Rész

 1    1|     szegény fáknak köves ugar jut,~s mind kétségb'esve nyujtják
 2    1|       nem tudja más.~S eszébe jut, hogy teljes élte~egy zaklatott,
 3    2|       zenél,~s ki tudja, hova jut? ~Az ablakon lenéz egy szőke
 4    9|      csak ez az élet?~Eszembe jut, ami szép, ami fáj is,~egy
 5    9|     régi-régi táj is,~Eszembe jut a kisgyermek panassza,~a
 6    9|    Kossuth-szakálla. ~Eszembe jut, hogy ültem néha éjjel~virrasztva
 7    9|      az őszi széllel.~Eszembe jut a bor, a málna íze,~a hosszú-hosszú-hosszú
 8    9|       gyerekbetegség.~Eszembe jut egy halvány, beteg angyal,~
 9    9|        csúnya őszben.~Eszembe jut, hogy írtam néha verset,~
10    9|        téli kesztyűk.~Eszembe jut nagyapa arca, holtan,~egy
11    9|       szomoru voltam.~Eszembe jut, hogy nézett rám a nyáron~
12    9|  Ferenc József-hídon.~Eszembe jut sok perc, ürömje, méze,~
13    9|      egy régi csésze.~Eszembe jut, egykor vidéken vőfény~voltam,
14   10|       megroncsolt méhvel,~nem jut eszetekbe~az édesanyátok?~ ~
15   10|      a tüzet,~de talán eszébe jut, hogy miért mozdonyvezető,
16   12|       reményben,~hogy néki is jut ekkor egy derék,~délceg
17   12| csillagok közt~éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.~Babrálsz
18   13|      mért, de csendbe~eszembe jut az ifjuság,~és én fonom,
19   14|    céltalan kalandoz,~s sosem jut el a lángsugaru naphoz.~
20   14|    aranyból nékünk egy fikarc jut,~szerény díjért megsimogatjuk
21   14|      lett. ~* ~Uraim,~eszembe jut egy~fura rím! ~Analitikus
22   14|       egy ház,~mindig eszembe jut az Egyház,~s haladok Krisztus-tájakon.~ ~