Rész

 1    1|             a lombok ezre eltemet.~Olykor fölém cikáznak még a fecskék,~
 2    1|            lobog. ~Beszélgetünk és olykor meg-megállunk...~Ledőlnek-e
 3    1|             egy kút tűnik föl csak olykor,~     itt-ott egy árva,
 4    1|         közt s a sötét ugarba~     olykor elballag egy szikár legény,~
 5    1|           magára hagyja, szántani,~olykor kitárja karját, mint a táltos,~
 6    1|    húszéves, öreg király,~a sorból olykor egy ügyes vitéz kivál,~de
 7    1|        szilaj keserve...~Bár tőlem olykor, pénz hiján~csak rossz hatost
 8    2|         halottak. Ez a társaságom.~Olykor magamra hagynak délelőtt,~
 9    2|       üveggolyók a kertes udvaron.~Olykor a hárs alatt, árnyas sarokba~
10    4|        lámpás idill.~Egy kisgyerek olykor arcomba bámul,~mit nézek
11    9|          és hogy megért a ringló. ~Olykor mulatság, Anna-bál,~a kis
12    9|         egy rokon, cukrot hoz néki olykor,~vagy egy ajándékkönyvet
13   10|      ügyvédek,~írnokok, katonák, s olykor egy országos~képviselő is.
14   10|       menni se jobbra se balra.~De olykor, ha este kongott a harang,~
15   12|          szobalánya inkább. Hogyha olykor~teára hív, künn az előszobában~
16   12|          vele. Megúnod és elejted.~Olykor egy-egy zajt hallasz künn
17   12|        téli reggel éles, zúzmarás.~Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,~
18   12|         kályha az arcomba horkol. ~Olykor~állok közöttük én, komoly-bús~
19   12|        síráson sírnunk nem szabad.~Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,~
20   13| széjjelszakítani. ~Tekintetét, mit olykor porba hullat,~     felvesszük,
21   13|  messzeségbe, szellők tengerére~űz olykor egy ravaszdi szélkalóz,~
22   13|         szánk fanyar élcre torzul,~olykor kortyintunk még a borbul.~
23   14|            s imádja a Zugligetet. ~Olykor néhány agg nénihez megy,~
24   14|            ne nyúlj a borshoz. ~* ~Olykor könnyezve zokkant,~de sok