Rész

 1    1|   hogyha minden összedűlne,~pedig csak a lelkem vet véglobot. ~
 2    2|                     Egyszer pedig magamba mentem.~Egyszer
 3    2|     magamba mentem.~Egyszer pedig magamba mentem. ~A fák között
 4    9|    pilláimba rejtve,~reggel pedig azt mondom róla: Ő.~ ~
 5    9|      teng hallgatón,~vágyam pedig~létrán rohan,~emelkedik,~
 6    9|   nem te vagy. ~     Otthon pedig eközben~házunkra szállt
 7    9|     az anyja és~dajkája, én pedig a könnyeim~torkomban nyeltem,
 8   10| szeme körül,~halovány arcán pedig a múlt emlékezik,~mindenre,
 9   10|   hová~ülhetne le.~Szemében pedig ez van: Irgalom,~kegyelem,
10   10|    nyakamban,~állok. ~Amint pedig megsimítom~homlokomat s
11   10|    mindenütt szépek. ~Éjjel pedig a csillagok,~a világmindenség
12   10|   Mellette, alatta, fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével,
13   10|     vidámak a fényben.~Jaj, pedig mit ettek?~Csontot, húst,
14   11|   Mellette, alatta, fölötte pedig lüktet az ember,~csont-törzsével,
15   11|     vidámak a fényben.~Jaj, pedig mit ettek?~Csontot, húst,
16   12|    nem jött az álom.~Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,~
17   13|    mosoly,~és dalt hallasz, pedig csak álmodol. ~Csak álmodol.
18   13|     már rá se néznek.~Télen pedig, dér-esős délutánon,~négy
19   13|                       Éjjel pedig a kaput nyitogatta,~s álmatlan
20   13|    hátat fordított. ~Mostan pedig beszélnek tán felőle.~Villámvonaton
21   13|  köztük élek, ~virág vagyok pedig mindörök óta.~Arisztokrata,
22   13|    gyűlöljek, szeressek?~Ha pedig valaki kérdi, hogy míly
23   14|   tél, habok gyászindulója.~Pedig de sokszor megsirattam~