Rész

 1    1|          cseléd ruhát porol;~hol annyi közt vagy s mégis egyedül,~
 2    1|          szelíd áldás követ. ~És annyi átka nincs a gaznak,~mint
 3    2|          világban,~az éjszakában annyi a vonat,~mely összerág és
 4    2|         csontomat.~Az éjszakában annyi rém, kisértés,~golyó, kötél,
 5    7|     angyalok,~a színésznők s más annyi csillag?~A téli aszfalt
 6    8|        én? ~Száz év se kell,~még annyi se, száz év se kell,~sírunkon
 7    8|         bután~fekszünk a sárban, annyi könny után,~s szájunk a
 8    9|         süt, untig. ~Az örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska
 9    9|                                  Annyi ábrándtól remegett a lelkem~
10    9|      ábrándtól remegett a lelkem~Annyi ábrándtól remegett a lelkem,~
11    9|     ábrándtól remegett a lelkem,~annyi könnyű nő mosolyát imádtam,~
12    9|  magammal. Az úton loholtam,~hol annyi arc volt, annyi-annyi sors,~
13    9|       fekszenek csodásan ők,~hol annyi búza, bor van,~a véreim,
14    9|       fekszenek csodásan ők,~hol annyi búza, bor van,~a véreim,
15    9|         síri porokba gurult már.~Annyi idő múltán, új gond közepette
16    9|         soványan,~hiszen azoknak annyi a bajuk. ~Inkább figyeld
17   12|          a dolgom, végzetem csak annyi,~hogy élek.~Csak annyit
18   12|         Nem tudott az éj aludni.~Annyi fény volt, annyi ember,~
19   12|         aludni.~Annyi fény volt, annyi ember,~annyi lány és annyi
20   12|          fény volt, annyi ember,~annyi lány és annyi ifjú,~ismeretlen
21   12|       annyi ember,~annyi lány és annyi ifjú,~ismeretlen ismerősök.~
22   12|          fontosabb tenéked,~hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres
23   12|   tenéked,~hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél~és annyi rest
24   12|           annyi sok deres tél~és annyi rest éj,~s csak most tűnik
25   13|       sirangyal,~márvány és béke annyi láz felett,~kezében a szivével
26   14| keresztet! ~2 ~A barátok, kikkel annyi~     Víg éjet mulattam át,~
27   14|  szalutált. ~* ~A parazolt,~mely annyi fényt elpazarolt. ~* ~Válasz