Rész

 1    1|   osztogat kezed.~Sovány fejed magasba lendül,~királyi gőgöd élvezed. ~
 2    1|      rémítőn. ~Égő szememmel a magasba nézek,~görcsös gomolyba
 3    1|   fényes sebekkel~száll, száll magasba, föl az isten-ember. ~Pünkösd ~
 4    1|        meg a hideg kövön,~ahol magasba szökkent a kolostor,~s hideg
 5    1|        a csók,~de én siettem a magasba zordan, ~és értetek ma is
 6    2|        Mégis a legszebb állat.~Magasba trónol fönn a vánkoson,~
 7    2|     tétováz,~és azután szédült magasba száll.~Nézd, hogy ragyog
 8    8|       kiscseléd lámpát gyújt a magasba,~     s zöld fénybe motoz
 9    9|       A parton~a boldogságomat magasba tartom~atléta-kézzel és
10    9|        arcok völgyein szökell, magasba törve,~két mély mocsár a
11    9|        a börzék~déltájt, mikor magasba hág a nap,~üvöltenek, és
12    9|       az aranynak és a láznak,~magasba szállnak és a mélybe vesznek.~
13    9|        nyavalyás.~Mász botorul~magasba fönt,~s eléd borul,~te csorba
14    9|    rímelő apostol,~a mélyből a magasba epedek fel,~és látlak téged,
15    9| sikoltani~fog, hogyha kedvem a magasba hág,~s a szájamon oly bölcs
16   10|    vágtat a kocsi,~hadonászom, magasba kinyúlva,~tépem kezeimmel~
17   12|    emelték a bitóra,~föl-föl a magasba. Várta már a hóhér,~hátul
18   12|   Mostan lepődnek meg először,~magasba vont, sovár szemölddel,~
19   12|    delet,~s a mélyből a fényes magasba~fölkiabálok. ~Jó volt tevéled
20   13|           A hegy leányai~Élnek magasba, fenn a zord hegyekben~a
21   13|     már.~Akár a csúcsra~visz a magasba,~akár a tűz, az ón-golyó~
22   13|     élet,~a csók, a tűz szeles magasba réved,~s a szende szél már
23   14|      kinyitják, s rajt ezüstlő~magasba lengő, kék sugáru füst jő,~