Rész
1 1| fegyverem csupán a toll,~csak a sötét betű vigasztal. ~
2 1| minden összedűlne,~pedig csak a lelkem vet véglobot. ~
3 1| imádkozom, káromkodom. ~Pusztán csak a parancsra várok,~
4 1| is tudom, hogy élek,~ csak törtetek némán elől,~elszáll
5 1| itten mind mulatnak,~ csak a komédjás nem mulat.~ ~
6 1| oroztatok száz életet, -~te csak tüzes lázálmaidban~ölsz,
7 1| ébred a szelíd nap,~benn csak tovább virraszt az éji lámpa;~
8 1| döngték be dús dalukkal,~s csak nőttek a szivek fájdalmai... ~
9 1| derűs jövőt,~egy szódra várt csak a kegyúr ott, -~s félrelökéd
10 1| bömbölve marj hát,~csavard ki csak a festett szajha kardját,~
11 1| pokolnak feliratja,~ csak a nagy Dante írhatott olyat,~
12 1| bánatod a hűs éj el nem oltja,~csak támolyogsz, mint a fény
13 1| érő arany- s rubin-nedű.~Csak egy pohárra hív, s nem dől
14 1| a fülét,~a vére foly, s csak rázza, döngeti,~az ágyba
15 1| pamlagon kényelmesen kinyúlok.~Csak hallgatom, hogyan dobog
16 1| rám ismer belőle mind -~csak én nem értem, mit jelent
17 1| sikongott a hideg tél. ~És csak futottál bőszen - önmagadtól,~
18 1| tekintem~őket, kik aztán is csak itt maradnak,~ha érezem,
19 1| benne kár,~egy pillanat csak s a vonat megáll.~ ~
20 1| vagyok s megyek tovább, csak~a fákon át az estbibor~borús
21 1| hamvas, fakó rózsáiból. ~S én csak megyek a kínkeresztre,~a
22 1| tülekvés-e az élet,~ vagy az csak egy álcás halál,~gyötrött
23 1| álcás halál,~gyötrött valónk csak akkor éled,~ ha silány
24 1| tűrve egyedül,~gúnyoljatok csak kába dőrék,~szivem szárnybontva
25 1| Győzelem~Csak hagyjatok csatázni engem!~
26 1| a tegnap. ~Múl az idő, s csak állok tétlen én,~a fény
27 1| nincs semmi, semmi nesz, csak némaság. ~A rémes éjfél
28 1| ifjut, enmagam?~Sirok, avagy csak ámulok tán~a könnyü perc
29 1| vázatok tünékeny lángolást ad,~csak álmodom, és nem törődöm
30 1| velőm,~és érzem, álmodom csak az egészet,~azt is, hogy
31 1| boldog~ s mi hozzád fűz, csak gyűlölet. ~Sötét szépségeddel
32 1| akkor lesz menyasszonyom csak,~ ha majd én is halott
33 1| lelked~ álomba néha von csak. ~És hidd, te is szeretsz
34 1| Tovább, tovább! De hallga csak, mi ez?~Ájult sóhaj, fuldokló
35 1| Most búslakodva~ csak várod, várod kedvesem,~eléd
36 1| csiny. ~Nem győzni kívánt, csak csatázni,~ addig, mig
37 1| kigyulladt,~ s te láttad őt csak, senki más. ~Bimbózó testéről
38 1| szólnak s zaj kél e szóra...~Csak váljatok, ez a válási óra! ~
39 1| A gőzvonat hörögve fut csak~s kétségbeesve könnyez ő.~
40 1| ének áhitatba zöngve...~Csak a havas pusztán, a néma
41 1| fák,~a földön itt-ott van csak még fehér folt,~a légen
42 1| nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor,~ itt-ott egy
43 1| A magyar paraszt~Csak akkor látod őt, ha szürke
44 1| szenvedők~hitetlen térdeltek csak a kereszt előtt~és néma
45 1| tőlem olykor, pénz hiján~csak rossz hatost kap a cigány. ~
46 1| szerencsés,~de jöjjenek csak a tusák~és törjenek meg
47 1| Ám a német szó ma ritka,~csak ha nagy a gazda titka,~akkor
48 1| záporozva hull a rózsa, csók...~Csak engemet fog által jégkezével~
49 1| feljutott görnyedve térden,~csak én maradtam lenn, az érdem.~
50 1| maradtam lenn, az érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~
51 1| érdem.~Ó, csak lejönne, csak leszállna~a ciprusok hűs
52 1| Időm rövid, egy lobbanás csak,~aztán örökre elenyész,~
53 1| engedjetek! ~Szálljunk előre! Csak te légy itt,~álomvilágom
54 1| palota,~de én remegve nézek csak felétek. ~Ti vagytok a fény,
55 1| voltatok rajongó vágyaim csak!~Kitártam a szivem elébetek,~
56 2| Ó, a halál. ~Mi ismerjük csak, pici gyerekek.~Utunkba
57 2| győznek mindenütt a magyarok. ~Csak a szeme borul el néha kissé:~
58 2| bámultam feléje.~Azon a reggel~csak hallgatott makacs ajakkal.~
59 2| a szeme.~Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.~Fájó
60 2| Fáradt. Enyhe. Csöndes.~Csak széttekint, és szobánkba
61 2| rengeteg,~kezek, kezek és újra csak kezek.~Mint kócbabácskák
62 2| Azóta folyton erre gondolok csak,~a tárgyak álmosan forognak.~
63 2| szegény. ~Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,~és senki meg nem
64 2| alól. ~A régi óra egyre jár csak,~mint egy tipegő nénike,~
65 2| mutat csillagot nekünk.~Csak nézem őt. Körötte száz csoda,~
66 2| Tündéri ábrándok menyasszonya.~Csak a szeme nevet rám ismerősen,~
67 2| mélabús, merengő viola.~Csak kék szemében ismerek magamra,~
68 2| Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.~Szegény
69 2| zongorázik.~Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. ~Egy
70 2| mondom kesergőn.~Csak nézzen rám valaki görbe
71 2| hogy aztán sose látnak.~Csak kiskabátom kérdi reggel:
72 2| mosolygón,~szelíd fejét csak pár barátja látta~egy téli
73 2| s te egyiptomi gráciával~csak integetsz. ~Száraz bőrödből,
74 2| nevet és újra fiatal,~s csak zeng az édes, illatos szonáta. ~
75 2| fia,~könyved se volt több~csak egy latin, ó Pharmacopoea. ~
76 2| igen,~így szól a fuvola. ~Csak menni, menni, mindörökre
77 2| ballagtak el a szótlan emberek.~Csak erre emlékszem. Még néha
78 2| fojtott már a füstszag,~csak a gyümölcs mosolygott a
79 2| mind nevettek, én voltam csak árva,~és fájt a szépség
80 2| tudtam, a hold fürdik ottan.~Csak hallgattam a szél zugását,~
81 2| hallgattam a szél zugását,~csak néztem a vékony korongot,~
82 2| lehet az élet ott kivűl? ~Csak néha jönnek a vásárosok~
83 2| rá se merünk tekinteni...~Csak babrálunk sárgult arcképeken. ~
84 2| szerecsengyerek,~ki várja csak szerecsenanyját~és addig
85 2| bánat eljegyezte,~és most csak ül, szelíden, csöndben ül~
86 2| eljegyezte. ~Az ablakunk mellett csak vár szegény,~a szenvedés
87 2| alszom el az éjszaka. ~Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt~
88 2| ez a gyermek?~Figyelnek. ~Csak képek.~Az élőkéi mind barnák
89 2| is mint bezárt koporsó. ~Csak nézem egyre, és mit úgy
90 2| szomjazom,~az életet, mely már csak félig élet,~a hervadt holdat
91 2| must, mézes, mérges, édes -~csak sose lenne a csóknak szünetje -~
92 2| balos, ördögi,~én nem tudom, csak félve bámulom,~hogy távolságunk
93 2| sírj. Ah, én nem értelek,~csak azt tudom, hogy fáj s valami
94 3| más nem maradt, csak ez még és a semmi.~Ó érzitek-e,
95 3| mindég tovább, tovább,~csak nyargalunk vadul, mint bomlott
96 3| alélva és őrjöngve evezünk -~csak evezünk a ködben és a szélben,~
97 4| cukrot magába édesítő.~Én csak röpültem és ezt szüreteltem~
98 4| ezt szüreteltem, mert én csak röpültem,~és életem nehéz
99 4| hosszú haját nevetve fésüli. ~Csak hallgatom álomban, éberen,~
100 4| Hisz úgy sincs semmid. Csak pár halk szavad volt,~
101 4| Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!~Változva folyton s mégis
102 4| halvány képemet a fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen
103 4| képemet a fény. ~Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!~Kié
104 4| és vidámszivű vándor,~aki csak a szomszédba utazott.~S
105 4| Órák~...És egyre csak kopognak és dobognak,~ottan
106 4| fagyos tél csap reátok?~Csak fekszetek, mint alvó gyermekek,~
107 4| ravatal vak szőnyegére,~és csak heversz, szomorú-halovány,~
108 4| csillagok,~és néha hallanak csak hírt felőlem,~és a szemük
109 4| csodálkozón tekintem,~nekik csak egy az, ami nékem minden~
110 4| Már nem tudtam állni, csak repülni, szállni,~és éreztem,
111 4| könnyek permeteznek,~és csak nézni tud már s bámul-bámul
112 4| elönt a csúf, fekete vér,~csak nézd kialvó, fénytelen szemem,~
113 4| kialvó, fénytelen szemem,~csak símogasd a főmet csendesen.~
114 4| csókok közt, világos éjben,~csak nézlek egyre, mint a múltba
115 4| van~bebörtönözve mélyen?~Csak én tudom, ha tűzsugáros~
116 4| s lázult erem csak azt kopogja: Én. ~Szegény
117 4| lomha hold.~Minden helyütt csak éj, kisértetek,~örök homály,
118 4| de ő nem tudta a nevét. ~Csak csendesen vállamra hajlott.~
119 4| lógó fejjel~álmodunk, vagy csak alszunk, alszunk? ~Ma semmi
120 4| Rogyásig-tánc, te álmok álma!~Csak álmainkban táncolunk így. ~
121 4| vége, vége lett a násznak,~csak vén leányok vihorásztak. ~
122 4| nekünk. Minden veszendő. ~Csak mentem újra, szálltam egyre,~
123 4| értelmetlen disszonancia,~mely csak beszél és szótlanul eszik,~
124 4| szivem, ha a verése kín?~S csak öntözöm a rosszaság rózsáit,~
125 4| karom, ha többet nem ölel,~csak dolgozom vele és áldozok,~
126 4| fenn.~De te ne félj, aludj csak, édes, -~fehér ágyban fehérlő
127 4| Ne félj, ne félj, aludj csak, édes. ~Reggelre majd ajtódba
128 4| mondanám: ő,~és szüntelenül csak ezt mondanám én,~és fiatal,
129 4| fiatal, szemérmes szerzetes,~csak festeném örök iniciálém.~ ~
130 4| köd, az unalom.~ Csak most maradj velem,~mert
131 4| tudom. Hiába kérditek. ~Csak azt tudom, hogy fújnak a
132 4| peregnek, erdők zengenek. ~Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,~
133 4| vágtatnak az örök kerékfogak. ~Csak azt tudom, hogy tisztult
134 4| öbölbe zeng és sír a szél. ~Csak azt tudom, hogy búsak az
135 5| ha bekerül a faluba. ~S csak megy előre. Reggel, este~
136 6| minden édes és fehér,~ameddig csak a szem elér,~cukros a rét,
137 7| kormos, süket utcán.~Aztán csak várni - az élet elröppen -~
138 7| pléhkoszorú. ~Pléhkoszorú,~csak pléhlevél, pléhnefelejcs,~
139 7| Üres kezekkel mit akarjak?~Csak sírni jó.~Fejem fölött köd,
140 7| derengett szemeim előtt. ~Csak még egyszer nyúlhatnék feléje,~
141 7| éji napját, egy pogány.~Csak még egyszer szállhatnék
142 7| zárdaszűznek,~hogy engem láss csak és magad. ~És megvakítnám
143 7| halott. ~Akkor borulnék csak reád.~ Halott szemed
144 7| álom, az én altató arám,~csak rám lehell és az enyém,
145 7| öltem, győztem és raboltam,~csak éjfél után járhatok a holdban~
146 7| fölsikoltsak?~Ennyi volt csak, ennyi volt csak?~Ennyi
147 7| Ennyi volt csak, ennyi volt csak?~Ennyi volt. ~Menj, szegény
148 7| szeretnék egy párnát keresni,~csak oly kicsit, mint egy kislány-kebel,~
149 7| tündéri tükrét összerakná? ~Csak köd kisért most és halál,~
150 7| kik bennünket szeretnek,~csak a szívünk marad itt, vén
151 7| fagykor melegítve tűz ránk,~csak azt tudom, hogy puszta volt
152 7| elvetette aranyát-ezüstjét,~csak szívta a rossz cigaretta
153 7| A fa az éjszakába fél. ~Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj.~
154 7| semmi új. ~Nincs semmi új, csak unalom.~Hányódás régi útakon. ~
155 7| földre esni hangtalan. ~Csak esni, bukni, hullani,~mint
156 7| mint a kopár fa ágai. ~Csak fázni egész éjszaka~és ázni,
157 7| emberek, ezt kéri társatok,~csak talpalatnyi földet adjatok. ~
158 7| barátaidra,~légy játékpuska csak, légy te is ujra gyermek. ~
159 7| Előtte köd, utána köd.~Csak néz és ezt gondolja tán:~
160 7| hadd éljünk mi is estig. ~Csak estig éljünk, csöndesen
161 7| himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.~Az. ~Vár.~Jaj, hogy vigyáz.
162 7| elmondom nektek, emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
163 7| nektek, emberek.~Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.~ ~
164 8| a nagyon-verők. ~Így még csak az Istent szerettem~kisgyermeki,
165 8| látszom,~s reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom~és
166 8| se feketeség, se derű.~Csak egyszerű. Oly egyszerű. ~
167 8| ki hordott lila fátyolt? ~Csak színezem tovább a régi hársfát,~
168 8| ember,~ ez a magány csak énvelem rokon.~Gázlámpasor
169 8| De itt a reggel, én, csak én tudom. ~Egy bérkocsin
170 8| íróasztalom megett. ~Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,~megismerem,
171 8| hervad már a nyárfa,~ csak pár levele inog még fehéren~
172 8| láng ég, az arca sápadt,~csak nézi az égboltot, a borongóst,~
173 8| láttad a tengert,~elnémulok, csak hírmondód idézem,~a nagyapám
174 8| vádolnának: igen, igen. ~Így csak járkálnak szótlanul,~s nem
175 8| tudják, éj van-e, nap-e.~Csak néha emelik kezük,~hogy
176 8| ha ujságot olvas uruk.~Csak néha kelnek fel búsan,~ebédidőn,
177 8| él, az mind reménytelen,~csak könnye van, teménytelen. ~
178 8| él, az mind reménytelen,~csak könnye van, teménytelen.~ ~
179 8| lesz? ~A versünk is már csak segélysikoltás,~mely ki
180 8| kitűzném a kapufára~szívemet. ~Csak csöndesen, szívem aludj,~
181 8| életet is visszaadtam. ~Csak gyújtsa más reá a tűzvészt,~
182 9| Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~
183 9| Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Csak hús vagyok.
184 9| vagyok. Csak csont vagyok.~Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~
185 9| vagyok.~Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.~Gép a fejem.
186 9| dalolni nektek az újról, csak a régiről~Nem tudtam én
187 9| dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem tudtam én
188 9| dalolni nektek a földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt,
189 9| dalolni nektek az újról, csak a régiről,~nem tudtam én
190 9| dalolni nektek a földről, csak az égiről,~mert ami elmúlt,
191 9| untig. ~Az örömötök annyi csak,~hogy egy kismacska néhanap~
192 9| szegényke. ~Szóltok: "Képzeld csak, édesem,~multkor meggyszósz
193 9| arcotok csúnya tömbbé. ~Csak azt tudom, hogy hat felé~
194 9| lábam,~és a fejem, az is csak egy adat.~Jobb volna élni
195 9| könnyü-furcsa csokra,~ s én csak rohantam, sápatag-fehéren,~
196 9| arany-tüzekkel ékszeres az égbolt,~csak én nem égek már, ki úgy
197 9| vág~az ág,~s nem múlanak, csak most kezdődnek el,~a völgybe
198 9| melynek nincs soha vége,~csak megtöri a csöndes csöndet
199 9| visszhang és szivem se szól,~csak ők kacagnak még, a gyerekek. ~
200 9| nézte aztán arcainkban. ~Csak a szivét hallgatta halkan~
201 9| szemekkel, megbüvölten,~csak a tűnő időt figyelte,~
202 9| állva nézni kell a szépet,~csak én látom a múlt falára festve,~
203 9| lángolt kelletőn az égbolt,~csak ő kellett, a koldusi jövendő,~
204 9| leülni még szabad tán,~csak mint a koldusnak, aki pihen
205 9| pászma,~de sugaraid arcom csak fanyalogva mossák.~Merengek
206 9| és a pamlag.~A harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja,~
207 9| és szemét.~Vér és szemét, csak bánat és szemét.~Emlékeinknek
208 9| boldog~vagyok?~Hogy most~csak álmodó szemed nézem szelíden,~
209 9| robogók közt~emlékeimtől: jaj, csak ez az élet?~Eszembe jut,
210 9| a gőg meg az alázat,~de csak te tettél krisztusi lovaggá,~
211 9| reszketek, hogy életünk csak negyven, ötven, hatvan év.~ ~
212 9| mindenséget kézzel éred el. ~Csak ússz az éjbe, tündökölve
213 9| minden itt van, ami volt - csak győzd lajstromra venni -~
214 9| imádkoznak, kik mostan élnek,~csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,~
215 9| Ásítok és csak bámulom~Ásítok és csak bámulom,~
216 9| és csak bámulom~Ásítok és csak bámulom,~a szájam, mely
217 9| hogy ott~alig tenyész,~csak rárogyott,~mint a penész,~
218 9| csönd szive,~megállt a szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~
219 9| megállt a szél.~Csak én, csak én,~virrasztalak,~te sanda
220 9| és hervadó virág leszek csak,~szép és szegény. ~Bús szemű
221 9| nagyszerű hullás, mint egykoron,~csak por és por és por, az én
222 9| kilincsek és sötét-nagy ajtók~csak hánykolódtak s nem pihentek
223 9| ki rám hajolna könnyesen?~Csak mentem és a mocskos ősz
224 9| este,~se dél, se délután, csak egy idő volt:~a nagy virrasztás.
225 9| többiek úgy hívnak, élet?~Még csak nem is vádaskodol velem,~
226 9| ő se már terajtad.~Mert csak hazudtunk, hogy veled megyünk,~
227 9| amelyre nem tudunk~felelni, csak a fénybe tartjuk és~egymásra
228 9| elfogadnánk, mint ami mienk,~csak megmaradna és ne lenne rosszabb,~
229 9| megmaradna és ne lenne rosszabb,~csak változás ne jönne, az a
230 9| zsibongtak,~veréb csiripelt, és csak ők aludtak,~álomszuszék
231 9| reszkető keze. ~Ha nő a láza, csak beszél, beszél,~emlékezik
232 9| hogy ne lássa senki,~s csak félszememmel néztem őreá,~
233 9| és az ér-megpattanásig,~csak mint a vérem és a gyermekem,~
234 9| errefelé ki sem ösmert,~csak feledés fogadott, hervadt
235 9| többé nem visz a vonat,~csak így emelhetem rád arcomat. ~
236 9| vas, az üveg, a por, ő is,~csak az suhant el, ami névtelen. ~
237 9| hallgattok. A múltnak elköszönve~csak én zenélek itt, a mély közönybe,~
238 10| könnyet,~mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.~ ~
239 10| a hangod,~s őrzi. ~Lélek csak az ember a többi~emberek
240 10| Adj példát.~Szemvillanás csak, s kész a bűn,~és az örökre
241 10| élet,~félreteszik, amit csak megérintett,~mint azt a
242 10| mely az ő csöndje volt már, csak az övé. ~Álltam a küszöbön
243 10| nekik.~Mégsem beszélek, mert csak a részeg~aggastyánok s pulyák
244 10| akar senki se~helyet adni.~Csak áll s lesi, hogy~hová~ülhetne
245 10| akarnám,~hisz zárt világa~csak az övé.~Nincs itt más megoldás.~
246 10| Nincs itt más megoldás.~Csak egy.~Élni e rettenetes életet,~
247 10| tehenek, bivalyok.~Disznók. ~Csak a fák szépek nappal,~mik
248 10| asztalukhoz, étlen és szomjan,~csak mint kósza vándor, ismeretlen
249 10| egészen. ~Azt hittem, hogy csak én estem így a világra,~
250 10| Most ezt vallom utolszor: csak a betű, csak a tinta,~nincs
251 10| vallom utolszor: csak a betű, csak a tinta,~nincs semmi más,
252 10| tinta,~nincs semmi más, csak a szó, mely elzeng~s visszhangot
253 10| visszhangot ver az időben, csak a szó, mely~példázza az
254 10| honnan, nem tudva hová.~Csak téptem a kendőt síró szememről,~
255 10| kendőt síró szememről,~örökre csak téptem. De a végső percben,~
256 10| egésznek. Nincs ennek közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem
257 10| ami neki minden,~de a nép csak táncol és hahotáz, izzadt
258 10| meghalt~Aki ma meghalt,~csak egy órával ezelőtt,~az olyan
259 10| vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam
260 10| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot
261 10| barátok, elhagynak a remények,~csak mi maradunk itten, a tenger
262 10| Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,~
263 10| csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,~csak a bánat
264 10| régi van, csak a régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan,
265 10| közt almák aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~Eperfa ~-
266 10| mindenféle költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni
267 11| honnan, nem tudva hová.~Csak téptem a kendőt síró szememről,~
268 11| kendőt síró szememről,~örökre csak téptem. De a végső percben,~
269 11| egésznek. Nincs ennek közepe,~csak eleje és vége. Mondd, nem
270 11| ami neki minden,~de a nép csak táncol és hahotáz, izzadt
271 11| meghalt~Aki ma meghalt,~csak egy órával ezelőtt,~az olyan
272 11| vér és sós könny,~s most csak ismétlődnék. ~Kit csókoltam
273 11| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot
274 11| barátok, elhagynak a remények,~csak mi maradunk itten, a tenger
275 11| Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,~
276 11| csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,~csak a bánat
277 11| régi van, csak a régvolt,~csak a bánat van, s az higgadtan,
278 11| közt almák aranya.~Mindig csak adnék, én, örök anya. ~Eperfa ~-
279 11| mindenféle költőt. ~Víziló ~- Csak azt tudom, hogy lenni, enni
280 12| göngyöli a lelkét sem alád, ~csak rád tekint fásulva, tompa
281 12| sátor,~zászlója felleg, ő, csak ő a bátor~s a jó, csak a
282 12| csak ő a bátor~s a jó, csak a boldogtalan a hős.~ ~
283 12| nekem ő, nem is agg ő, -~csak édesanyám, akit angyali
284 12| szavával~mulatott. ~Itt és csak itt, nem, ezt nem és nem~
285 12| nem~feledem. ~Holtomban is csak erre járok,~keleten. ~Izzóbb
286 12| mivel a dolgom, végzetem csak annyi,~hogy élek.~Csak annyit
287 12| végzetem csak annyi,~hogy élek.~Csak annyit érünk, amennyit magunkba,~
288 12| regényt, vagy verseket, csak azt,~ami "komoly" és magvas.
289 12| is, de minden nyelveken~csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.~
290 12| apja-anyja, és keresztnevükre~csak néha emlékszik. Helyükbe
291 12| ámde erről lebeszélték.~Csak vakbelét vetette ki, előre,~
292 12| kenyeret nem eszik soha,~csak aszpikot, grapefruit-ot,
293 12| Emberiséget megváltani.~Csak ezt imádja. Mit neki család,~
294 12| utolszor.~Látni a földet, látni csak egyszer~és soha többé.~Állni
295 12| jelent.~Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.~Majdnem
296 12| emlékezet és a tünékeny élet.~Csak én vigyázok réveteg szemekkel,~
297 12| elvitték a lelkem darabjait,~csak én maradtam itt,~és most
298 12| isten engem - én is,~én is csak addig élek. ~Menj mély fölé
299 12| vágyja már a mennyet,~hogy csak bélpoklost ápol, s mert
300 12| Batyuja sincs. Nincs más vele~csak élete. ~15. Októberi táj ~
301 12| rímek ~Egy pillanatra láttam csak zafir-~szemed s csodásan
302 12| deres telek~és este lett,~csak bódorogtam, mint a vak,~
303 12| arcuk,~mint a bolondé. ~Csak a bátor, büszke, az kell
304 12| Osvát Ernő a halottaságyon~Csak sárga volt, ezüst volt és
305 12| ködökbe veszve. ~Tükrén~csak tengerekről, ormokról vetül
306 12| szájamban, a fejemben.~Hajnalig csak üldögéltem,~elfeledtem,
307 12| a villik,~de mindig úgy csak, ahogy illik,~evez, libeg,
308 12| parkban ~Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,~mint
309 12| nekem, hogy nem kell élni,~csak az üllőre ráalélni,~engedni
310 12| engedni szépen, mit se tenni,~csak fájni így és várni, lenni.~
311 12| gőztülök,~éppúgy sivít,~most csak csipog,~mint csitri síp. ~
312 12| kérdezem,~mi végre kell,~csak figyelem,~csak érdekel. ~
313 12| végre kell,~csak figyelem,~csak érdekel. ~Nótája csúf,~de
314 12| nézzétek karomat-térdemet,~csak szándokom és ne az érdemet,~
315 12| folyvást botlik az,~számomra csak a kétes a vigasz. ~A kancsal
316 12| életet én megtanultam. ~Csak oly unott ne volna minden,~
317 12| Nem volt nagy és kiváló,~csak szív, a mi szivünkhöz közel
318 12| akárki megszülethet már, csak ő nem.~Többé soha~nem gyúl
319 12| mesében.~Az élet egyszer csak őrája gondolt,~mi meg mesélni
320 12| kattogva-zúgva nagyban,~csak forgolódtam dühösen az ágyon,~
321 12| az ablakon kinézek. ~Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?~
322 12| Virradatig~maradtam így és csak bámultam addig.~Egyszerre
323 12| tél~és annyi rest éj,~s csak most tűnik szemedbe ez az
324 12| mindezt megköszöntem. ~Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe
325 12| göröngyök közt botoltam,~mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak~
326 13| mentem a vasútra,~én tudtam csak, kit hagyék el...~Meg tán
327 13| ó, mindenki őrült,~vagy csak magam vagyok bolond?... ~
328 13| jó bolondok,~forgok, de csak a napra forgok. ~1906 ~ ~
329 13| vigyétek a gyászhírt tovább csak,~a mormoló nagy óceánnak,~
330 13| Hazafiság~Ma szikratűz csak egy különc szivébe,~holnapra
331 13| rongyajándokát. ~Mi vérezünk csak haldokolva árván,~érccé
332 13| végzet~repülni késztet,~s csak kérdezem az éjtől én,~mért
333 13| a rezgő lelkeken -~Félig csak álom - félig sejtelem. ~
334 13| és dalt hallasz, pedig csak álmodol. ~Csak álmodol.
335 13| hallasz, pedig csak álmodol. ~Csak álmodol. S álmodban újra
336 13| és az egész egy álom álma csak. ~Itt köd, ború, fenséges
337 13| lábadhoz ejti bús koszoruit. ~Csak őt nem látni. A szeme ragyog -~
338 13| emelné búsan a halál elé, ~csak azt sajnálja, hogy a földgolyó~
339 13| robbanna a tüzes patak már -~s csak vár. ~Mostan cikázik át
340 13| földi kincsen.~És a miénk csak az, mi nincsen. ~Mégis ti
341 13| élet hozzá is fukar volt.~Csak egy maradt meg, ami nékünk~
342 13| álmodozva egymagam,~mintha csak magamba járnék, tűn az ember,
343 13| úgy fut, mint a másik,~s csak nézzük egymást én s az éj,~
344 13| angyalok. ~Mi lesz velem? Csak néha érzem~az életet velőmbe
345 13| sejti senkisem, hogy éltem,~csak én tudom, az átkozott,~s
346 13| fáradott szem is bámulni vágy csak:~és ekkor a kert szürke
347 13| torkából dal szakadt ki,~csak így hajnalba jár a folyosón,~
348 13| tett e közben? Isten tudja csak.~Szuszogva a szemét között
349 13| Csak egytől tartott, a házmester
350 13| az éj egy lázas berregés csak,~felrettenés, iszony és
351 13| mögött, csend, háború-e,~csak tejszínűen derengnek reánk,~
352 13| rádhajolok mostan szótalan,~csak koldus görbed ilyen csendesen.~
353 13| meddő,~nincs is barátom, csak a szívtelen kő,~a csönd,
354 13| mindörökkön~az ember szól s csak az ember az úr... ~1918 ~ ~
355 13| zizü, bölcsen ezt mondta csak,~s várt ősszel, nyáron és
356 13| sirásod. ~Pár kóta volt csak, egynehány szó,~egy régi
357 13| üvegpohár,~amelybe semmi sincs, csak zúg rekedten.~Bús életem,
358 13| elszállt, késő őszre jár,~csak távíródrót feketél felettem,~
359 13| lett. ~Itt lenni nem lehet, csak játszani,~és élni-halni
360 13| játszani,~és élni-halni nem, csak játszani.~Lakója nincs,~
361 13| hahotáid,~kacagsz, akár csak egy vidám,~egészséges titán:~
362 13| egyszer meghalt és nem él. ~Csak ennyi volt. Ezt láttam.
363 13| járulok oda,~hisz ami vár,~csak ennyi lesz és nem csoda. ~
364 13| Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.~Maradj,
365 13| dézsmállak titeket, mert csak játszva élek.~Habot eszem,
366 13| vagy hogy valami~mégis csak történik vele.~Most könyvel.
367 14| szikrázó~nyilokat, ahol csak~jártak, a csatatér~piros
368 14| Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék...~Ó búrok,
369 14| lennék...~Ó búrok, ha én most csak húszéves lennék,~közétek
370 14| személyeire~vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy
371 14| Éljük a világunk. ~Csak reggel látjuk meg,~
372 14| gyászban, haloványon,~és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet. ~...
373 14| De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott,~kinek világa
374 14| nem felel a bércfalán~ Csak csönd, csak néma csönd. ~"
375 14| bércfalán~ Csak csönd, csak néma csönd. ~"Szeret-e?"
376 14| boldog,~a fény, a pompa csak lepel,~hogy abba régi, ősi
377 14| Légy csak magad...~Légy csak magad,
378 14| Légy csak magad...~Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,~
379 14| habtengerén szabad. ~Légy csak magad te, a magány igazság,~
380 14| segítni őt hazug barát. ~Légy csak magad, a harc, s veszély
381 14| a nép, sír a haza."~- Ez csak néhány ripők zaja! ~"Gyulai
382 14| toll, pápaszem a fegyvered csak,~s nem kell neked tükörke,
383 14| szélsodorta lomb...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~
384 14| lomb...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~A rét piros lesz
385 14| ti árva magyarok?...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~
386 14| Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~A szomju föld
387 14| elvesz újra sok...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~
388 14| sok...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~Világokat szül
389 14| hulljon a halott...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~
390 14| halott...~ Csak zúgjatok, csak zúgjatok! ~1905 ~ ~
391 14| vészes élet,~s én harcait csak bámulám.~Éhes, dulakvó,
392 14| gyönyörről álmodám. ~De mind csak álom volt, csak álom,~amit
393 14| De mind csak álom volt, csak álom,~amit a szél tovább
394 14| árnyba vérzik a kevély szív,~csak az üres forg mindenütt. ~
395 14| győzhetlenül.~A mi sorsunk csak röpke álom,~mely az idővel
396 14| bámultam a cikázó kék eget,~csak lóra vágytam, hogy fussak
397 14| bús arcomat.~A honi szó csak tétovázva röppen,~s égő
398 14| Vagy tán a fátyol titka csak üresség,~hogy a halálnak
399 14| szerelmet mindhiába várom,~csak öntüzében hervad el szivem,~
400 14| de hogyha indulatba jön,~csak németül szól: Jessus! Ach
401 14| mozdulatlan,~lustán merengve,~csak foga villog~az éjszakában. ~
402 14| Láz csap által árva főmön.~Csak álmodom magamba rogyva ott. ~
403 14| szende rózsák,~amerre jársz csak -~te jóság! ~1905 ~ ~
404 14| mély,~s mentem nyomába csak előre törvén,~s gyerekkedélyem
405 14| imám rebegve tördelem. ~Csak hallgatom verő szived,~sötét
406 14| Felkotrom a sötét fenéket.~Csak víz. Örök víz. Változatlan.~
407 14| éjszakákat átvirrasztom,~s csak három órakor eszem,~vánnyadt,
408 14| szemén,~ mert látja csak, s nem tudja mit jelent,~
409 14| vágyam.~Tengernyi vágyam, csak kicsi a tenger,~és nézem
410 14| megsemmisülést - ~nem tudsz felőle, csak szereted.~ ~
411 14| itt bús életem robotján~csak utcai ringyók között forogtam,~
412 14| szerelemnek,~a különösnek, mely csak az enyém. ~Többet szerettem,
413 14| még a föld is langy alom~csak hálj te vélem angyalom. ~
414 14| Magyaros párbeszéd ~- Mondd csak, olvastad-e Lagerlöf Zelmát?~-
415 14| Tudd meg, pajtás, az él csak,~aki mihaszna, csélcsap. ~
416 14| Lángokban leszálló~csuda-est!~Csak az gyülölhet, aki tompa,
417 14| ráér. Mária~semmit se tud, csak mindent. Mária~igaz, szilárd,
|