Rész

 1    1|   haldokolva én is felnevettem~síró kacajjal, csüggeteg,~de
 2    1|    félve, kérve száll tehozzád~síró szavával e szelíd dal...~
 3    1|    tovább~a világos éjszakán~a síró szekér. ~Hull a harmat hűvösen,~
 4    2|       muszka földön,~          síró vizen és sívó szárazon.~
 5    2|       előtt~reá tekint szemök, síró szemök,~és elsíratják, ümmögnek
 6    2|    oboák.~Mind oly titokzatos, síró, fonák,~hogy lelkem, ez
 7    4|    rongyos serege,~titokzatos, síró halálzene.~Ó átkok átka,
 8    4| angyalkák citeráznak. ~Piros a síró égnek arca,~s a lágy eső
 9    7|      napernyő,~a másikon, mint síró, árva démon -~ki nem kap
10    8|    néma örvényt,~a névtelent. ~Síró Hungáriánk ma porba fekszik
11    8|     megtaláltam~     bolyongva síró, tévedt lelkemet,~és hull
12    8|        merev ivek csodái,~     síró tagok, jajongó vonalak. ~
13    9|    székek és sohajtó asztalok,~síró kilincsek és sötét-nagy
14   10|     hová.~Csak téptem a kendőt síró szememről,~örökre csak téptem.
15   10|      zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
16   11|     hová.~Csak téptem a kendőt síró szememről,~örökre csak téptem.
17   11|      zokogva,~mint az egyéves, síró kisgyerek.~ ~
18   13|   lány-szobán. ~Ó, zongora, te síró zongora,~ha a szobákba'
19   13|     mindörökkön.~A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,~
20   13|      mint egy halovány Mária. ~Síró bohócok átkozódva~morzsolják
21   13|  vagytok újra,~s akartok látni síró nőket,~ibolyát, őszt és
22   13|      csendesen.~Szobrok között síró szobor vagyok,~s két könnyező
23   14|       kelnek~rablók, királyok, síró gyenge nők,~zokognak a megkorbácsolt