Rész

 1    1|      szines pokolt.~Keblem sajog a tompa kíntul,~     de jőjjetek,
 2    1|     szürkül a ködös, borult ég,~és tompa fénytől feltetszik a szurdék,~
 3    1| vágyódással tele,~egy céltalan nap tompa éjén~     bámultam a vizekre
 4    1|       szivünkből hörgve, zúgva~egy tompa jaj. ~2 ~Te vagy az éjjel
 5    1|       anyák,~és szívük öble sajdul tompa kíntul,~amint a rabló tömb
 6    2|         Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,~hervadt ruhában ébred
 7    2|           árnya,~akár haló ajkon a tompa jaj,~hogy egyre halkul,
 8    2|         jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.~Az ablakokban kókadó
 9    2|          is ideges.~Otromba zaj~és tompa jaj -~oly elhaló - olyan
10    2|             fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.~ ~
11    7|            bús sóhajtó,~nyekereg. ~Tompa hangon~rí a gangon~egy gyerek. ~
12    7|         vidéken~halnak meg ők, egy tompa este, régen,~így mennek
13    8|        ütöd urad,~én asszonyom, ha tompa délben~a hőmérőd lázat mutat. ~
14    8|         anyjuk, a halál. ~Az arcuk tompa és suta,~a lábukon egy cédula,~
15    8|         elég volt küzdeni idáig.~A tompa csöndből hallani alélva~     
16    9|             és végezetre egy nagy, tompa jaj.~Iker ajándékot veszel
17    9|        közönnyel, árván.~A föld, a tompa föld ilyen. Már egy hegycsúcs
18    9|             mint~a tűzharang,~mond tompa kínt,~vigasztalant.~Vajákosod,~
19   12|           csak rád tekint fásulva, tompa hittel,~rokon közönnyel,
20   12|            az egyszeregyet,~fejére tompa éjszaka borul,~Kleopatra
21   13|           roppanása.~És a sötétlő, tompa csenden által~egy véres
22   14|             Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,~buta, rest!~Rimet