Rész

 1    1|          nincsen ír se,~ím ez az út, melytől remegve féltünk,~
 2    1|          nem fáj úgy e borzalmas út. ~Egy harmadosztályú kupéba
 3    1|           Menjünk le, ott van az út a pokolhoz;~hűvösszagú és
 4    1| csöndesen lép,~retteg zavarni az út szűzi csendjét,~az ébredő
 5    1|       ledől.~Meg sem tekintik az út állomásit~és hírt se vesznek
 6    1|        embervért iszik a rét, az út...~Győzött az ellenség ágyúja
 7    2|           lenéz,~de oly sötét az út. ~Olajlámpája vérvörösen
 8    4|         csöndetektől fátyolos az út.~Süket zugástok félve hallom
 9    4|                Pipacsos, alföldi út, forró délután~Ó unalom,
10    4|         új csoda,~s a fagytól az út vándora~megdermedett. ~S
11    6|       fut,~amerre megy, arany az út. ~Ujjonganak a városok,~
12    6|        tündökölve.~Előtte minden út kinyílt,~festett mesét,
13    6|      szem elér,~cukros a rét, az út, a ház,~cukros a lámpavas,
14    8| hozsannázva remeg fel,~füstöl az út gyászkandeláberekkel,~     
15    9|       tud,~de lefelé visz minden út. ~Gyermekmennyország, kék,
16    9|         Ó élet! sár! láz! csúnya út!~A vége és a mélye rút. ~
17    9|        bűvös csaló,~hogy van egy út,~mit hinni kell,~s a bút,
18    9|        zsiványok, s nincs előtte út.~És a hétéves férfi-kisfiút~
19    9|  labirintján,~és a sosem-szakadó út mentén visszasietve~vak
20    9|         énreám még hosszu-hosszu út vár,~s munkás kezembe hittel
21   10|        embert?~Most emlékezem az út kezdetére,~melynek kanyargóján
22   12|       élet,~de hívta őket a nagy út,~és én kötöttem nékik a
23   13|         el egykor szeretetlen~az út porán - vésővel a kezemben -~
24   13|       egy régi ágyba,~de nincsen út, mely arra vinne már, ~szivében
25   13|       fáradt, sötét jegy.~Hosszú út multán ez a zsold. ~Bús
26   14|      előtte végtelen volt még az út.~Érezte már, hogy céltalan