetett levék,~
638   14|         hazamentem,~és minden úgy volt, hogy régente még,~a holdsugár
639   14|              fátyol titka csak üresség,~hogy a halálnak szívünk búja
640   14|                 magány.~Már azt hiszem, hogy látok is egészen,~s roskadt
641   14|             éjszakában~gyakorta jártam, hogy még élt a földön;~olyan
642   14|                hazug, hiú, bohó,~mondd, hogy vetődtél e világba,~te barnaarcú
643   14|               mennyivel vagy boldogabb,~hogy már becsülik szűzi nótád,~
644   14|             rétre termettél, szabadnak,~hogy a mezők földjét taposd,~
645   14|               Nem gondolod-e néha-néha,~hogy az otthon estente szép,~
646   14|              csókolj, hisz úgyis elmék,~hogy üldözött és száműzött legyek,~
647   14|             sírok föl, miért szerettem?~Hogy így epedjek lázas éjjelen,~
648   14|          Misztikus nő.~Nem tudja senki, hogy ki ő.~Két tág szobát bérel
649   14|          Misztikus nő,~nem tudja senki, hogy ki ő. ~1905 ~ ~
650   14|               csókolom~ma a szivem hőn,~hogy óvj, vezess, ints -~te nemtőm! ~
651   14|                 égi! ~Ott elrebeghetem,~hogy mit kivánok,~csupán neked
652   14|              ágyba bújva estve~halljuk, hogy a tenger künn hempereg.~
653   14|            vagyok. És sírva nézem,~     Hogy búg a szél a kékes áron.~
654   14|             jéggé fagyasztja ajkainkat,~hogy eltünik minden csinált máz,~
655   14|                földi sorsát,~s kacagja, hogy győz a gonoszság:~te páholyod
656   14|          hóválladat vonod, csodás lány.~Hogy porba ér a hősi homlok,~
657   14|                 mégis, ó, elismered te,~hogy érdekes egyén vagyok! ~Az
658   14|              éjszakáknak kóbor rémivel,~hogy rám tekintsen egy lány tűzszemével,~
659   14|              nem tudja mit jelent,~     hogy porba hullt a francia regény...~ ~
660   14|         hagyjatok árván,~takarjatok be, hogy senki se lásson,~violaszemetek
661   14|                 szeretsz magadnál,~úgy, hogy te néki mindent odaadnál,~
662   14|                hálát,~mért nem óhajtod, hogy ne is legyen,~mért nem mered
663   14|                S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék,~beletörődsz abba,
664   14|            elutazzék,~beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mint~nem óhajtod
665   14|                az én énekem,~azt kérem, hogy szeressetek. ~- - - - - - - - - -~
666   14|                                         Hogy éjfélkor bezörgessen a párod...~
667   14|         éjfélkor bezörgessen a párod...~Hogy éjfélkor bezörgessen a párod,~
668   14|          fénylett telten és meredten...~Hogy ennen-örömömtől megijedtem.~ ~
669   14|              akarnám...~Ma azt akarnám,~hogy rés támadjon a...~és helyettük
670   14|                           Éjjel~Hallom, hogy zúgnak a fekete sziklák~
671   14|               Érdemem bár abban áll is,~hogy versemre a banális~rím csengőit
672   14|                 Örkény! ~Orvosi tanács ~Hogy nyugodtan alhass,~üres legyen
673   14|                szív, nem érti elme sem,~hogy mint szeretlek, én szerelmesem. ~
674   14|              lesz. ~Tréfák ~Azt mondod, hogy elegáns,~de bókodnak fele
675   14|                  mivelhogy nem malícia,~hogy mostan már Galícia~táján
676   14|               Rátok tekint két félteke,~hogy féltek-e? ~Egy agg póttartalékos
677   14|       Analitikus intelme ~Ha nincs mód, hogy búdon átláss: -~már ott
678   14|                            Az a kérdés, hogy győzik-e? ~* ~Ha ápolna,~
679   14|         ujjgyakorlat ~Kérdezd az éjtől, hogy enyém leendj-e,~s toppanj
680   14|      ábránd-búzából fölrakott kalangya,~hogy gyűjtenék veled, egyetlenegy
681   14|                 kézzel a zongoraszéket,~hogy bizton álljon, mint a nyaktiló-pad,~
682   14|             most is illik rája: "Édes",~hogy fekszik itt az érdes lepedőn,~
683   14|            Kútja, Kancsó és Színésznő, ~hogy kissé lámpalázasan, remegve~
684   14|               is álmodjátok, szegények,~hogy én Isten-week-endre térek~