Rész

 1    1|         alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze. ~Aludjon el a
 2    1|        az álmatlan, őszi tenger.~Csend van, vihar lesz s gőgös
 3    1|          álmotadót~s én hallom e csend, e mulás elejét. ~Némán
 4    2|   vonatfütty messze-messze.~És a csend jő.~Alszik a homályos éjbe~
 5    2|       varrógép... Tikkadt, tompa csend.~Az ablakokban kókadó virág,~
 6    2|                  Másként halálos csend és néma untság.~Másként
 7    2|          untság.~Másként halálos csend és néma untság.~Poros akác-sor,
 8    4|       belátni innen a szobámbul.~Csend, béke. Kávé és lámpás idill.~
 9    4|       bámul,~mit nézek oda? És a csend kiszáll,~és ott lebeg riadt
10    4|        fülem csengett,~egyszerre csend lett~a hamuszínű köruton.~
11    4|      mint az üstökös. ~Egyszerre csend lesz. Mind tovább osonnak,~          
12    8|   mérgező malaszttal~s a múlt, a csend. ~Halkan beszélgetnénk.
13    9|      régi zaj,~légy áldott, régi csend,~mely mint egy messzi jaj,~
14   13|          kesergő Grieg dala. ~De csend. Ne hangozzék még rezzenés
15   13|           Aztán megint éj. Béke. Csend. ~2 ~Már senkisem tud majd
16   13|      bársonyos, muzsikás, altató csend.~Neki az éj egy lázas berregés
17   13|        belül,~az ablakok mögött, csend, háború-e,~csak tejszínűen
18   13| Kikötöttem a tűz partjainál,~s a csend, a dél~egymásnak aranylabdát
19   14|         a tiszta hó. ~Oly mély a csend, a város alszik,~mind járjatok
20   14|       dől le,~s a délutáni lomha csend jő... ~1905 ~ ~
21   14|         lengtek a hűs jegenyék. ~Csend volt. A mozdony füttye messze
22   14|       padra rogytam, s a bús éji csend~azt súgta, a futó élet lefoly,~
23   14|         kotródik a durva élet,~s csend, végtelenség, bús öröm fogad. ~
24   14|          nem mozdul a levél,~s a csend szelíd beszéddel~a múltakról