Rész

 1    1|        zöldselyem diványon ültél,~ahogy szobádba bevetődtem,~langyos
 2    1|           ha jő a rémes éjjel. ~S ahogy habozva ingadoztam,~felém
 3    1|        még az eszmék harca forr~s ahogy megyek, felhős arcomra bámul~
 4    2|        sok-sok ferde kép,~és lát, ahogy nem látott sose még: ~Mint
 5    2|          gondolat-kaosz.~Te élsz, ahogy a csillagok s a férgek,~
 6    2|       nyíltan, közönnyel, bátran, ahogy illik~egy "hipermodern"
 7    4|      tükörben~Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.~          
 8    4|           ordít társtalan: -~mint ahogy én utálom önmagam!~ ~
 9    5|          lettek mind a könnyek,~s ahogy kinyúlt s a földre görnyedt,~
10    7|     magányba elleng,~elmegy ő is, ahogy minden elment,~     és megtépem
11    7|      Lehet, hogy enyhe lesz,~úgy, ahogy áhitom~s átzúgok rajta,
12    8|          csodás szót,~s úgy zeng, ahogy a múltba, rég. ~Kis társaim,
13    9|         Még most is ég a csillag, ahogy ottan,~     arany-tüzekkel
14    9| rég-porladozó nagyanyám állt.~Épp ahogy ösmertem. Figurás, lila-színű
15   12|         La illah~il' Allah",~mint ahogy~zengem én,~Ilona,~Ilona. ~
16   12|   előrenyújtva,~mint a tanítvány, ahogy ő szerette:~szemrebbenés
17   12|       villik,~de mindig úgy csak, ahogy illik,~evez, libeg, táncol,
18   12|            pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez,~mert köznapi voltál
19   12|        tudta és hirdette: ő volt.~Ahogy szerette ezt vagy azt az
20   12|     mostan lepecsételt~a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,~
21   12|         harangja~a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:~"Édes
22   13|      érzem azt a bút, mit~reggel, ahogy útra keltem. ~A perron körül
23   13| szerteszét, ~ha nem beszélne úgy, ahogy akarja.~és most rekedten
24   13|    rokkant~szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél, ~vagy hallgatott,