Rész

  1    1|               nem élek én.~Fogjátok is át a világot,~     nekem
  2    1|          meg bágyatag. ~S ekkor nem is tudom, hogy élek,~     csak
  3    1|           éje,~rítt a gyerek, az ég is könnyezett~langyos, unalmas,
  4    1|           mondom, te itten a földön is,~meg sem halál, már ott
  5    1|           szilaj tüzének,~bár ajkam is hervadna el azon. ~Görnyedve
  6    1|                                  Én is~Ó Dante, aki búsan révedezve~
  7    1|       pokolba járt";~Lenn jártam én is, s borzasztóbb pokolban,~
  8    1|        hideg halálöröm,~vacogtam én is kénes habjaidban,~és útamat
  9    1|      habjaidban,~és útamat még máig is töröm. ~A Tantalusz kínkelyhét
 10    1|             Tantalusz kínkelyhét én is ittam,~izzadtam jégbe, fáztam
 11    1|            eltörik,~a gyertya szára is leég tövig.~S ő az alvók
 12    1|        atómja,~s ha meghal, a világ is véle vész el. ~Gyakorta
 13    1|          amikor~a néma nyelvü eszme is beszédes,~és a vajúdó gondolat
 14    1|            tekintem~őket, kik aztán is csak itt maradnak,~ha érezem,
 15    1|            a kerék széjjelmorzsolna is. ~Menj! Ám ha rád letipró
 16    1|         hullámos, tiszta, mély. ~Ma is emlékezem az éjre,~     
 17    1|      habzenére, lángözönre~     nem is emlékezem? ~Ki tudja...
 18    1|      emlékezem? ~Ki tudja... Mostan is gyakorta~     úgy rémlik,
 19    1|         nevettek. ~És haldokolva én is felnevettem~síró kacajjal,
 20    1|             kihúnynak. ~A mi tüzünk is hamvadoz már,~szád is hideg
 21    1|        tüzünk is hamvadoz már,~szád is hideg és hallgatag ma,~s
 22    1|        álmodom csak az egészet,~azt is, hogy itt nyögök most szenvedőn. ~
 23    1|        koldus álmaimnak, ~már látom is hajlott, dacos fejed,~bűvös
 24    1|           bűvös közelléted már most is érzem:~te jössz s egymásba
 25    1| menyasszonyom csak,~     ha majd én is halott leszek. ~3 ~Nyomomban
 26    1|             eltört a tollam, lángom is lohad,~     te vagy dicsőségem
 27    1|            éjszakát. ~6 ~Még mostan is szeretlek,~     de úgy,
 28    1|         néha von csak. ~És hidd, te is szeretsz még~     én egykori
 29    1|             ajkaink dadognak...~Mit is lehet beszélni~     két
 30    1|           az ő gazdag vőlegénye~s ő is fehér, bús lett, mint egy
 31    1|     bólonganak a méla ciprusok. ~Én is kinézek, lámpámat kioltva,~
 32    1|             úgy susog szava,~mert ő is a nap árva számüzöttje. ~
 33    1|        Néhány igéret a vagyonja,~az is szinetlen már s kopott.~
 34    1|         gyenge, ostoba.~Úgy pusztul is el egymagában -~az országútak
 35    1|          már. ~Az ég fakó, az éjjel is rövid,~alig bujik el a nap
 36    1|                E vérvirágos föld ma is a régi,~az ősök itt kinyújtják
 37    1|        marcona vitézi~     őrzik ma is a múltak csarnokit,~vén
 38    1|    árnypallosuk éle védi. ~S a föld is Ázsiáról álmodik.~ ~
 39    1|                         Álmodtam én is~Álmodtam én is fényes Ázsiáról,~
 40    1|          Álmodtam én is~Álmodtam én is fényes Ázsiáról,~hol harcra
 41    1|           virág takar. ~Álmodtam én is... lelkem andalogva~sok
 42    1|        miként lobog,~és mozdulatját is kacagva lesték~a szép ezüst-testű
 43    1|             s úgy érzik, a vén föld is összerendül. ~Víg lárma
 44    1|        szónokol még,~ma már az ifju is öreg~s nem jár itt más,
 45    1|            szép ideálom,~bár megtör is majd aggkorom,~te majd felismersz
 46    1|    Kisfaludy, Kölcsey...~Itt a gomb is szent ereklye,~itt a porszem
 47    1|        szent ereklye,~itt a porszem is csuda.~A szobákba, a szivekbe~
 48    1|           kincsük őnekik.~És a dalt is szeretik.~Kedvük vídor,
 49    1|            Üllői-úti fák. ~Másoknak is így nyíljatok,~     Üllői-úti
 50    1|        mögöttem áll egy lányalak.~Ő is a ritka fákra bámul~     
 51    1|         letűnsz te,~haló sugár - én is megyek!~ ~
 52    1|           volt a csillám rajta. ~El is felejtettem~azt az édes
 53    1|           hiában,~kimondva ezerszer is a nevemet.~Majd látva redőtelen
 54    1|              egy friss sir-árok,~ma is mulatnak~     s sírhalmot
 55    1|      magasba zordan, ~és értetek ma is élek-halok...~ó, csillagok,
 56    1|              balog,~s lehullanék én is, a fény hozója. ~S ti hirdetnétek,
 57    2|                        Múlt este én is jártam ottan.~Múlt este
 58    2|          jártam ottan.~Múlt este én is jártam ottan. ~Hogy bíbor
 59    2|             kilobban. ~Múlt este én is jártam ottan.~ ~
 60    2|      zavarában~a sok között most én is egy vagyok.~Ez más, mint
 61    2|             mint az enyém,~s a feje is olyan mindenkinek.~Mivégre
 62    2|  szomorú-viola~és téglabarna és kék is, de halvány,~akár a színes
 63    2|             egész világot.~Tinéktek is legyen, ami enyém,~arany-rétes,
 64    2|       karikahajtók,~a szegény tükör is hallgatag lóg.~Ó, néma csengetyűk.~
 65    2|           néma csengetyűk.~Az óránk is félve üt.~Alszik a cicánk
 66    2|            tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,~s szegény anyám
 67    2|             meghalok,~ha egyszer én is meghalok.~ ~
 68    2|              csúnya kőbe.~Voltam én is jófiú,~Istenem, de régen,~
 69    2|             de régen,~csigabigát én is hívtam~künn a régi réten.~
 70    2|            réten.~Verset mondtam én is ám~gilicemadárra,~magyar
 71    2|            vágta.~Jártam az erdőben is~csillagot keresve,~aranykapun
 72    2|    csillagot keresve,~aranykapun én is bújtam,~és aludtam este.~
 73    2|             lánc,~szeretem a táncot is én,~csakhogy ez pokoltánc.~
 74    2|      fátyolokban arcom,~s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.~Az
 75    2|        roppant sajnálom magam,~s én is szepegve suttogom: "Szegényke"...~ ~
 76    2|             kártyás és borissza.~Én is nevetem: a bolond rokon. ~
 77    2|            önmagammal,~a kisgyermek is játékszer.~Játszom én és
 78    2|       lángol,~          a kis vasút is mintha zengene.~A mély s
 79    2|           véresek a kések,~az ördög is fölpántlikázva lumpol,~festett
 80    2|        bársonya.~Az ablakokon át ki is hat~a patikai furcsa-friss
 81    2|     szilvalekvárt.~A kerti székeket is mind behozták,~és gyertya
 82    2|         megettünk.~Kis nyári ruháim is eltemették~egy zöld ládába,
 83    2|          millió volt,~angyal, sugár is trillió volt.~A lombon,
 84    2|             madarak,~és a szobákban is ezer titok vár.~Dal zeng,
 85    2|                   Egy kis fürdőhely is.~Szegényes, kedves és titokzatos.~
 86    2|           ócska kalyiba.~A tó, a tó is őszi ködbe búvik,~és döng
 87    2|         várni.~Késői évad. A szobák is olcsók.~Egy bús öreg motozgat
 88    2|        tiszta tó,~tündéri tó! Az ég is mint a tó,~kék habja oly
 89    2|          valamit keres,~még a homok is ideges.~Otromba zaj~és tompa
 90    2|             közt, mindig egyedül.~Ő is virág. Hervadt virág a lelke.~
 91    2|        bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,~mint amikor
 92    2|  csodálkozom,~hogy az öreg díván ma is oly kedves a szivünknek,~
 93    2|            olyan olcsó.~A zongoránk is mint bezárt koporsó. ~Csak
 94    2|       mélázva szépen,~Kossuth Lajos is fölfigyelt a képen. ~Deák
 95    2|                     Most vége ennek is.~Menj, drága gyermek, édes
 96    2|             szépségektől beteg,~nem is vagyok más, egy beteg poéta.~
 97    2|       minden.~Most dalol az ősz, én is dalolok,~lalláz az ősz lassú
 98    2|    nemsokára meghal. ~A rét: ~A lég is megfeszült, mint egy üvegfal,~
 99    2|             csenddel. ~A házak: ~Mi is elbújunk a homályos égbe,~
100    2|           lámpavilág.~Most a cseléd is elborulva nótáz,~az emeleten
101    2|            elhagyott szobánkba,~itt is marad örökre.~A nő imádkozik,
102    2|           bukdácsol a skála,~az eső is skálázik egymagába,~és a
103    2|           hegedül. ~Az ablakok: ~Mi is siratjuk őt,~siratjuk, aki
104    2|           nyárt, a nyári álmait.~Mi is siratjuk őt,~gyászoljuk
105    2|          üvegek. ~Az ég: ~És az eső is megered. ~A viharok: ~Már
106    2|            a lázat,~a bűnt a bűnnél is búsabb bocsánat.~Gyógyítja
107    2|        Játék a seb, játék a kacagás is,~s komoly halá a díj egy
108    2|        rózsás világos lett a levegő is~feje felett.~Tükrökbe nézte
109    2|          szegény bolondok,~mivel mi is ölelkezünk. ~A férfi szól: ~
110    2|             októbert~és sejtelmétől is oly halovány.~A fái közt
111    2|          százezerszer,~ruhák között is százszor meztelen,~a hervadásba
112    3|           oly részeg~és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,~ordítoznak:
113    3|           dobjuk bánatunk.~De rajta is próbálva a varázsunk,~előbb,
114    3|            reggelit,~és az anyánkat is, kisírt szemekkel,~          
115    3|             körülünk,~a paplanunkat is fülünkre húzzuk,~          
116    4|         életem s a szívem,~a szívem is, és megvigasztalódom. ~S
117    4|         volt,~          elszállt az is ezüstös éjeken.~Nem hallanak.
118    4|         álmok árnya,~          hogy is, hogy is kerülhettél ide?~
119    4|                       hogy is, hogy is kerülhettél ide?~Fáradt
120    4|  Mindenkinek örökre idegen,~még rám is ismeretlenül meredsz most,~          
121    4|            alkonyégbül,~keserű szám is elfehérül,~és vér hörög
122    4|             Nem békülök meg, bármit is beszéltek.~Az ember szent.
123    4|           És várta őt pár cigaretta is,~melyet ezüsttárcában ott
124    4|              Tik-tak, szerettünk mi is valaha?~Hol van holt húgunk
125    4|              Ó jaj, jaj nekünk. ~Mi is megyünk - velük - ha jő
126    4|            borzalom van,~és arcotok is oly fakó, beteg,~ti síri
127    4|          áltat maszlagos remény,~mi is akarjuk, mert te akarod. ~
128    4|            kínnal-keservvel~a kezük is százezerszer,~mindenüket,
129    4|           hogy nem az enyém,~s őket is, hogy nem lehetnek: Én.~ ~
130    4|             volt.~Fönn a menny ivén is lámpa lángja, nem hold,~
131    4|            gyermek.~Láttam az anyám is messze, haloványon,~gyöngyvirágos
132    4|        lepke-könnyű,~mint ki életét is sírva elhajítja.~A szemembe
133    4|              s fekete lesz az ostor is. ~Felgördül az álomba ringó,~
134    4|              hisztérikus cseléd,~ma is hazudsz még színnel és virággal,~
135    4|     viharban turkáló sirály.~A néni is leteszi a kötést,~hamuszín
136    4|           temetői hangulat.~A lámpa is halódva fellobog.~Sötét
137    4|            Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~
138    4|    ballagott.~És sírt. És sírtam én is, én is,~és sírtak fönn a
139    4|           sírt. És sírtam én is, én is,~és sírtak fönn a csillagok.~ ~
140    4|                  még a csigás homok is várja-várja,~fényt izzad
141    4|           föld, táncol a halál. ~Ők is kendőzik magukat a bálra,~     
142    4|           jég és kendő.~Holnapra őt is sírba dugják.~Jaj, jaj nekünk.
143    4|             sóhaj -~ó jaj,~a koldus is nevette őt. ~Aztán dalolt
144    4|            lába,~és leesett a karja is,~és máglyán, lángoló sebekkel,~
145    4|        megölelte vágyva, ~és erre ő is áment mondott áldón,~s terhes
146    4|    tusakszom. ~Temetkezik a csillag is fenn.~De te ne félj, aludj
147    4|        lefesteném szeptemberi tüzét is,~lobogó testtel festeném
148    4|        mécsvilág.~          Tán nem is jönne ki.~Szívná a reggeli
149    5|              lángirás,~fakó iszákja is arany volt,~s fekete, nagy
150    6|         fínom, néha mókás,~a kocsis is - allonge-parókás.~A kültelek
151    6|             cukros gesztenye,~a sár is mézzel van sodorva,~s a
152    7|         nyugodt lennék, vagy boldog is talán.~Ülnék otthon az ablakmélyedésben,~
153    7|        végtelenül-nagy~a föld. ~Meg is halok, érzem.~Reggel hideg
154    7|       gyászod lila vánkosán, ~és én is a tavasz vagyok,~fiatal,
155    7|           magányba elleng,~elmegy ő is, ahogy minden elment,~     
156    7|            alusznak,~és hallgatásuk is zokog, zenél. ~Simák, szelídek
157    7|       ragyog. ~Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.~Komor nevük
158    7|            nem kértem, de adták,~el is hajítom, nem ér egy fabatkát.~
159    7|            kevély ruhámat,~a mellem is ronggyá tépi a bánat,~jaj. ~
160    7|             mint a vér. ~Vágynak ők is,~árva lelkek,~a napér. ~
161    7|    aranytallér~hova ment? ~Porlad ő is,~mint a szivük~odalent. ~
162    7|            bűvös~lámpa ég. ~Fűtenek is innen-onnan,~s rémlik a
163    7|            ürbe. ~Meggyszínü selyme is fakó,~szívembe fáj bitang
164    7|          volt,~ki rózsa volt s neve is Rózsa volt. ~Diákkoromban
165    7|          Boldog a táncos és a sánta is,~az élet jó még őiránta
166    7|              az élet jó még őiránta is. ~Mert minden jó. Éhezni
167    7|           áldott a cipó. ~Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,~meginni
168    7|        porzott a határdomb?~Ugye ma is csattog a kard és döng az
169    7|         ágyú,~s a véres trombita ma is trará-trará-t mond?~Mert
170    7|            játékpuska csak, légy te is ujra gyermek. ~Ami golyó
171    7|             felette el.~Hallgatja ő is csendesen.~Ő sem, ő sem
172    7|          reggel van, hadd éljünk mi is estig. ~Csak estig éljünk,
173    7|        ribiszke. ~Mert szent a föld is, jertek, zengedezzünk,~költők,
174    7|          Régi, rozzant kereke~álmos is és fekete,~a garatja végtelen~
175    8|             Van már kenyerem, borom is van,~van gyermekem és feleségem.~
176    8|             feleségem.~Szívem minek is szomorítsam?~Van mindig
177    8|            Van egyszerü, jó takaróm is,~telefonom, úti bőröndöm,~
178    8|             van jó-szivű jót-akaróm is,~s nem kell kegyekért könyörögnöm.~
179    8|         mint a koporsó. ~Az arcodon is feltűn néha-néha~a fönség
180    8|           sohase-beszélő,~várlak ma is, halott, e hosszu és e késő,~
181    8|      kertudvaron. ~De jőjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,~
182    8|             megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,~mely nappal
183    8|               Mert életem felén nem is vagyok, de látszom,~s reggel,
184    8|       pogány. ~Nem szörnyü már, nem is csodás,~nem őrület, lidércnyomás,~
185    8|       szobám. ~Ver a szivem... Órám is egyre ver még.~     És fojtogatja
186    8|          össze sorba~     mik éjjel is úgy álltak az uton,~és szundikálnak,
187    8|             sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
188    8|      sötétlombú oltárokon~én is, én is fellobbanok.~ ~
189    8|         Dantét ábrázolja ~Egykor mi is majd így fogunk megállni,~     
190    8|        tiszta,~     elhagytál, s én is, jaj, elhagytalak.~Most
191    8|          ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek innen tovább,~és
192    8|            a vitézségi érem. ~Minek is élni? Halni már a célja,~     
193    8|             a földön,~     és sírni is erőtelen ezentúl.~Köröskörül
194    8|            Így látlak én még mostan is. Hatalmas,~kiben az élet
195    8|           még szabad volt~s dacolni is mert, régi forradalmár. ~
196    8|          mert, régi forradalmár. ~Ő is bolyongott, hosszan számkivetve~
197    8|            ismeri fel a kezet. ~Nem is nők többé, férfiak,~álmos,
198    8|           nem hullhatunk már,~nincs is magas és nincs számunkra
199    8|           lesz, mi lesz? ~A versünk is már csak segélysikoltás,~
200    8|             idők viharja,~emlékemet is elsodorja,~s nem kísér lárma,
201    8|             tőle kölcsön,~az életet is visszaadtam. ~Csak gyújtsa
202    9|           ez a batyu~s a bor, a bor is savanyú. ~Kályhához ülnék
203    9|          Megint esett...",~de a nap is süt, untig. ~Az örömötök
204    9|           hasítja rengve. ~Ha látom is, nem látom én,~odaviszem
205    9|            bár - mint hajdanán -~én is a régi volnék. ~Mert vén
206    9|          sötét hivatalokban~énrólam is szól egy agg-szürke lap.~
207    9|             a lábam,~és a fejem, az is csak egy adat.~Jobb volna
208    9|       ízével, Budapesten. ~Még most is ég a csillag, ahogy ottan,~     
209    9|            hogy nékem már a csillag is sötét folt. ~Vak vágyam
210    9|              mint hogyha benne most is hullám csobogna~s a nyugtalan
211    9|    Lecsuklik minden pilla most,~nem is találsz több villamost,~
212    9|             villamost,~így járok én is itt, gyalog,~köröttem olcsó
213    9|              Festett az arcom nékem is~és szenvedés ez ékem is.~
214    9|             is~és szenvedés ez ékem is.~Jaj, a költő gyomrába kóc,~
215    9|             a költő gyomrába kóc,~ő is beteg és torz bohóc.~ ~
216    9|        nálam most méreg, talán~erőm is volna és fölhajtanám.~ ~
217    9|            mindig menni, menni,~mit is sejtettük, hogy ez itt a
218    9|           ki látja itt magát,~a táj is elenyész. ~Övé a csönd,
219    9|          elektromosság,~mely mostan is hullasz, heves fényt szaporázva,~
220    9|          asztalt~s a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja. ~
221    9|         isten kebelében,~és már víz is jutott a szomjas Tantalusnak.~
222    9|          csillag-milliók.~Itt kívül is, mint ott benn, a titok. ~
223    9|            a csillagok,~az Üllői-út is mily végtelen. ~Az elhagyott
224    9|         szemét.~Emlékeinknek lombja is szemét. ~Cél nélkül itt
225    9|              megcsúfolt és árva,~le is gázolják, szótlanul a sárba. ~
226    9|      Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy régi arc, egy régi-régi
227    9|         régi arc, egy régi-régi táj is,~Eszembe jut a kisgyermek
228    9|              ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,~     ez itt
229    9|         adok, de hozzá szörnyü vért is,~     ölelni lágyan és birkózni
230    9|            birkózni kart,~és harcot is, hogy harcolj csakazértis,~     
231    9|          Tán bírta volna még tovább is,~de egy halálosat kiáltott,~
232    9|         elhull a szavak virága.~Nem is vittelek tornyos frizurával~
233    9|         lélekbe-szembe hittem,~most is hiszek, megálltam, várok
234    9|          szenvedés, a bú vagy.~Most is megmozdul e polgári otthon,~
235    9|             kitárja,~s feléd ölel ő is - szegény - busongón. ~Mert
236    9|      krisztusi lovaggá,~ki köntösét is megfelezi azzal,~akit szeret.
237    9|            37,3...?~s a pesti utcán is remegve lépek.~Remegve nézek
238    9|          beszél a szív.~Volt nekünk is sajtharangunk és volt kedves
239    9|          senki. A vidék kiholt.~Nem is sikolt.~Ki volt az anyja,
240    9|            látják e kor Fáraói. ~Én is szolgálok, mint a többi
241    9|           lombos és gyümölcsös,~mit is akar? ~A sors vagyok,~a
242    9|         élet.~Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm~és csomagolom
243    9|           ízed. Egy vagy~titkaimmal is, ki tudod a percet,~melyben
244    9|             s vágtatni kell tenéked is. ~          Szegény,~hogy
245    9|       ferde-furcsa tájra,~melyet én is láttam gyerekkoromban,~torz
246    9|      megmondani nekünk?~Még a fabáb is összeborzadoz,~kaján vigyorral
247    9|           megtébolyultan ég a lámpa is,~s az óra áll, vagy össze-vissza
248    9|          hívnak, élet?~Még csak nem is vádaskodol velem,~és félrefordulsz,
249    9|         torokfájás. Az ég köhög.~Az is beteg. ~     Jaj istenem,
250    9|         ágya mellett ül, s az anyja is,~komor szemölddel, régimódi
251    9|      egymásra nézünk. Már a rosszat is~úgy elfogadnánk, mint ami
252    9|            válik ételem,~és a borom is savanyú ecetté,~s megvádolom
253    9|           neveltem,~s úgy láttam őt is, mint örök hegyet,~vagy
254    9|        tisztelettel, elkerül.~Nincs is sehol számomra nyugalom,~
255    9|           Döbbenve fölfigyeltünk.~Ő is figyelt. Kissé fölült az
256    9|             édesdeden aludt a dajka is.~Én meg leültem csöndesen
257    9|              vörös rumot,~könnyezni is tán a veszély letűntén,~
258    9|              vagy egy parlament.~Te is ide kerültél, mindhiába. ~
259    9|            a véres és bibor~csóknál is édesebb. ~Légy áldott, régi
260    9|            félig-nyitott szemmel ma is~föltámadásra várnak. ~Az
261    9|        televényén,~névtelenül magam is, mert errefelé ki sem ösmert,~
262    9|             kövein. Az idő rohanása is állott.~Bűvös erővel vont
263    9|           szemükben~és öreges papok is, füsttől feketült fogaikkal,~
264    9|           sötét a sötétben,~arcodat is siratom, fejedet, szivedet
265    9|      Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is,~mely látta egykor győztes
266    9|            a vas, az üveg, a por, ő is,~csak az suhant el, ami
267   10|           szerelem, több, mint~élet is, a kincseim csomagold be,~
268   10|            rá,~büszkén s alázatosan is,~mint aki megszületett és
269   10|             De a szegények még most is tudják,~mit mondtál te nekik
270   10|         mindenre,~élnek tehelyetted is,~és nem felejtenek.~ ~
271   10|            Így hagytam el egykor én is apámat.~Ő is így ment el.~
272   10|           el egykor én is apámat.~Ő is így ment el.~Nehéz sóhajjal,
273   10|         beszélni,~mert észrevette ő is,~amit én észrevettem,~s
274   10|          távoli, pesti~éjeimen most is úgy érzek, karikával,~labdával,
275   10|             szalmakalapban.~Magamra is gondoltam és a sarkon~egyszerre
276   10|       olykor egy országos~képviselő is. Mert nagy az én családom.~
277   10|         mint senki más,~s szeretlek is benneteket. ~Zavarosak,
278   10|              gyilkos férfinál.~Hová is futhatnék én,~kócos fejemmel,~
279   10|      topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,~fölkacagok
280   10|        örömtől, hogy vagytok,~és én is vagyok mellettetek. ~Hozzátok
281   10|             volt ott. Égni, egyedül is,~mint eleven fáklya. Ott
282   10|          körülvett, az idegen világ is,~ő volt már. Ott volt már
283   10|       lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is~azért viseli, hogy alkalomadtán~
284   10|       halhatatlan csókkal, holtában is élve, még egyszer ölelje~
285   10|          ízléses.~Meg aztán nincsen is időnk.~De hogyha majd meghalok
286   10|            gimnazista:~"Lásd, téged is szerettelek."~ ~
287   10|             leányaim, kedves vejeim is,~s most egyedül~teszem meg
288   10|     tüdőbajából származó~soványsága is stílusos. Akár a könyvben.~
289   10|   világosabban,~hogy villamoskalauz is vagyok? ~Dülöngve a kocsi
290   10|       gazdagokat. ~Úgy hogy már nem is ő,~hanem én,~a csontja,
291   10|            gyorsasággal,~hogy magam is megijedtem.~Guten Morgen!
292   10|       nyűgös csecsemőjét.~Tornyokra is másztam, múzeum és képtár
293   10|         szállodában,~néhol éjfélkor is lehet borotválkozni,~könyvet
294   10|            pillantja meg:~úgy engem is~ennek az estnek lámpafénye
295   10|           az emberek előtt?~Hisz ők is egyedül vannak,~és az ember
296   10|           embereket és az~állatokat is, melyek velünk együtt haladnak.~
297   10|      Megszántak engem ők,~szerettek is, s én is szántam és szerettem
298   10|        engem ők,~szerettek is, s én is szántam és szerettem őket.~
299   10|   egybefűzve őket, akik élnek.~Légy is mellettem, örökre, te csodák
300   10|         mily nehezen mentitek át ti is~évek veszedelmén törékeny
301   10|          lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom
302   10|             és a harangot,~álmomban is.~Érzem a percet.~Észreveszem
303   10|           sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
304   10|        narancsszín narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~
305   10|            narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~szilfa-garabóban,
306   10|          merre csörög, mondsza,~dió is, karácsony, karácsonyi lárma. ~
307   10|        hős-néma halállal.~S a késes is itt jár, itt jár körülöttünk,~
308   10|            a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~
309   10|         Nagy a reggel~Nagy a reggel is. Operett-írók,~bohémek,
310   10|            ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
311   10|        felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten megöregedtünk,~
312   10|        ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~aztán
313   10|     összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~
314   10|             bizonyos szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~
315   10|           rettenetes vagy.~Álmomban is hallom a hangod az éjfél
316   10|     Vendégség közben~Még ég a lámpa is,~még bort is töltenek,~még
317   10|             ég a lámpa is,~még bort is töltenek,~még meleg a szoba,~
318   10|            volt,~vér folyt és könny is folyt,~édes vér és sós könny,~
319   10|           se figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy
320   10|          lobog,~beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
321   10|          beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~légy
322   10|         komolyság.~Virgonc szemeden is üveg van, vékony~jéghártya
323   10|            Éva leánya. ~Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~
324   10|         feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej, nem
325   10|          ízek özönjét,~a nők száját is, kik fényes selyemingben,~
326   10|        legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~-
327   10|          múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok,
328   10|             csélcsap ésszel.~Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.~
329   11|         mily nehezen mentitek át ti is~évek veszedelmén törékeny
330   11|          lüktet.~lázas az idő. ~Nem is tudom, mi van velem.~Látom
331   11|             és a harangot,~álmomban is.~Érzem a percet.~Észreveszem
332   11|           sorsa felé:~úgy jöttem én is e furcsa világra,~bekötött
333   11|        narancsszín narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~
334   11|            narancsok,~s dió is, dió is az öblös kosárban,~szilfa-garabóban,
335   11|          merre csörög, mondsza,~dió is, karácsony, karácsonyi lárma. ~
336   11|        hős-néma halállal.~S a késes is itt jár, itt jár körülöttünk,~
337   11|            a szívben, az agyban,~én is kiabálok: "alma és ibolya".~
338   11|         Nagy a reggel~Nagy a reggel is. Operett-írók,~bohémek,
339   11|            ifjú. ~Gyermek vagyok én is ilyenkor,~csupa kezdés,~
340   11|        felejtem.~Emlékezem rá akkor is,~mikor este mindketten megöregedtünk,~
341   11|        ilyen-e éppen~az ember élete is, mely elkezdődik,~aztán
342   11|     összeolvad,~hogy már dobog a kő is és gondolkozik az erdő? ~
343   11|             bizonyos szakértelemmel is, hogy szolgálja ki a szaktárs,~
344   11|           rettenetes vagy.~Álmomban is hallom a hangod az éjfél
345   11|     Vendégség közben~Még ég a lámpa is,~még bort is töltenek,~még
346   11|             ég a lámpa is,~még bort is töltenek,~még meleg a szoba,~
347   11|            volt,~vér folyt és könny is folyt,~édes vér és sós könny,~
348   11|           se figyelnek,~ha alszanak is,~éjjel és nappal,~úgy hogy
349   11|          lobog,~beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~
350   11|          beszél. ~Lelkem, te is, te is -~ne bot és vászon -~légy
351   11|         komolyság.~Virgonc szemeden is üveg van, vékony~jéghártya
352   11|            Éva leánya. ~Gyötörsz te is, áldott, s én mint gavallér,~
353   11|         feneketlen rontás vagyok én is.~Nem lanyha aludttej, nem
354   11|          ízek özönjét,~a nők száját is, kik fényes selyemingben,~
355   11|        legyezőimet~s nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. ~Hárs ~-
356   11|          múlt el egy sora sem.~Most is itt ülök s előre károgok,
357   11|             csélcsap ésszel.~Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.~
358   12|          roppant karaván, ~siess te is oda, igaz körödbe~s - égő
359   12|              számodra itt még munka is akad,~mindig kell valaki,
360   12|      hallaná fülünk,~s élnének-e ők is, kiket szeretnek,~mi lenne
361   12|       mindent bezár,~bezárja életét is, mint a boltot,~mert benne
362   12|             nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, -~csak édesanyám,
363   12|          belenéz. ~Sírtam miatta én is, én is,~beh korán. ~Én is
364   12|             Sírtam miatta én is, én is,~beh korán. ~Én is zokogtam
365   12|           is, én is,~beh korán. ~Én is zokogtam hosszú, véres~lakomán. ~
366   12|      vágytam,~ami nincs. ~Csókoltam is, mert álom, áldás~e bilincs. ~
367   12|             nem~feledem. ~Holtomban is csak erre járok,~keleten. ~
368   12|             vén Európa. ~Ha mostoha is vagy, viaskodom érted~és
369   12|        együtt. ~Fogadjatok engem~ti is szivetekbe,~s ti távoli
370   12|    Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,~nekem magasabb kincset
371   12|         Uralkodom tűzhányó kráterén is,~még áll a trónom.~És önmagamat
372   12|             és megmaradj,~a végeset is végtelenné,~     és bárhová
373   12|             Ha dolgozik, több ízben is alá-~firkantja a nevét -
374   12|          hetvenet naponta.~Olvasgat is. Főképp miniszterek~és bárgyú
375   12|            németül s kicsit~angolul is, de minden nyelveken~csak
376   12|          van szerencsém",~mikor nem is volt szerencséje. Halvány~
377   12|      fölösleges szervét, hogy ezzel is~könnyebb legyen. Ma már
378   12|         Leánykorában zongorázgatott is,~de abbahagyta. Mindent
379   12|     szobalánya száját,~és elmenőben is mindenkoron~a szobalánynak
380   12|        abban a reményben,~hogy néki is jut ekkor egy derék,~délceg
381   12|            mint a pokróc~s az anyja is padlásszobába kuksol,~míg
382   12|          éldegél.~Örök szerelme nem is fogy soha.~A koldusoknak,
383   12|          jaj,~Ilona. ~És nekem~szín is ez,~halovány~kék-lila,~halovány~
384   12|            múlik~el soha,~s balzsam is~mennyei~lanolin,~Ilona. ~
385   12|            Eszedbe jut egy semmiség is.~Babrálsz vele. Megúnod
386   12|    széthulltak ama szók~és szájukon is megrohadt, amit~adtam nekik,
387   12|             mert - isten engem - én is,~én is csak addig élek. ~
388   12|             isten engem - én is,~én is csak addig élek. ~Menj mély
389   12|               12. Rádió ~Beh titkos is volt a másik szobából~egykor
390   12|          Harmadosztály ~Egy asszony is van itt, rekedt.~Ölel egy
391   12|          két ruhája.~Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája.~De
392   12|         bódorogtam, mint a vak,~nem is találtalak. -~Szétváltunk,
393   12|             élni, élni,~s egy másik is: a semmibe alélni,~már látom
394   12|       csöppeket sírt a tapasz alatt is.~Egy falikarra nézett a
395   12|        magamnak egyszer,~s másoknak is hitet tegyek felőle.~De
396   12|        eleven görögtűz,~hétköznapon is örök ünnep.~Úgy járnak itt
397   12|            Mind ükanyáim. Egykor ők is~jártak homályos templomokba,~
398   12|             életekben.~Már futottam is a lépcsőn~a városba, boltivek
399   12|        voltam~s játszottam, hogy én is élek. ~Stralsund ~Egy vézna
400   12|          kacag és mind kacagnak.~Én is kacagok, hogy oly boldogok. ~
401   12|             kék szem.~Hallgatnak ők is, én is hallgatok,~de csöndjeink
402   12|          szem.~Hallgatnak ők is, én is hallgatok,~de csöndjeink
403   12|             lélegzetet se véve.~Nem is mozdul már rajta a levél,~
404   12|       mozdul már rajta a levél,~nem is beszél a többi fákhoz itt.~
405   12|          Volt emberek.~Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.~Nem
406   12|         üres közönnyel. Még kacagni is mersz,~min sirni szoktál,
407   12|             sikolyt,~hallunk kacajt is és meredten állunk -~dobog
408   12|  elbírhatatlanul-zavart világ.~Jobb is nekem nem nézni az egészbe,~
409   12|            s mint a halál nagy. ~El is felejtem a szanatórium~pálmáit
410   12|           meghülök", amikor~önzésem is előzve: "meghűlsz",~már
411   12|            dalollak, még nyomorékul is,~száj nélkül is, szájamba
412   12|          nyomorékul is,~száj nélkül is, szájamba sebbel,~emberi
413   12|    csengetyűz. ~Azt hirdeti,~hogy ő is él,~és kornyikál,~és gőgicsél. ~
414   12|          nem ismerem,~szólítani~nem is merem. ~Nem fekhetem,~nem
415   12|            de nem sekély,~bár bamba is,~a mélye mély. ~A mélye
416   12|            s nem idegen. ~Már várom is,~mihelyt kiállt,~ő benne
417   12|     jöhetnél, Osvát. A halál tán~el is bocsát, jelenj meg e találkán,~
418   12|        köszönni ostobáknak,~bókolni is, őrjöngve dúltan,~hajrázni,
419   12|             a sors hoz.~Ennen-sebem is úgy tekintem,~akár egy esetét
420   12|         életének ősi titka. ~Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.~
421   12|            abbahagytam~a munkát.~Le is feküdtem. Ám a gép az agyban~
422   12|           cigarettám.~Meg más egyéb is. A fekete. Minden.~Hát fölkelek,
423   12|           kinézek. ~Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?~
424   12|           tudsz a~hálószobámra, azt is tudhatod,~milyen szegényes,
425   12|             ébredj a valóra".~A ház is alszik, holtan és bután,~
426   12|           csodáit,~hogy már pirkadt is keleten, s a szélben~a csillagok
427   12|           visszadöbben -~halottjaim is itt-ott egyre többen -~már
428   12|          nincsen mibe hinnem,~s azt is tudom, hogy el kell mennem
429   12|            semmi ősebb,~még énnekem is ismerősebb,~rossz sem lehet,
430   12|          mivel erősebb~és tartósabb is, mint az élet,~mely vérrel
431   12|       végtelen, a bő, közömbös. ~Én is öröktől ebbe voltam,~a semmiségre
432   12|             úgy felelnek,~bírjuk mi is, ha ők kibírják. ~Pajtás,
433   13|              hogy maradjak~továbbra is jó, illedelmes. ~Az ablakon
434   13|            át csókolóztam,~de akkor is nagyon szerényen:~álom-reményt,
435   13|          oldalamra pártolt;~dícsért is sok, de a szívében~azt mondta
436   13|         nékem elviselhetetlen.~Most is érzem azt a bút, mit~reggel,
437   13|       előtte. ~Vár... s lassan véle is versenyre kél,~s már félve
438   13|      otthonos.~A nagy üveg-ajtón ki is hat~a furcsa, gyógyszertári
439   13|        puhult bigót had -~lelkünket is vihar söpörje ki. ~És jöjjenek
440   13|          szerettem,~aki szeret most is szünetlen:~érette mindnek
441   13|          megbocsájtok,~s a vétkezőt is áldanám;~e nő: anyám. ~2 ~
442   13|      testvérérzelem,~mely a viharba is lobogva, égve~uralkodik
443   13|       mindég növekvő,~s ha szunnyad is, nem oltják el korok. ~A
444   13|        tudja...~Ki tudja?... Mostan is gyakorta~úgy tűn fel, mint
445   13|        messze vagy,~izzó lehelleted is büszke fagy! ~Az élet-szirmok
446   13|          álom?~de táncukat még most is egyre látom,~elém lebegtek
447   13|              hogyha látnál!... Most is itt ülök,~és nézem, mint
448   13|          mély aranyban,~a sebkötőit is letépi halkan,~s csorogni
449   13|         húrok...~Szegény herold, én is elnémulok. ~1908 ~ ~
450   13|    újra-születő~Igazság!~Eljössz ma is és összejárod~az enyhe,
451   13|      itélkező husvéti kedvtől~a nép is összezendül,~vágtass elő~
452   13|         véres álmokat. ~A napszekér is dörgő ködbe jő,~és harsonáz
453   13|       fegyveres a kar,~a gyenge szó is mennydörgést kavar. ~Szemünkben
454   13|          reám a pelyhek,~s a lelkem is csupa fagyos virág. ~Holt
455   13|             enyém voltál, enyém,~én is veled aludtam,~a néma, sápadt
456   13|       szenvedésünk. ~A jajszavunkon is kacagnak,~utál a marcona
457   13|         tűznedvvel lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~1909 ~ ~
458   13|            lángoló~hogy azt is, azt is kihörpintené. ~1909 ~ ~
459   13|                s már úgy érzem, nem is vagyok. ~1909 ~ ~
460   13|    mindhiába markolt,~az élet hozzá is fukar volt.~Csak egy maradt
461   13|           némán lecsügged.~A szívem is alig dobog.~Most siratom
462   13|              az átkozott,~s sírásom is elvész az éjben. ~Már-már
463   13|         olvasást,~s a fáradott szem is bámulni vágy csak:~és ekkor
464   13|              s mi engem illet, most is jobb szeretnék~lebegni halk,
465   13|             kollégája, s csendesebb is.~Lám, ottan ül fenn égi
466   13|      Ilyenkor aztán este - s délben is -~a padláson, vagy hűvös
467   13|        hölgyeim és uraim. ~A herceg is halottas ingbe bújt már,~
468   13|             a halálnál,~az éjjelnél is titkosabb titok.~Valaki
469   13|            tapadok,~fogadj be engem is, aranykapu,~virrasztástól
470   13|    életemnek:~vezess, vezess. És én is majd vezetlek,~mint tiszta
471   13|          aranyló élete.~Most néma ő is. Fekete. ~Ott nyugszik önmagába
472   13|           gőgös, néma, meddő,~nincs is barátom, csak a szívtelen
473   13|           és földön~s a csillagokon is, hogy mindörökkön~az ember
474   13|            összedermedt~s sirdogált is egy keveset.~Aztán egy szél
475   13|      csorbul,~s agyarog~a pusztulás is, hogy legyőzzön orvul.~Egy
476   13|          kisgyerekkoromban,~és most is félek. Egyre-egyre félek. ~
477   13|           essetek.~Odaadom a szájam is,~hogy egyetek.~Odaadom ruháim
478   13|             egyetek.~Odaadom ruháim is,~s a kegyetek.~Odaadom a
479   13|          kegyetek.~Odaadom a szívem is,~mely boldog hűtlen-híven
480   13|            mely boldog hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~
481   13|           fölremeg~az emberek előtt is tiszta lelke,~mert amitől
482   13|           fejét leszelte.~Elmúlt ez is.~Holnapra testem, lelkem
483   13|           uton,~lásd, a halált,~azt is tetőled tanulom. ~Arcomra
484   13|      közönyöm,~az életet~s e leckét is megköszönöm. ~Fölöttem téli
485   13|            nyári délben gyakran meg is fürdöm,~kirakat-kádban,
486   13|            éltében áldott,~holtában is áldott,~tiszta, szemérmes,~
487   13|            vérzett az emberek szeme is. ~Majd láttam aztán őket
488   13|         sáros lett az emberek szeme is. ~Most már nem tudok elaludni,
489   13|            nagy műremek előtt.~Mért is nem kapható katalógus? ~
490   13|         sokkal szagosabbak?~Előttük is emeld le kalapod. ~Orient
491   13|       meghal valakid, rágyujtsz.~Mi is lennél már nélküle,~te modern
492   13|         lombtalan fa,~most látom én is az egykori fészket,~hogy
493   14|                  Kapca-ünnep~Tömjén is gomolygott magas oszlopokban~          
494   14|     emlékének szentelni - talán nem is lennének méltók hozzá -, ~
495   14|            még az élet zűrzavarában is meghallottam. És én megértettem
496   14|                 Boldog végedet. ~Én is éppen akként~Nézlek reggelenként.~     
497   14|            egy rövid napnak,~De mit is érne a~     Sírás-rívás,
498   14|           szégyenét. ~Az ő szívében is volt fényes oltár,~mely
499   14|         ürömpohár, ~ki a szemét nem is gyújtotta lángra,~s nem
500   14|            harap, az orcád éget,~én is szerettem, s engemet sem~