1-500 | 501-588
Rész
1 1| küszködtem a csillagokra én. ~Most tört a lámpám s nincs
2 1| lámpafényes árnyba! ~Az én párnám a szürke asztal,~
3 1| csilingel millió virág,~s én vérszegény, kövér kelyhük
4 1| fényivet bocsájtott,~és én, a nyári hőtől elcsigázva~
5 1| merev szemekkel néztem rája én,~és átéreztem ott az életem...~
6 1| fürösztve a nagy csarnokot,~és én, az élet árva páriája,~remegve
7 1| mosolyg. ~Ti vagytok az úr, én a szolga,~ bohócruhába
8 1| ti vagytok, és - nem élek én.~Fogjátok is át a világot,~
9 1| hódolok. ~Te vagy királyom, én a szolgád,~ints, és ha kell,
10 1| szolgád,~ints, és ha kell, én meghalok!~Én, én a bölcs...
11 1| és ha kell, én meghalok!~Én, én a bölcs... én, én a
12 1| ha kell, én meghalok!~Én, én a bölcs... én, én a költő...~
13 1| meghalok!~Én, én a bölcs... én, én a költő...~a te első
14 1| meghalok!~Én, én a bölcs... én, én a költő...~a te első alattvalód.~ ~
15 1| mélységeidből nem nézek föl én: ~Oh én fehér sírboltom,
16 1| mélységeidből nem nézek föl én: ~Oh én fehér sírboltom, tiszta
17 1| tűz-csókokat kapok a tiszta égtül~Én, a merész és álmodó parány. ~
18 1| kihalt a szó, a hang,~s én sáppadottan fekszem itt
19 1| hullámzatos, sötét hajam.~S én hallgatom fáradt szivem
20 1| Byron ~Sosem vagyok én boldogabb,~mint hogyha egymagam~
21 1| utóbb-előbb~és elborít a sár.) ~Én földanyám, én mindenem,~
22 1| elborít a sár.) ~Én földanyám, én mindenem,~te szültél egykoron!~
23 1| A föld keblére fekszem én,~a földre, jó közel.~Nézd,
24 1| nincs erőtök, majd segítek én,~a boldog őrült, ki mindent
25 1| A nyár~A nyár az én szerelmem, érte égek,~halálthozó
26 1| Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~
27 1| pokolba járt";~Lenn jártam én is, s borzasztóbb pokolban,~
28 1| hideg halálöröm,~vacogtam én is kénes habjaidban,~és
29 1| A Tantalusz kínkelyhét én is ittam,~izzadtam jégbe,
30 1| mind kínzanak. ~Felhagytam én már rég minden reménnyel.~
31 1| Én~Mi ez a rejtély?...~
32 1| ismer belőle mind -~csak én nem értem, mit jelent e
33 1| csodálva hallok en-fülemmel:~az én vagyok!~ ~
34 1| lelketek, hogy dáridózzatok? ~S én, én az átkozott, majd hogy
35 1| hogy dáridózzatok? ~S én, én az átkozott, majd hogy tekintem~
36 1| hamvas, fakó rózsáiból. ~S én csak megyek a kínkeresztre,~
37 1| ezüst köd szálldogál. ~S én csendesen zokogni kezdek,~
38 1| hordjatok szivós sarat -~Az én honom áll s megmarad. ~Sziklátok
39 1| remény, hit, kedv ledől -~én álmodom új lét felől. ~S
40 1| és porba omlik mindenem,~én felkiáltok: - Győzelem!~ ~
41 1| köp reám,~de mégis úszom én, dicső vezérlő,~ s hátán
42 1| idő, s csak állok tétlen én,~a fény a tájon nagy csíkokba
43 1| hintázva ballagott. ~És én megálltam álmodozva~
44 1| rémlik, mint egy költemény~az én sirásos, nyári éjem,~
45 1| sirásos, nyári éjem,~ az én könnyes álom-regém.~Olyan,
46 1| tudom, hogy az az ifjú~ Én voltam-e?...~ ~
47 1| álmodom, és nem törődöm én,~hogy ott hevertek majd
48 1| Lidércnyomás~Álmodtam ezt. Én egy sötét sarokban~láztól
49 1| Csengett a víg dal,~és az én első kedvesem~találkozott
50 1| nevettek. ~És haldokolva én is felnevettem~síró kacajjal,
51 1| Kályhád kihűlt. Fáztunk. Én tűzre tettem.~Hullott a
52 1| repült a zöld szalonba,~s én andalogva készülődtem,~a
53 1| virágom...~leszállt az éj, s én ott maradtam. ~4 ~Forró
54 1| veled,~s te lángot adsz én koldus álmaimnak, ~már látom
55 1| párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom, lázba küszködöm~
56 1| Egy átok~Míg én zokogva elrobogtam,~ti engemet
57 1| Romlott szivem vérével én most~sötétre festem a világot,~
58 1| anyák? ~2 ~Halott asszony az én szerelmem,~ aki nem
59 1| menyasszonyom csak,~ ha majd én is halott leszek. ~3 ~Nyomomban
60 1| te is szeretsz még~ én egykori szerelmem,~s meggyújtod
61 1| bólonganak a méla ciprusok. ~Én is kinézek, lámpámat kioltva,~
62 1| sötét szerelmesem. ~Az én arám a méla éjszaka...~Oly
63 1| átfogjuk egymást csendben, én meg ő,~mint két hűséges,
64 1| lármán dőzsöl és nevet. ~Én benn ülök, a légbe bámulok,~
65 1| bámulok,~száz kép tolong föl, én vagyok urok,~egy szent gyönyör
66 1| Álmodtam én is~Álmodtam én is fényes
67 1| Álmodtam én is~Álmodtam én is fényes Ázsiáról,~hol
68 1| piros virág takar. ~Álmodtam én is... lelkem andalogva~sok
69 1| felejtelek soha! ~Vágyódom én mindég utánad:~ha lábunk
70 1| a legyek.~Nem mozdul... Én továbbmegyek. ~Itt minden
71 1| raccsoló, pipes ficsúr... ~Ó, én szeretlek áhitattal~tornyos,
72 1| csendet, az álmotadót~s én hallom e csend, e mulás
73 1| áll a váró tinta, toll.~S én elmerengek, tollam messze
74 1| letűnsz te,~haló sugár - én is megyek!~ ~
75 1| szélbe kék virágok ingnak,~s én tőlük félve kérdezem:~"Kék
76 1| feljutott görnyedve térden,~csak én maradtam lenn, az érdem.~
77 1| mindenki részeg,~s én tépelődöm~ e szép világon...~
78 1| rózsás lugas, dalos berek,~én elfutok sötét szobámba...~
79 1| haraggal roskadék~a földbe én. ~Dalok, csatárok, lángoló
80 1| lángokban áll az égi palota,~de én remegve nézek csak felétek. ~
81 1| felétek. ~Ti vagytok a fény, én a föld pora,~ti lángokat
82 1| lángokat sugárzotok örökre,~de én megyek, szép csillagok,
83 1| lángolt ajkamon a csók,~de én siettem a magasba zordan, ~
84 1| recsegve zörren ősi sarka,~én eltünök, mint gyenge szélfuvat. ~
85 1| gyásztűz lobog kavargva. ~Én szótlanul siromba roskadok...~
86 1| vészesen, balog,~s lehullanék én is, a fény hozója. ~S ti
87 2| Múlt este én is jártam ottan.~Múlt este
88 2| jártam ottan.~Múlt este én is jártam ottan. ~Hogy bíbor
89 2| meghatottan,~ez az ajtó, ismertem én,~ezen suhant el kisöcsém~
90 2| szegény,~már régesrég ismertem én.~Csupán egy tükör az egész,~
91 2| üvegen kilobban. ~Múlt este én is jártam ottan.~ ~
92 2| sebforradástól lángol homloka~s én térde közt, hadarva szavalok,~
93 2| szerelemre.~Milyen lehet - én Istenem - milyen?~Találkoztam
94 2| hegedű-zene.~Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.~
95 2| zavarában~a sok között most én is egy vagyok.~Ez más, mint
96 2| arannyal:~arany-imát írnék az én anyámnak,~arany-tüzet, arany-szót,
97 2| minden este korán fekszem én,~s akárhová megyek, mindig
98 2| és látom Őt, Őt meztelen.~Én Istenem.~Nézd, kis karom
99 2| Én félek.~Én félek.~
100 2| Én félek.~Én félek.~ Az élettől
101 2| éjjel meghalok,~ha egyszer én is meghalok.~ ~
102 2| kisleányok bús körében~kergetőzöm én ma.~Nincs semmi aranyom,~
103 2| nagy, csúnya kőbe.~Voltam én is jófiú,~Istenem, de régen,~
104 2| Istenem, de régen,~csigabigát én is hívtam~künn a régi réten.~
105 2| régi réten.~Verset mondtam én is ám~gilicemadárra,~magyar
106 2| csillagot keresve,~aranykapun én is bújtam,~és aludtam este.~
107 2| látom.~Szeretem a láncot én,~de úgy fáj e sok lánc,~
108 2| lánc,~szeretem a táncot is én,~csakhogy ez pokoltánc.~
109 2| lassan, vigyázva~viseltem én e túlvilági lázba,~csókokra
110 2| Én öngyilkos leszek...~Én öngyilkos
111 2| Én öngyilkos leszek...~Én öngyilkos leszek...~
112 2| roppant sajnálom magam,~s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...~ ~
113 2| néznek és mozdulni restek.~Én már tudom: ez a szelíd rokon,~
114 2| nőcsábító, kártyás és borissza.~Én is nevetem: a bolond rokon. ~
115 2| mesében, és az arca arcom,~s én róla, róla, róla álmodom,~
116 2| bámulói.~Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.~És szenvedő
117 2| borzongott már a hűs köd,~én megbotoltam réveteg imámban,~
118 2| kisgyermek is játékszer.~Játszom én és táncolok,~látszom én,
119 2| én és táncolok,~látszom én, mint sok dolog.~Látszom
120 2| egyre, körbe-körbe.~Játszom én és néha este~fölkelek,~s
121 2| zöldön.~ csavargó én, dalolva utazom.~Járok japán,
122 2| leányok lesnek a zsalukból,~s én meghalok, ha egyszer odanézek.~ ~
123 2| gyógytár.~Sokszor benézek én oda.~Öreg karszéke oly kopott
124 2| kérek álomport, mérgeket.~Én mindenkit megmérgezek.~Megölöm
125 2| odvas és repedt falaknak.~Én láttam egyet. Óriás kalapban.~
126 2| lakomára.~Mind, mind nevettek, én voltam csak árva,~és fájt
127 2| kísértve lebegett felettem,~és én kezecskémmel levettem,~hazavittem,
128 2| sóhaja,~hogy néha, ha az én szobámba téved,~rémült imákat
129 2| utad a végtelenbe visz,~de én előttem már a semmi van.~
130 2| zeneverseny.~Most itt az ősz és én vagyok az ősz,~és régi bútól
131 2| minden.~Most dalol az ősz, én is dalolok,~lalláz az ősz
132 2| szüretje. ~A nő szól: ~De én szeretlek, édes emberem,~
133 2| valami baljós, balos, ördögi,~én nem tudom, csak félve bámulom,~
134 2| feketén,~Most sír vagyok én és halotti urna -~mondd,
135 2| temetsz belém? ~A férfi szól: ~Én eltemettem, édesem, beléd,~
136 2| halottjai kisértő szellemét.~Én eltemettem, édesem, beléd,~
137 2| áldott kezekkel~letörte én áldatlan életem.~Ó, hogyha
138 2| volna egykoron,~mint mostan én az arcodon.~Igen, ilyen
139 2| mindnyájunk anyja,~és nem mint én, ki tőle idegen,~ki férfi-fővel
140 2| vagy és dal és harmónia,~én a természet mostohafia.~
141 2| vagy elhagyott szobámnak,~én gondolat-kaosz.~Te élsz,
142 2| hordozója százezer tavasznak.~Én kincseim közt meztelen didergek,~
143 2| veszekszenek. ~A nő szól: ~Én odamegyek és megkérem őket,~
144 2| értsék meg vívódó éneked.~Én odamegyek és megkérem őket,~
145 2| jó, mint a tiszta bor.~Ó, én tudom, ki vagy te és mi
146 2| szellemek és árnyak ingnak.~Én láttalak és nagy vagy és
147 2| álomlátón hátra-hajlasz.~Én láttalak a kulcslyukon keresztül,~
148 2| ősz, te vérző, koszorús,~én hódolója vagyok a gyümölcsnek.~
149 2| vég, az állomás, a nász.~Én szeretem az égő-fiatalt,~
150 2| Ne sírj, ne sírj. Ah, én nem értelek,~csak azt tudom,
151 2| Ne sírj, ne sírj. Ah, én nem értelek.~Gyümölcs, öröm
152 2| őrjöngve párduc-szekerén.~Én más vagyok, lásd. Isten,
153 3| Valami van:~mi oly csodás.~Én veszthetek,~de nem vesz
154 4| minden cukrot magába édesítő.~Én csak röpültem és ezt szüreteltem~
155 4| hegyekben,~ezt szüreteltem, mert én csak röpültem,~és életem
156 4| Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.~ A
157 4| gyűlölöm magam! Mindig csak Én!~Változva folyton s mégis
158 4| halvány képemet a fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy
159 4| képemet a fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié
160 4| Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié a szirtben szunnyadó
161 4| társtalan: -~mint ahogy én utálom önmagam!~ ~
162 4| láttam egykor lassan távozót én,~és láttam aztán, ami itt
163 4| Mért nem beszéltek, én halottjaim ~Mért nem beszéltek,
164 4| halottjaim ~Mért nem beszéltek, én halottjaim?~Hisz oly sebes
165 4| arcom,~s mikor te alszol, én nem alszom. ~És sokszor
166 4| tündérek körüldalolnak,~én megsiratlak, mint egy rég-halottat. ~
167 4| őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
168 4| kancsal, gyenge színben.~S én már messze voltam, jaj de
169 4| símogasd a főmet csendesen.~Én sem mesélem el neked, hogy
170 4| lefekszem a fehér, nagy ágyba,~én, szólni nem tudó öreg baba,~
171 4| Az ismeretlen temetőben~én, ismeretlen, kósza lélek,~
172 4| viszem~a szent tüzet felétek,~én örök újra bújtó,~és kormos
173 4| bebörtönözve mélyen?~Csak én tudom, ha tűzsugáros~vörös
174 4| tűzbotommal görbe utcasarkon~én kormos ember, csöndben eltünök.~ ~
175 4| lázult erem csak azt kopogja: Én. ~Szegény szobám ijesztően
176 4| folyosóra mennék csöndesen,~s én, bús fiad, sötét revolveremmel~
177 4| szerteszét.~Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~
178 4| ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én is,~és sírtak fönn
179 4| És sírt. És sírtam én is, én is,~és sírtak fönn a csillagok.~ ~
180 4| volt a parkett alattam~s én nyomba korcsolyára kaptam.~
181 4| milliom~ezer tüzelő liliom,~s én szálltam, szállottam tovább -~
182 4| a farsangi csendben -~és én egy gázlámpát öleltem.~ ~
183 4| tincsben,~s eléje hemperedtem én,~eléje gémberedtem én.~Kék
184 4| hemperedtem én,~eléje gémberedtem én.~Kék ajkam bús imára nyílt,~
185 4| ködöt~s a sírt, a sírt. ~Én felzokogtam, felnevettem,~
186 4| vele és áldozok,~mit érek én, mit az egész világ?..." ~
187 4| és vasárnap.~Azt mondaná: én, s én azt mondanám: ő,~és
188 4| vasárnap.~Azt mondaná: én, s én azt mondanám: ő,~és szüntelenül
189 4| szüntelenül csak ezt mondanám én,~és fiatal, szemérmes szerzetes,~
190 4| udvaron, az udvaron~ én édes istenem,~hogy száll
191 4| házmester bámulna rám,~ én nézném a falat. ~Az ablakába
192 4| Régi szerelmes levele~Én úgy szeretlek.~
193 4| szalonkabáthoz te vagy a hit.~Az én szemem most már sohase álmos -~
194 4| éjjel asztalán a bor.~Ó, én tudom, hogy minden rózsa
195 4| belőle, istenem, mi lett?~Én nem tudom. Hiába kérditek. ~
196 5| A magyar koldus~Én láttam Őt... Künn-künn a
197 5| mondta nékem, ez a tenger,~s én integettem őneki,~és átölelt
198 5| és nóta kelt az ajakán,~s én a titkoktól terhes esten~
199 6| Aranyt visznek az angolok~s én rímet, verset hangolok. ~
200 7| egy villamos-megálló.~De én gyakran elmentem volna hozzá,~
201 7| nyakkendővel és kalandos~fürtökkel, én, az ifju-ósdi lantos,~olvastam
202 7| bólintott volna a homályon,~s én lehajoltam volna, hogy megáldjon.~
203 7| az élet és a szomorúság. ~Én már kacagtam s győzve-győztem,~
204 7| gyászod lila vánkosán, ~és én is a tavasz vagyok,~fiatal,
205 7| első ideálom,~az álom, az én altató arám,~csak rám lehell
206 7| hozzá néha,~az árvalányhoz, én, kezdő poéta,~megbújtam
207 7| soha, hova száll a tündér,~én sem tudom, hogy hova-merre
208 7| akik egymásra leltünk,~én, ki indultam, ő, ki lefelé
209 7| lámpa mellett,~akárcsak én itt, most rád gondolok,~
210 7| A jó élet~Én csüggedt lelkem, én csüggedt
211 7| élet~Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem,~daloljatok
212 7| vörös nyár zúgása bátorít,~én, élet atlétája, állok itt. ~
213 7| Isten karjaiba szálltam én, ~mint egykor anyám köténye
214 7| tekintek félve-bízva rá. ~Én jó vagyok, ezrek jósága
215 7| Öcsém~Az én öcsém mostan katona a határon,~
216 7| tudja senki, ő sem. ~Öcsém, én kisöcsém a háború zajába~
217 7| zajába~egy csókot küldök én, a lőporfüstbe: versem,~
218 7| gondolok arcodra, Ádám,~ én ősapám, mert fáj, hogy létezem~
219 7| puskás öreg, jól ismerem már~én. ~Néz.~A szeme kancsal,
220 7| Szentbeszéd~Én, ki tavaly még könnyű szívvel
221 8| és mi a kripta. ~Hitetlen én, ki senkibe se hittem,~beléd
222 8| versz engem, és ütöd urad,~én asszonyom, ha tompa délben~
223 8| a vak, a végtelen. ~Jaj, én tudom, hogy nem mulatság~
224 8| könnytől fuldokló szájamat. ~Én nem panaszlom, hogy szerettem,~
225 8| sűrü lombban~és sír a táj? ~Én tudtam, hogy közöny s merev
226 8| hoz. ~Így látlak mindig én, édes, fiatal orvos,~fehér
227 8| csontokat. ~Jaj, megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,~
228 8| megtaláltad~az éj felé. ~De én, jaj, itt vagyok a fényben
229 8| szörnyü sem:~apa vagy és én a fiad. ~Oly egy veled e
230 8| Együgyű ének~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
231 8| áldott halál, lágy takaró. ~Én mondtam: édes véreim,~megcsöndesült
232 8| vallást tettem itt.~Ma láttam én a holtakat,~a régen-régen
233 8| és nem érti,~úgy gondolok én vissza rossz soromból~
234 8| a vidéki éj aláfolyt -~s én voltam-e a lánynak útitársa,~
235 8| Ó, hogy lehet,~hogy őket én mind elfeledtem,~hisz társaim,
236 8| álmukon...~De itt a reggel, én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin
237 8| De itt a reggel, én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin rohanok
238 8| a föld és áldott legyek én.~ ~
239 8| álmodón~sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
240 8| sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
241 8| szörnyet~ gondoltam én és fáradt öreget,~aki köhögve
242 8| tiszta,~ elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.~Most
243 8| Az ellenség~Én tettem ezt. Hogy most leestem,~
244 8| mégis: ámen.~ Magam ura, én tettem ezt. ~Szörnyű veréssel
245 8| köszöntöm~Petőfi Sándor, én, az új poéta,~szegényes
246 8| reszketett a rumláng. ~Így látlak én még mostan is. Hatalmas,~
247 8| óriásnak. ~Méltatlan költő, én, ki a neveddel~e pillanat
248 8| két drága honvéd - az én új dalomba:~és a küszöbön
249 8| ájult homlokom. ~Mit sírjak én?~E vad kornak mit sírjak
250 8| E vad kornak mit sírjak én?~Mit jajgassak, mit írjak
251 8| Mit jajgassak, mit írjak én? ~Száz év se kell,~még annyi
252 8| kiket sohase ismert. ~De én ismérem őket,~én tudom,
253 8| ismert. ~De én ismérem őket,~én tudom, mit csinálnak,~én
254 8| én tudom, mit csinálnak,~én tudom, merre laknak,~én
255 8| én tudom, merre laknak,~én tudom, hogy mit esznek. ~
256 8| Könnyek koldusa~Én voltam egykor szent edény.~
257 8| gyújtsa más reá a tűzvészt,~én sírva borulok nyomába,~csörgesse
258 8| úri szalonba, úri bálon,~én titkos arcod látva-látom,~
259 8| végtelen békére nyílt a pálya. ~Én akkor voltam boldog. Aranyak~
260 9| Sírtam, nevettem az uton.~Én, ember, én. Emlékezem.~ ~
261 9| nevettem az uton.~Én, ember, én. Emlékezem.~ ~
262 9| Nem tudtam én dalolni nektek az újról,
263 9| csak a régiről~Nem tudtam én dalolni nektek az újról,
264 9| csak a régiről,~nem tudtam én dalolni nektek a földről,
265 9| elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,~mert aki meghalt
266 9| és az Adria. ~Nem tudtam én dalolni nektek az újról,
267 9| csak a régiről,~nem tudtam én dalolni nektek a földről,
268 9| elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,~mert aki meghalt
269 9| rettegek. ~Sár és tűz az én férfibúm,~haragvó purgatórium. ~
270 9| élet az kemény, kemény,~én száz mérföldre estem. ~Mi
271 9| Ha látom is, nem látom én,~odaviszem az átkom én,~
272 9| látom én,~odaviszem az átkom én,~és fáj a zaja-csendje. ~
273 9| kishúgom, bár - mint hajdanán -~én is a régi volnék. ~Mert
274 9| könnyü-furcsa csokra,~ s én csak rohantam, sápatag-fehéren,~
275 9| ékszeres az égbolt,~csak én nem égek már, ki úgy lobogtam. ~
276 9| vad veszélyt. ~Nem félek én,~mert hogyha meghalok, ezerszer
277 9| meghalok, ezerszer élek én,~és szép a sorsom,~és szép,
278 9| és szép, ezerszer szép az én koporsóm. ~Én.~Hazug a rím,
279 9| ezerszer szép az én koporsóm. ~Én.~Hazug a rím, nem leszek
280 9| villany és hő meddő óceánba,~én árva ember, fájó gondolat.~ ~
281 9| Trillás örömük az eget veri,~én hallgatom, de már nem nevetek. ~
282 9| Én nagyon sokakat szerettem~
283 9| nagyon sokakat szerettem~Én nagyon sokakat szerettem,~
284 9| sokakat szerettem,~ én vágytam arra, vágytam erre,~
285 9| halottjait némán temette,~én nagyon sokakat szerettem,~
286 9| több villamost,~így járok én is itt, gyalog,~köröttem
287 9| nézni kell a szépet,~csak én látom a múlt falára festve,~
288 9| hevert a csönd, a béke. ~De én a tengerek végére értem,~
289 9| Ó én szeretem a bús pesti népet~
290 9| szeretem a bús pesti népet~Ó én szeretem a bús pesti népet,~
291 9| hogy mi a bús, pesti nép? ~Én láttam a munkást és lázra
292 9| megmutatja, merre van~az én utam, ~Ő tépi föl, ha fáj
293 9| bibliai, furcsa rém,~megáldlak én, ~mert azt kiáltod, légy
294 9| mit jelentek ember, ember, én. ~És kérdem tőlük, mit jelentetek,~
295 9| amelybe egyszer éjjel néztem én. ~Próbál fütyülni, szája
296 9| hosszú ujjaikkal,~s közöttük én, remegve, mint gyerek.~Most
297 9| rónán,~nem oly boldog,~mint én,~ki lassan~ringok a versem
298 9| állsz csodálkozó szemekkel,~én asszonyom,~elém rakod a
299 9| Az én családom nagy, erős volt~
300 9| nagy, erős volt~ Az én családom nagy, erős volt.~
301 9| Én feleségem, jó és drága-drága~
302 9| feleségem, jó és drága-drága~Én feleségem, jó és drága-drága,~
303 9| gyémánt-fülű, buta húri. ~Én nem hiszek a nőbe. Nem a
304 9| mélyén horgonyt vetettem,~én mindig a lélekbe-szembe
305 9| lázát mérik most a népek -~s én egy higany-pont rebbenését
306 9| robajjal mind ijedve vágtatunk,~én, ki nézem, az, ki alszik,
307 9| se látják e kor Fáraói. ~Én is szolgálok, mint a többi
308 9| elül egy kis szamáron,~s én kampós bottal, lenn az úti
309 9| most a semmiség gyötör.~Én várom itten a halált,~s
310 9| szivarom, a tűz, a fény. Meg én.~ ~
311 9| szive,~megállt a szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~
312 9| megállt a szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~te sanda
313 9| Vajákosod,~hörgök feléd,~én átkozott~bonc és cseléd,~
314 9| az éjbe néz. ~Azt hittem én,~gőgös és hervadó virág
315 9| szent föld hallelujja. ~Én, éhenkórász, rímelő apostol,~
316 9| élet.~Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm~és csomagolom
317 9| csak por és por és por, az én porom. ~Most már te vagy
318 9| porom. ~Most már te vagy az én félelmem, élet.~Édes fiam,
319 9| fiunk már álmodott rég,~s én mintha messze-messze volnék,~
320 9| november,~jaj istenem. ~Én láttam őt, mint apró-cseprő,~
321 9| jő, az iszonytatóra.~Ámde én, költő, az időre dörgök,~
322 9| ferde-furcsa tájra,~melyet én is láttam gyerekkoromban,~
323 9| figyelt, morcolva a szemét.~Én meg remegve szívemet figyeltem,~
324 9| a kártyát,~mutassa meg, én kissé nagyba játszom,~de
325 9| volt, annyi-annyi sors,~s én egyedül, mint árva remete.~
326 9| rebengést~a láz piros párnáin, én szülőm,~ezt a fanyar és
327 9| bomolt sikolyt. ~Mert láttam én a gyermek-temetőket,~hol
328 9| megvádolom a közönyös eget.~Én a szivemben életet neveltem,~
329 9| sírt az anyja és~dajkája, én pedig a könnyeim~torkomban
330 9| édesdeden aludt a dajka is.~Én meg leültem csöndesen a
331 9| a messze nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok itt,~
332 9| kínálva szelíd terebélyét,~s én, valamint hajdan, kuporogva
333 9| roppant fellegkaparó ház,~s én, ki figyeltem rá, elalélva,
334 9| hajatok nő burjánozva sűrűn.~Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,~
335 9| útjain. ~Hadd üljek itt, én, koldus és tapasztalt~öreg
336 9| kávémérés füstfogott szögén,~s én vélük együtt, akiket a kormos~
337 9| múltnak elköszönve~csak én zenélek itt, a mély közönybe,~
338 10| meghalok. ~Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel~hatalmas
339 10| könnyet,~mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.~ ~
340 10| halljad.~Így hagytam el egykor én is apámat.~Ő is így ment
341 10| csapdosom üres~kezem. Jaj, jaj, én eszelős~gyűjtő, felsült,
342 10| mi elveszendő,~imádtam én a legtöbbet, mi széthull~
343 10| mert észrevette ő is,~amit én észrevettem,~s megállapodtunk
344 10| Tanár az én apám~Tanár az én apám. Ha
345 10| Tanár az én apám~Tanár az én apám. Ha jár a vidéki~városban,
346 10| képviselő is. Mert nagy az én családom.~Nagy az én családom.
347 10| az én családom.~Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,~
348 10| énekel elhagyatott szívem.~Az én édesapám az emberek apja,~
349 10| édesapám az emberek apja,~s én az emberek testvére vagyok.~ ~
350 10| papírronggyal~elrontott életét? ~Én nem tudom. De este, ha fázom~
351 10| benneteket. ~Zavarosak, mint én,~termékenyek, mint én,~zavaros
352 10| mint én,~termékenyek, mint én,~zavaros források, melyekből
353 10| férfinál.~Hová is futhatnék én,~kócos fejemmel,~költészetemmel,~
354 10| örömtől, hogy vagytok,~és én is vagyok mellettetek. ~
355 10| szemünk összevillan,~s én még maradnék tétovázva,~
356 10| emberek.~Messziről jövök én,~gyermekszobákon és temetőkön~
357 10| vagy ami fáj még.~Akárcsak én.~Gondolatom felesége.~Lelkem
358 10| Kalauz~Mért érzem én azt oly gyakran~és egyre
359 10| hogy már nem is ő,~hanem én,~a csontja, a teste,~a vére,
360 10| lelke,~egészen. ~Mért érzem én ezt?~ ~
361 10| gyermeke néki,~a gyermeke az én fiam volt,~s most gyermeke
362 10| Vágy eltévedni~Én már unom azt, hogy azért
363 10| azért szeressenek, mert én vagyok.~Más az én vágyam.
364 10| mert én vagyok.~Más az én vágyam. Eltévedni éjszaka
365 10| Azt hittem, hogy csak én estem így a világra,~élet
366 10| senki más nem érzi azt, mit én érzek.~Sajnáltam magamat,
367 10| együtt haladnak.~Játszottam én ekkor ezer játékot,~olyan
368 10| dolgozzatok miértünk." ~Így értem én erre az útra,~melyen járok
369 10| engem ők,~szerettek is, s én is szántam és szerettem
370 10| oly tiszteletet prédikálok én tinektek,~mint a papok s
371 10| ordítóan-iszonyú~sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
372 10| keserűt, édeset.~Hallom én a dalát: "alma és ibolya".~
373 10| találkozón, a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~
374 10| ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
375 10| mindketten megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő meg
376 10| magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
377 10| Csodálkozásom tettetett.~Én a felejtés hosszú-hosszú~
378 10| töltenek,~még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék mulatság
379 10| Utolsó kiáltás~Én nem hiszek semmiben.~Ha
380 10| Dezsőkém,~édes Dezsőkém."~Én nézem egyre, nézem a szemed
381 10| özvegyi fődre. ~Veszekszem én veled és gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~
382 10| Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
383 10| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a hajam, lobogva
384 10| fülébe~oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek
385 10| feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej,
386 10| bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
387 10| túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja,
388 10| túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
389 10| legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~-
390 10| aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~Eperfa ~- Itt
391 10| tiszta szívemet,~tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,~
392 10| Galathéa ~- A madarak zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde
393 10| Ásványok beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére,
394 11| oly tiszteletet prédikálok én tinektek,~mint a papok s
395 11| ordítóan-iszonyú~sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
396 11| keserűt, édeset.~Hallom én a dalát: "alma és ibolya".~
397 11| találkozón, a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~
398 11| ismeretlen ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
399 11| mindketten megöregedtünk,~s én fekszem az ágyban,~ő meg
400 11| magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője
401 11| Csodálkozásom tettetett.~Én a felejtés hosszú-hosszú~
402 11| töltenek,~még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék mulatság
403 11| Utolsó kiáltás~Én nem hiszek semmiben.~Ha
404 11| Dezsőkém,~édes Dezsőkém."~Én nézem egyre, nézem a szemed
405 11| özvegyi fődre. ~Veszekszem én veled és gondjaiddal,~foggal-körömmel. ~
406 11| Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~sírva szeretlek.~ ~
407 11| Egy hang~Tudod, ki vagyok én?~Meggyújtom a hajam, lobogva
408 11| fülébe~oly szót susogok én, hogy rá babonásan~bőgnek
409 11| feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej,
410 11| bolondja.~Tudod, ki vagyok én?~ ~
411 11| túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~Ki mondja,
412 11| túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.~ ~
413 11| legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~-
414 11| aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~Eperfa ~- Itt
415 11| tiszta szívemet,~tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,~
416 11| Galathéa ~- A madarak zenészek.~Én nem tudok dalolni, ámde
417 11| Ásványok beszéde~Ezüst ~- Én, az arany szegény testvére,
418 12| koszorú~Megsértették az én édesanyámat,~azt mondják
419 12| ó jaj, beh tudósok.~De én, a tudatlan nem érthetem
420 12| Euláliának. ~Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott~
421 12| bántani mertek,~úgy zördülök én most a vadkani-aljas~életre,
422 12| beszélni~akarok. ~Itt éltem én, vér véretekből,~magyarok. ~
423 12| belenéz. ~Sírtam miatta én is, én is,~beh korán. ~Én
424 12| belenéz. ~Sírtam miatta én is, én is,~beh korán. ~Én is zokogtam
425 12| én is, én is,~beh korán. ~Én is zokogtam hosszú, véres~
426 12| temetnek,~harsány dithyrambbal én terád víg,~jó reggelt köszöntök. ~
427 12| lopódzott? ~Már értik azóta az én gügyögésem,~bármerre vetődjem,
428 12| csácsogása,~nem alkuszom én semmiféle rúttal,~se a labdákért
429 12| a peremén~a gőgös írás:~én.~ ~
430 12| nincsen füled sem, látod, én eretnek,~csupán neked, a
431 12| de üres a pohár, a tál. ~Én, férfi, ennék, egyre innék,~
432 12| visszamennék,~ dajkáld el az én kínomat. ~Lásd, én tudom,
433 12| el az én kínomat. ~Lásd, én tudom, mi e bujócska,~
434 12| Litánia~Az én koromban:~zörgött az egekben
435 12| egekben a gépek acélja. ~Az én koromban:~nem tudta az emberiség,
436 12| emberiség, mi a célja. ~Az én koromban:~beszéltek a falban
437 12| a drótok, a lelkek. ~Az én koromban:~vad, bábeli nyelvzavarok
438 12| nyelvzavarok feleseltek. ~Az én koromban:~öngyilkosok ezrei
439 12| ezrei földre borultak. ~Az én koromban:~méreggel aludtak
440 12| aludtak el a nyomorultak. ~Az én koromban:~kínpadra feküdtek
441 12| az árva, beteg nők. ~Az én koromban:~lélekbe kutattak
442 12| kutattak a lélekelemzők. ~Az én koromban:~mint koldusok
443 12| álltak a sarkon az épek. ~Az én koromban:~recsegtek a trónok,
444 12| a bankok, a népek. ~Az én koromban:~mily dalt remegett
445 12| remegett a velőkig üvöltő. ~Az én koromban:~prózára szerelte
446 12| szerelte a verset a költő. ~Az én koromban:~mindannyian ó
447 12| magunkra maradtunk. ~Az én koromban:~sírtunk, amikor
448 12| kenyerünkbe haraptunk. ~Az én koromban:~nem volt, ki szegény
449 12| sziveket melegítsen. ~Az én koromban:~álmatlanul ült
450 12| Allah",~mint ahogy~zengem én,~Ilona,~Ilona. ~Arra, hol~
451 12| és a tünékeny élet.~Csak én vigyázok réveteg szemekkel,~
452 12| hívta őket a nagy út,~és én kötöttem nékik a halálban~
453 12| a lelkem darabjait,~csak én maradtam itt,~és most a
454 12| szeszélyek,~mert - isten engem - én is,~én is csak addig élek. ~
455 12| mert - isten engem - én is,~én is csak addig élek. ~Menj
456 12| felszürcsöli a gennyet:~úgy én dühös rajongó, aki e korba
457 12| múltba rég.~Reám borult. Én nem akartam~megnézni még.~
458 12| szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok előtted. ~Császári
459 12| nyugat között csapong az én lelkem,~mindig szabadabban.~
460 12| igaz pózában. Ezt figyeltem én,~kiváncsian, nyakam előrenyújtva,~
461 12| Ottan~fut a világ. Vagy tőle én futottam? ~Lencsém,~mondd,
462 12| ugrom és megőrülök.~Jaj, én bolond, hogy erre épitek,~
463 12| élet, mint a színház.~S én leültem itt közéjük,~nem
464 12| voltam~s játszottam, hogy én is élek. ~Stralsund ~Egy
465 12| lelkembe ne kutass,~lásd én gyerek szeretnék lenni,
466 12| kacag és mind kacagnak.~Én is kacagok, hogy oly boldogok. ~
467 12| Skeppsborn ~Itten lakom én, messze Dél fia.~Az asztalon
468 12| szem.~Hallgatnak ők is, én is hallgatok,~de csöndjeink
469 12| érnek össze végül,~mivelhogy én magyarul hallgatok,~s ők
470 12| Otthon~Régen~kószáltam én a földön-égen,~köd volt
471 12| Olykor~állok közöttük én, komoly-bús~és tiszta szívü,
472 12| édesanyja,~társam a rosszban. ~Én nem szerettem önmagamat
473 12| szenvedésről~Együgyű dal~az én dalom,~ő fújja ezt:~a fájdalom. ~
474 12| unja ezt. ~Nem unja el,~én sem unom,~megyek sötét,~
475 12| felén~így mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~hanyatt esem,~
476 12| vérem gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
477 12| gagyog,~nem ő a rossz,~én, én vagyok.~ ~
478 12| nyersen,~a lehetetlent érzem én magát,~szeszélyt, kalandot,
479 12| szünös-szüntelen,~s ezért vagyok én bűnös-büntelen. ~De a komor
480 12| szirom,~legyen az irgalom az én biróm. ~Azzal, mi biztos
481 12| fejemre hágnak.~Az életet én megtanultam. ~Csak oly unott
482 12| egy ablakba, Budapesten. ~Én nem tudom, mi történt vélem
483 12| izmaim lazulnak,~úgy érzem én, barátom, hogy a porban,~
484 12| végtelen, a bő, közömbös. ~Én is öröktől ebbe voltam,~
485 13| búmnak magam vagyok oka,~én büszke voltam, ámde szent
486 13| tolta útrakész bőröndjét. ~Én még álltam mélabúsan~hosszú
487 13| meggyógyított több bús költőt. ~S én könnyezve válaszoltam:~"
488 13| felhajtottam azt a szeszt én. ~Ámde füttyentett a gőzös;~
489 13| sírva mentem a vasútra,~én tudtam csak, kit hagyék
490 13| Emilia~1 ~Én nem tudom, hogy mért, de
491 13| könny, seb merő gyönyör. ~Én nem tudom, hogy mért, de
492 13| eszembe jut az ifjuság,~és én fonom, szövöm, merengve~
493 13| szűzi vágy hó-mirtusát. ~Én nem tudom, hogy mért, de
494 13| hogy szivem még fiatal. ~Én nem tudom mért, s úgy örülnék,~
495 13| egy óra~már elrabolja,~de én birom, s egy röpke szóra~
496 13| Epigramma~1 ~Ó, hogy gyűlölném én a nőket,~mert ellenem cselt
497 13| csupán a balga hajt rá,~én azt felelem, jó bolondok,~
498 13| Utóhang~1 ~Az én tragédiám rövid volt,~szenvedtem,
499 13| fel, mint egy költemény~az én sirásos nyári éjem,~az én
500 13| én sirásos nyári éjem,~az én könnyes álom-regém. ~Olyan,
1-500 | 501-588 |