Rész

 1    1|       fordultam felétek ekkor,~fájó rebengéssel rátok tekintvén:~
 2    1|       félelem~csap lázban égő, fájó homlokomra,~valami súgja,
 3    2|       csak nékem, soha másnak.~Fájó fejemre hűs borogatást rak.~
 4    2|      gerincem,~s vígan megőrli fájó csontomat.~Az éjszakában
 5    2|       mezőn,~lankadt zarándok,~fájó göröngyre estél könnyezőn. ~
 6    4|         egy csonk világban egy fájó egésszé.~Ó lankák, ó virágok
 7    4|               a suttogásuk oly fájó, ködös.~A testtelen, szegény
 8    4|       kér,~s hideg üvegen hűti fájó ujját,~sír az orvosságos-palackér,~
 9    6|        gyöngy, puha szőnyeg,~a fájó földön téli vatta,~langyos
10    7|       óceánnak kútja,~amelyből fájó sorsomat öröklöm. ~Bár láthatnálak
11    7|     színtelen köd, csunya lom,~fájó semmi: unalom.~
12    8|         s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,~a névtelent. ~
13    9|        óceánba,~én árva ember, fájó gondolat.~ ~
14    9|    tudott és látva-látott~     fájó ideggel szótlan álmot,~megszentelt
15    9| nyílt-tömör talányok,~miktől a fájó mindenség beteg,~ó csillagok,
16    9|       zárva,~mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.~Terítsd ki
17    9|  zenélek itt, a mély közönybe,~fájó ideggel. Élő hegedű.~ ~
18   10|     bilincseit. ~Most hordalak fájó lelkemben téged,~amint te
19   11|     bilincseit. ~Most hordalak fájó lelkemben téged,~amint te
20   13|      ezt a lírát,~amin a válás fájó kínja sír át,~s arcodba
21   13|      imádjam, szegény hivő,~mi fájó s halhatatlan.~Hogy elsirassam
22   13|    kitörtek a szivéből~keserű, fájó, furcsa szók.~Mi lett belőlem
23   13|       rekedten.~Bús életem, te fájó és kopár,~mi lett veled,