Rész

 1    1|      tivornya volt. Csengett a víg dal,~és az én első kedvesem~
 2    1|    tehozzád~síró szavával e szelíd dal...~Verd lelkem bús aranykobozzát~
 3    2|           Kis ujjaim alatt zokog a dal.~Sok régi ábránd újra visszaszáll
 4    2|       szobákban is ezer titok vár.~Dal zeng, ha megütöm a képet,
 5    2|          mereven.~Te szent vagy és dal és harmónia,~én a természet
 6    2|          gyász, a félő suttogás,~a dal, amely remegve tétováz,~
 7    3|       hozzánk költözött~és száll a dal:~Diadal!~Illatzavar, őrjöngő
 8    3|     költőben fölreszket egy csodás dal,~és akinek egy pásztor volt
 9    4|            ott, ahol fény sincs és dal se, senki,~valami koldus-bús
10    8|                    Boldog, szomorú dal~Van már kenyerem, borom
11    8|       tűzben remegni, amikor a vad dal~fölreszketett és még mesélt
12    9|          azt kiáltod, légy te más.~Dal csöndbe. Zajba hallgatás.~
13    9|         fejedre károg,~s oly rút e dal. ~Nevetni nem hagy, sírni
14   12|         testi szenvedésről~Együgyű dal~az én dalom,~ő fújja ezt:~
15   13|       félek,~távolba halkan szól a dal,~könnyezve látom, szép az
16   13|         lágy, altató, halk temetői dal.~Szellő a szerelem, szellő
17   13|  törölgetett,~s rikácsoló torkából dal szakadt ki,~csak így hajnalba
18   13|       ordítva zeng a földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven
19   14|                            Hajnali dal~Aranyos szárnyon repül a
20   14| alkonyathoz~Szivem szivéből szól a dal~S remegve a homályba hal.~
21   14|         Felcsendül a bús, elmaradt dal,~és újra csendbe könnyezem.~
22   14|           merev kezed?~Úgy-e fáj a dal, hogyha ríkat,~s te már,
23   14|                         Karácsonyi dal~Egy barátomnak ~A mi kedélyünk
24   14|   kifestett~fantáziám, tiétek ez a dal,~egy férfitől, kinek az
25   14|        földícsér majd egykoron. ~E dal csípős, mint az ánis,~nem