Rész

501   13|              sem tudom, hogy az az ifjú~én voltam-e? ~1906 ~ ~
502   13|                 rezgenek a méla hárfák.~Én vérpiros rózsám, mi messze
503   13|        táncolunk, loholva, balgatag. ~S én, a bolondok közt a legbolondabb~     
504   13|                           Véres madarak~Én vágyaim, ti véres madarak!~
505   13|                       A nyílvessző dala~Én könnyü, metsző~íjj-lőtte
506   13|                s csak kérdezem az éjtől én,~mért nem vagyok puzdrám
507   13|                húrok...~Szegény herold, én is elnémulok. ~1908 ~ ~
508   13|          szelíden,~és mondd el, hogy az én szomoru szívem~s holdfényes
509   13|             hogy mindig ott lebegjen~az én komor, éjfélsötét szerelmem,~
510   13|           testünk vérvörös ruháktól,~ma én leszek a bánatok bakója. ~
511   13|              üres levegő szellőpalotám.~Én hallgatom e dalt. Szememben
512   13|               Igen, ma lázadozva dörgöm én:~királyok vagytok pincék
513   13|                s zenélt neki a hajnal. ~Én ágyba vágytam fáradottan,~     
514   13|                 az enyém voltál, enyém,~én is veled aludtam,~a néma,
515   13|                borong,~mezítlen állok - én vagyok a férfi -~izmos kezembe
516   13|             kezembe markol reszketeg,~s én két melled, két táncos lábad
517   13|             most lehervadt a karom.)~Az én tüzemnél melegedsz te,~     
518   13|                házba,~mily szókat adjak én tinektek,~kik vártok, ábrándtól
519   13|            másik,~s csak nézzük egymást én s az éj,~éjféltől hajnalhasadásig. ~
520   13|              senkisem, hogy éltem,~csak én tudom, az átkozott,~s sírásom
521   13|             egyszer e fátylas szemekbe?~Én belenéztem e bús ablakokba,~
522   13|             Kilenc évig bőjtöltem érted én,~kilenc tündértáj messzesége
523   13|           életemnek:~vezess, vezess. És én is majd vezetlek,~mint tiszta
524   13|             búsan a kertet, az erdőt,~s én átkozott, én büszke, köztük
525   13|                az erdőt,~s én átkozott, én büszke, köztük élek, ~virág
526   13|                Voltam civilfej koronája~én bús kalap,~koldus és gyászoló
527   13|               van az ő szemükbe, lélek.~Én féltem tőlük kisgyerekkoromban,~
528   13|         hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~azt hagyjátok meg
529   13|                 nem látta ezt,~de látom én most egy rövidke percre ~
530   13|             hogyha élne kisöcsém most~s én ott feküdnék lenn, a föld
531   13|                  csupán az arcát néztem én. ~Szórakozottan néztem az
532   13|             istenem,~míly semmi vagy~és én milyen istentelen. ~Mert
533   13|            ennyi lesz és nem csoda. ~Te én vagyok és te vagy ott.~Most
534   13|            istenem,~míly semmi vagy,~és én milyen istentelen. ~1927 ~ ~
535   13|             lett,~s most másoké lett az én ételem. ~Rabságomnak ki
536   13|            életem vonatja?~Hová robogok én a vak éjszakában?~Mily békés
537   13|       üvegerünkben kék és piros vérrel?~Én, én merem a hősi hetvenévest,~
538   13|                kék és piros vérrel?~Én, én merem a hősi hetvenévest,~
539   13|                lombtalan fa,~most látom én is az egykori fészket,~hogy
540   14|            temetőben, temetőben,~ott az én helyem.~- - - - - - - ~1900 ~ ~
541   14|                             Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék...~
542   14|          húszéves lennék...~Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék,~
543   14|        zűrzavarában is meghallottam. És én megértettem azt. ~ A fiatalemberben -
544   14|             várod~     Boldog végedet. ~Én is éppen akként~Nézlek reggelenként.~     
545   14|             gyenge, mint patakzaj,~Ámde én megértem. ~Azt dobogja gyenge
546   14|            kérded, miért nem alhatom.~S én felzokogva fátyolodba~Rejtem
547   14|                                Dalok~Az én szomorgó ifju lelkem~a szenvedés
548   14|              szád harap, az orcád éget,~én is szerettem, s engemet
549   14|          engemet sem~szerettek egykor - én se téged. ~Mért ismerém
550   14|              tükörke, rízspor. ~Mindezt én objektíven nézve,~naplómba
551   14|           Előttem állt a vészes élet,~s én harcait csak bámulám.~Éhes,
552   14|                többiek utamba vágtak,~s én sírtam ott, mint a gyerek. ~
553   14|          bolyban~már lantom is feledtem én.~Élesztgetém elhalt szerelmem,~
554   14|              rám ontod éjsötét hajad,~s én mint anyámnak keblin immár~
555   14|               vár. ~Ó, ismerem e várást én nagyon jól!~Hogy egykoron
556   14|           száműzetett levék,~így vártam én is a levélt honomból,~s
557   14|          hangzott,~ballagva járkáltunk, én és anyám,~hallgattuk a nyolcórai
558   14|              mécses, s a ház elpihent. ~Én padra rogytam, s a bús éji
559   14|                 az arcához szorított.~S én bízva-bízva némán nézdelém~
560   14|         nyögéssel, félő rettegéssel -~S én szótalan és lázasan követtem... ~
561   14|              olyan szelíd volt, mint az én anyám,~akkor, midőn fejem
562   14|              álmodó, elfáradott diák.~S én ezt az ismeretlent úgy szerettem... ~
563   14|                ez ismeretlen asszony,~s én néztem egyre halvány ajkait... ~
564   14|              nincs még ma késő.~Légy! - én mondom tenéked ezt! ~1905 ~ ~
565   14|           folyton?~Minek rohanjak éppen én elő,~ki napjaim fáradtan
566   14|               elengedem hálából a felét én. ~1905 ~ ~
567   14|                réved,~a teste árnyék, s én is árny vagyok,~s szeretjük
568   14|            álmodom magamba rogyva ott. ~Én nem tudom, élek vagy képzelődöm? ~
569   14|                 koporsók titkos Vénusa,~én is tehozzád futok, mint
570   14|                  sírom meg van ásva,~az én kedélyem is alvó, kihalt.~
571   14|             rónákra át,~s hideg sírodba én is elkísérlek -~Jó éjszakát! ~
572   14|            menjetek lobogós kikötőkbe. ~Én itt vagyok, mélyen, százezer
573   14|               vizek feküsznek mellemen,~én itt heverek, én meg vagyok
574   14|               mellemen,~én itt heverek, én meg vagyok ölve,~és figyelek
575   14|                 szív, e bús csoportban ~én most halottas verseket beszélek,~
576   14|                kik éltek itt,~azt kérem én, szeressetek. ~Nem voltam
577   14|                szeressetek. ~Nem voltam én hős, ámde több,~mint aki
578   14|              sirom felett. ~Egyhangu az én énekem,~azt mondanám, szeressetek.~
579   14|                szeressetek.~Egyhangu az én énekem,~azt kérem, hogy
580   14|                               Ki hallja én nagy jajgatásom~Ki hallja
581   14|               nagy jajgatásom~Ki hallja én nagy jajgatásom?~Az egyetlen,
582   14|             kívánja kiadóm.~Igy éneklek én kanáris~hangon, melyet sok
583   14|               sem,~hogy mint szeretlek, én szerelmesem. ~Öreg, megindító
584   14|                és semmi Odolok,~piszok, én néked hódolok. ~Infantilizmus ~
585   14|                telefont. ~Ősz ~Szeretem én az őszt önző~vággyal, minthogy
586   14|              elfeledsz-e,~Velence? ~10 ~Én jártam e zajgó porondon,~
587   14|                 19 ~Budapest!~Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!~
588   14|             álmodjátok, szegények,~hogy én Isten-week-endre térek~s