Rész

 1    1|         szél cibálja ablakunkat,~a hó fehér csomókba hullik,~a
 2    1|        fehér rózsákként hull alá a hó.~ ~
 3    1|          havas lepel,~friss, fehér hó hull a tájon,~cseng a csengő,
 4    1|       ásitó bú,~a fehér fák közt a hó fú,~fázva zúg a téli kert,~
 5    2|            sistereg fehéren künn a hó.~Így rohanok egy pirinyó
 6    4|         homályon át~hullt, hullt a hó. ~Aztán egy bálterembe értem,~
 7    6|           fest tükörre,~úgy jött a hó, ez a kiváló,~öreg varázsló
 8    6|      oroszos.~Amerre nézel, tiszta hó,~nyugodt és fényes takaró.~
 9    7|    olykoron. ~Hull az ágyra~fekete hó,~a korom. ~Künn az ajtó,~
10    7|    palaszürke égben áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~Nehéz, meleg
11    7|         áll.~Hull rá a hó, az esti hó.~Nehéz, meleg ruháiban~oly
12    7|      rongyok, vatta, vér. ~Körötte hó, hó, egyre hó,~erdők, hegyek,
13    7|           vatta, vér. ~Körötte hó, hó, egyre hó,~erdők, hegyek,
14    7|              Körötte hó, hó, egyre hó,~erdők, hegyek, tábortüzek.~
15    9| hosszú-hosszú-hosszú téli esték,~a hó fehérje, cseresznye pirossa,~
16    9|            égő-pirost,~mi égszinű,~hó papirost,~mi kékszinű,~a
17    9|           hogy süt a láng~és hűt a hó,~s alvó gyanánt~heverni
18    9|          Egy délután meg leesett a hó,~szétbontogatta vattaszőnyegét,~
19    9|    visszacseng. ~Légy áldott, régi hó,~légy áldott, régi hő,~te
20   12|           álom és való,~ha hullt a hó az égből, porcukor volt,~
21   12|           a porcukor az abroszon a hó. ~21. Kiáltás ~Mi ez a vágy,
22   12|          hátra van. ~Örömtelenség, hó és csönd köröttem,~határtalan.~
23   14|        zenélve~halkan szitál alá a hó. ~S körülvesz engem, zordon
24   14|    altatóul,~halkan zenél a tiszta hó. ~Oly mély a csend, a város
25   14|       éjben~reá, te szálló, tiszta hó! ~1905 ~ ~