Rész

 1    1|     gyerek, az ég is könnyezett~langyos, unalmas, őszi könnyeket.~
 2    1|      ahogy szobádba bevetődtem,~langyos tavasz volt ott - kivül
 3    1|     finom babaszerű. ~A szagos, langyos borúból~titkosan dereng
 4    1|       golyókon a nap tüze ég...~Langyos sugarak, bús őszi mosolygás.~
 5    1|     édes győzelem.~Hiába csábit langyos éjen~rózsás lugas, dalos
 6    2|     alvó ablakokban~föllobban a langyos lámpavilág.~Most a cseléd
 7    4|    elhajítja.~A szemembe lomha, langyos éji könnyű,~arcomon a bánat
 8    4|         bánat.~Éppígy fogom meg langyos kezedet,~s így csókolom
 9    4|   gyönge mellét,~két illatos és langyos vánkosom.~És olyan lenne
10    6|         fájó földön téli vatta,~langyos meleg serked alatta,~bebársonyozza
11    9|        meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,~és mint hívő
12    9|         óra tájt.~Mind aludtak, langyos éj volt, nesztelen, halotti-csönd~
13    9| lámpaláng volt, tikkadó meleg~s langyos pityergés. Ő lázas kis arcát~
14   10|     vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~lökött ki a földre?~
15   11|     vállad,~mint kit egy ásítás langyos unalma~lökött ki a földre?~
16   12|         emlék~bujkál a barna és langyos homályban.~Ott künn eső
17   12|        lelke csöndesen ragyog~a langyos őszi~éjjelbe, mely a hideget
18   13|      álmodó járó-kelő. ~A síma, langyos fuvalomra~kinyílanak az
19   13|              Az alvó~Mily néma, langyos undor ráng az ajkán,~míly
20   14|         már bolyongni,~elnyúl a langyos kőlépcsők alatt. ~Az ablakot
21   14|    olvas.~A régi véres ideálért~langyos kedéllyel harcba szállunk,~
22   14|      mindég vihogsz s nevetsz. ~Langyos, fehér a húsod,~szived üres