Rész

 1    1|        perpatvart kavar - s örül neki -~munkába jő a seprű, a
 2    2|          egy ismeretlent.~Gyónok Neki és áldozok,~és megsiratom
 3    2|         hűlő csokoládé,~nem kell neki a szende, lenge báj.~Valami
 4    3|        csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,~káromkodunk,
 5    4|     letörölte könnyeit. ~Mondtam neki: "Kis vízi ördög!" -~Reátapadt
 6    4|                     Magam vágnék neki.~Ó pesti udvar, pesti fák.~          
 7    5|         rikoltott,~urak dobáltak neki csontot,~s ő az ebek között
 8    7|       Egy kapuba állnék,~szólnék neki - árnyék -:~anyám. ~Ha jönne
 9    7|         írta,~ki az a testvér és neki mi fáj?~ ~
10    7|    fa-léc.~Egy messze hang hahóz neki~és szalutál egy szanitéc. ~
11    9|         lelkétől vagyok áldott. ~Neki nem volt korán könnyezni,~     
12    9|      egyszerre enni kért,~hozták neki a lanyha borlevest,~és piskótát
13   10|         s egyedülvalóságod, mely neki~oly idegen,~hogy beleborzong~
14   10|        megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol
15   11|        megvallva egy dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol
16   12| megváltani.~Csak ezt imádja. Mit neki család,~mit gyermek és mit
17   12|        fény. ~Távol~nap tündököl neki és hold világol. ~Hegység~
18   12|  vetkőzteti,~hiába van,~nem kell neki. ~Rohan, cikáz~az idegen,~
19   13|      ment előttem,~     s zenélt neki a hajnal. ~Én ágyba vágytam
20   13|          muzsikás, altató csend.~Neki az éj egy lázas berregés
21   14| fiatalemberben - nevet nem adtam neki - eszményítettem meg~azoknak
22   14|     kérdezi~S a csöndesség felel neki:~     "Halál, halál, halál."~ ~