Rész

 1    1|      bőszen - önmagadtól,~vágyó szemed az Újvilágba révedt,~átvágtad
 2    1|        leány. ~2 ~Beteg vagy. A szemed sötétzöld,~mint az álmatlan,
 3    1|         lázas éjszakán,~fátylas szemed bágyadtságába nézni,~míg
 4    1|        e szines kavargást,~     szemed sötét és révedő,~körültekintesz
 5    1|     örök tavaszt ragyog rám két szemed~és átfog két kar, perzselő,
 6    2|  trónolsz,~s nagy barna, bámuló szemed~nehézkesen és furcsa fénnyel~
 7    2|        beszélsz megint?~Mit lát szemed az üres levegőbe?~Mit énekelsz?
 8    2|       poklokszülte éjen.~És kék szemed fekete lesz.~Hajad sötéten
 9    4|        a szemedbe meredek,~és a szemed egy kút, hideg, setét.~És
10    4|     megkuszálja hullámos hajad,~szemed alá rak szarkalábakat.~S
11    7|        magad. ~És megvakítnám a szemed,~     ezt a két ledér éji
12    7| borulnék csak reád.~     Halott szemed bús éjjelében~ragyogva ölelnélek
13    9|   bánatkővel van utcád kirakva,~szemed a bánat végtelen patakja~
14    9|   vagyok?~Hogy most~csak álmodó szemed nézem szelíden,~és hallgatom
15    9|      két jó-jó szemedben,~a két szemed mélyén horgonyt vetettem,~
16    9|    törve,~két mély mocsár a két szemed, és elhagyott, beomlott,~
17    9|      Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,~amelybe jóság és örök gyanú
18   10|         Én nézem egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi
19   10|     most,~az ismerős, víg,~régi szemed, befagyva ott a jégben,~
20   11|         Én nézem egyre, nézem a szemed most,~az ismerős, víg,~régi
21   11|     most,~az ismerős, víg,~régi szemed, befagyva ott a jégben,~
22   12|   pillanatra láttam csak zafir-~szemed s csodásan ellebegtél,~mint
23   13|    áldom,~és áldom a két álmodó szemed. ~S arany kalász nevet a
24   14|   regéket olvas~múltamból égető szemed. ~Szemem egy síri nyughelyet