Rész
1 1| felém az árok,~szorít a csöndes pusztaság,~fölöttem egy
2 1| halkal~leszáll a csókos, csöndes est,~édes gyönyörtől fuldokolva~
3 1| háborítja~ e szép, e csöndes életet.~Tündérruhákba jönnek,
4 1| Jőjj el velem enyészni csöndes ágyba,~ ott túl a fájdalmat
5 2| éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.~Csak széttekint, és szobánkba
6 2| vészesen és feketén -~csöndes sirásom benne elmerül,~mint
7 2| anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt. ~Fáradt imám hozzá
8 2| zokogsz fel oly fájón, busan~csöndes szonáta, álmodó szonáta?~
9 2| nyílik ki, nem az övé. ~Csöndes, komoly hajfürtje a fején~
10 4| Hetedhét-ország felé~Egy csöndes éjen eljön értem~tetőtöl-talpig
11 4| torokkal~nyögtem reá egy csöndes áment.~Vöröslő korcsmaablak
12 4| Csöndes, tiszta vers~Nincs semmim...
13 7| Csöndes, ünnepi óda az élethez~Nagy
14 9| soha vége,~csak megtöri a csöndes csöndet és~remegni kezd,
15 9| jelbeszéde~a szakadatlan, csöndes csöngetés? ~Mi ez az ünnep
16 9| medrén aláfolyt,~s most csöndes újra már a párna és a pamlag.~
17 9| hamar!" De nem, az utca csöndes.~Az anyja áll nyugodtan
18 10| Csöndes viszontlátás~Leszállva a
19 10| hű~cselédek, lapkihordók, csöndes,~munkás írók, kedves tanárok,~
20 10| a percet.~Észreveszem a csöndes ebédlőn~villa, kanál közt
21 11| a percet.~Észreveszem a csöndes ebédlőn~villa, kanál közt
22 12| szőlődben ülsz,~vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy~játszik magában
23 12| ágyam ők lenn.~Ezért oly csöndes bennem már a lélek~s éjjel,
24 12| nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,~oly észrevétlen-lopva,
25 13| tiszta, szemérmes,~mértékes, csöndes,~hallgató és bölcs,~méla
26 14| halála~Platon mosolygós, csöndes agg vala. ~S amint egy őszi
27 14| lobogsz szelíden, régi Bécs.~Csöndes, családi mécs. ~3 ~Mikor
|