Rész

 1    1|          s most bús, komoly fagy ül vonásain,~s nem rezdül arcán
 2    1|    ködgomolyba tűnő~vészfellegen ül egy bús, kékszemű nő.~ ~
 3    1|       nevünk se kérdi -~ágyunkra ül s beszélni kezd velünk.~ ~
 4    1|        mozdonyunk,~vak szürkeség ül a kupénkban~s künn zivatarszerü
 5    1|   morogva száll,~ormán vigyorgva ül gőzködben a Halál. ~A csata ~
 6    2|          tart keze~és este félve ül le mellém.~Hallom kacagni
 7    2|         a kis betegnek.~Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.~Halkan
 8    2|     látok. Látom az anyám.~Némán ül a szűz, hófehér szobába.~
 9    2|         naiv, vidéki Isten -~úgy ül, mint egy pipere-boltba. ~
10    2|         eljegyezte,~és most csak ül, szelíden, csöndben ül~virágai
11    2|      csak ül, szelíden, csöndben ül~virágai közt, mindig egyedül.~
12    2|       elég,~mostan belép,~közénk ül szótalan. ~A férfi szól: ~
13    4|          hosszú éjszakán~ágyamra ül fásultan a magány,~és rámtekint
14    7|        léptem~búsan. ~Az éjszaka ül meg,~bársonypuha, fülledt,~
15    7|   diadémon -~egy elhagyott padon ül, és mögötte~egy élet rémlik
16    9|         ápolónő,~az ágya mellett ül, s az anyja is,~komor szemölddel,
17    9|     fehér házacska szent~békével ül a hegyoldalba fent,~az ősz
18   12|         elvirágzott őszi kertben ül,~s tollászkodik unottan,
19   13| elsápadnak a szivek.~A kereveten ül, kezébe korbács,~csípője
20   13|          az álma iszonyú.~Mellén ül a halálos,~     köd-felleges
21   13|        csendesebb is.~Lám, ottan ül fenn égi trónusán.~Kápráztatóan
22   14|        való vajon,~hogy ő-e, aki ül a durva földön,~vagy az
23   14|        kifáradt~a szív csatáján.~Ül mozdulatlan,~lustán merengve,~
24   14|         fülembe. Mária~térdemhez ül le, úgy néz. Mária~a végtelent