Rész

 1    1|  vicsorogva,~     és szájukon vad fájdalom dadog. ~Szemükben égő, olthatatlan
 2    1|           zúg,~szaggatja élesen a fájdalom,~hogy mindenik ideg sajog
 3    1|          egyre~s szemünkbe titkos fájdalom lobog. ~Beszélgetünk és
 4    1|        emlék,~     és nem sebez a fájdalom -~Mondd mégis, mégis, mért
 5    4| esszenciája,~megölt virágok méze, fájdalom.~ ~
 6    4|      látlak ágyadon,~ha átkarol a fájdalom,~s mégis márványhideg az
 7    4|         csunya rózsa -~ó jaj -~és fájdalom és borzalom. ~És egy éjjel
 8    4|         köti hurok,~tele vagyok a fájdalom vizével,~mely szemem résén
 9    8|          az égre-ordítás kevés.~A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,~     
10    8|           könny,~s e ház, e ház a fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~
11    8|         fájdalom. ~E ház, e ház a fájdalom,~nem is megyek innen tovább,~
12    8|      voltam egykor szent edény.~A fájdalom lakott szivemben,~s a boldogok~
13    9|         bús dalom,~s fanyar arcon fájdalom. ~Ha a sír szavát hallanád,~
14    9|        őrült dalom~ordítom itt,~a fájdalom~feléd vonít,~a régi bú,~
15    9|           szájam haraptam, hogy a fájdalom~enyhítse azt, mi fáj, s
16   10|   szeretet s még nagyobb igazság,~fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,~
17   10|   részvétre a szájam,~mikor övé a fájdalom,~a testi szenvedés,~a láz,~
18   12|         ibolya,~Ilona. ~Vigasság,~fájdalom,~nem múlik~el soha,~s balzsam
19   12|            aki nyomodba köpköd:~a fájdalom. ~Az életen, a szinten,~
20   12|     írótárs,~együtt a szív és fő,~fájdalom és bölcs messzetekintés,~
21   12|          én dalom,~ő fújja ezt:~a fájdalom. ~Azt fújja: jaj,~azt súgja:
22   13|      óceánnak,~hogy éget a könny, fájdalom...~vizek, örök vizek! ~Hegyek,
23   13|           egyszerre meghal minden fájdalom. ~Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek~