Rész

 1    1|  álmomat,~s nem bánod azt, hogy otthon engem~     egy árva, szent
 2    1|    látom, a kert, fasor ébredez otthon,~a fénykoszorús nap az égre
 3    2|      vacsorál...~Ilyenkor látom otthon s páholyában,~amint valami
 4    2|        egy vagyok.~Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,~a fekete
 5    2|    merev tulipán. ~Ez más, mint otthon. Bús komédia,~lélekzet-visszafojtva,
 6    2|          vert, de nem úgy, mint otthon,~dalolt, dalolt.~Vén óra,
 7    7|     vagy boldog is talán.~Ülnék otthon az ablakmélyedésben,~sétálnék
 8    7|     Egész éjszaka virrasztottam otthon. ~Aztán vásott és buta lázban~
 9    8|      világban,~s már nem vagyok otthon az égben.~ ~
10    9| drága-drága szentek, ~kik ültök otthon tétován~az elhagyott szobák
11    9|     Most is megmozdul e polgári otthon,~olyan bitang már a költő
12    9|         ő~és nem te vagy. ~     Otthon pedig eközben~házunkra szállt
13   10|    Szórakozottan megy az utcán. Otthon~sír. Nevetése zavart, mint
14   10|        mosolygott,~egyedül volt otthon s a falra mosolygott,~mert
15   12|       költők,~pereljetek értünk otthon a mivélünk~perlőkkel, anyánkért,
16   12|          Tél volt, setét.~Anyám otthon úgy jött elém, mint~a múltba
17   12|                                 Otthon~Régen~kószáltam én a földön-égen,~
18   13|                                 Otthon~Van egy fehér, fehér, fehér
19   13|    messze repültek, s puszta az otthon. ~Nénike nevenapjára ~A
20   14|                                 Otthon~Az esteli vonattal hazamentem,~
21   14|   gondolod-e néha-néha,~hogy az otthon estente szép,~mikor a bársonyos
22   14|          Édes, nyugodt a boldog otthon,~a sátor-árny, a dáridó,~