Rész

 1    1|        vándora. ~A éji lámpást nézi halkan,~Indul, - de ezt
 2    1| messzehangzón~sír az asszony~s nézi merre tér~a sejtelmes éjszakán~
 3    1|   bámul az őrült cigánylány~és nézi, jő-e herceg-kedvese.~ ~
 4    2|         s a kapunál - az arcom nézi tán? -~egy idegen és merev
 5    2|     nézi-nézi,~és visszabámul, nézi őt a sakk.~Szivarfüstben
 6    2|        az éjszaka. ~Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt~hogy
 7    2|  lelkembe meggyötörve,~bámulva nézi önmagát az ősz,~mint egy
 8    4|       sárga, ~és szörnyű arcuk nézi a napot.~ ~
 9    7|     vakember~     vak szemével nézi a napot.~Cinikusan, hitetlen
10    8|    mogorván~a sír hálószobáját nézi csendben~s szeme se rebben. ~
11    8|       ég, az arca sápadt,~csak nézi az égboltot, a borongóst,~     
12    9|    csöndesen~széjjeltekint,~és nézi lenn~a földjeink,~a kincseket,~
13    9|       hajdanta, kiskorában,~és nézi pusztulását hidegen,~hogy
14    9|     Kiönti őket~a paplanára, s nézi csöndesen. ~Hosszú napok
15   10|        a fákkal,~emeli arcát s nézi az eget,~fönn-fönn a Sziriuszt,
16   10|     por.~Azután vigyázni, hogy nézi a gazda~lassan-evő szájam,
17   10|     kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~
18   11|     kalandja.~Ha langy a~nyár, nézi, hogy nő télre a kalangya. ~
19   12|      nekem, ő, ki~déli verőben nézi a rémet,~hull könnye a fényben~
20   13| felfigyel a kert, ~s reszketve nézi, hogy a pára vert~csönd-vázájában
21   13|     enyémben,~mint ki tükörben nézi magát! ~1926 ~ ~
22   14|      ki a nagy talány.~Pihegve nézi, mozdul-e a zár.~Remegve
23   14| szemével éget,~amint nyugodtan nézi, várja~az eljövendő nemzedéket. ~