Rész

 1    1|                főtöket vele,~aranyhaját mindenki tépje le,~és győzzön a vezeklő
 2    1|             csap,~Hogy gondtalan beszél mindenki: les,~sunyi, gyanakvó, ám
 3    1|                        Tűz~Akkor, mikor mindenki ágyba tér,~s elcsendesül
 4    1|        fegyverét,~lombot söpör az ón... Mindenki néz...~s némán bukik előre
 5    1|                legnagyobb,~hogy a teren mindenki elhagyott;~mart a török
 6    1|            nézek,~egy új reménytől~     mindenki részeg,~s én tépelődöm~     
 7    2|                fehérség. Por. Kisértés.~Mindenki valamit keres,~még a homok
 8    2|           kardala,~és tetszik a föld és mindenki, minden.~Most dalol az ősz,
 9    2| Tücsökcirippelés egy régi ajtón,~melyet mindenki elhagyott.~
10    8|                semmi sem maradt.~Áldott mindenki, zokogok, kiáltok~     a
11    8|                Zokognak a föld kerekén,~mindenki sír, mindenki költő,~vak
12    8|             föld kerekén,~mindenki sír, mindenki költő,~vak jajgató,~fájdalmát
13    9|             arcára könny esik, mert már mindenki unja.~ ~
14    9|              lobbadva ég,~meghalt talán~mindenki rég.~Nincs senki se,~ki
15   10|                 nap újra csalódom,~mint mindenki.~Tíz órakor unottan ásítok,~
16   10|       összekocódnak.~Mért feleled, hogy mindenki királyi~ágyban született
17   11|                 nap újra csalódom,~mint mindenki.~Tíz órakor unottan ásítok,~
18   11|       összekocódnak.~Mért feleled, hogy mindenki királyi~ágyban született
19   12|                 ő, de fény, de hő volt.~Mindenki tudta és hirdette: ő volt.~
20   13|           galyáért nem tusakszom -~Őket mindenki megszoká:~hát éljenek mind,
21   13|             felhő borong -~Mondjátok ó, mindenki őrült,~vagy csak magam vagyok
22   13|          melegség szállt a vén világra,~mindenki félt kuckószögletbe rég.~
23   13|          emberiségnek~szent szekerét, s mindenki kiáltott,~félre, ti gyávák,
24   14|                nőhöz,~egy bús vágy, mit mindenki titkon őröz.~Láztól vacog,