Rész

 1    1|     háboritjátok meg álmom,~mert bú szüli legszebb dalom,~a
 2    1|           Félre zord gond, ásitó bú,~a fehér fák közt a hó fú,~
 3    1|        est óráin át.~Ne lássák a bú ciprusát,~higgyék, örök
 4    1|  költözék.~Élet virult az ágon~s bú ülte meg a lelkemet,~bús
 5    2|     benne volt, már benne volt a bú.~ ~
 6    4| életemtül,~pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.~S messze már
 7    4|        száraz, szikkadt szemembe bú lesz.~Úgy megyek, mint legkisebb
 8    7|     molnár, őrölöm~s lisztem nem bú, nem öröm,~színtelen köd,
 9    9|       akkor nekem a szenvedés, a bú vagy.~Most is megmozdul
10    9|     fájdalom~feléd vonít,~a régi bú,~a régi baj,~a bús, hiú,~
11   12|        járok,~keleten. ~Izzóbb a bú itt és szívig döf~az öröm. ~
12   13|       elmerengett, szembe vélem,~bú honolt festékes arcán,~tükröztetve
13   13|           Ó, kisasszony, szörnyű bú nyom,~s ez - Horatiust idézem -~
14   13|       érted -~     tudod-e, mi a bú? ~Te, ki sosem voltál magadban,~     
15   13|        át,~s arcodba sajgó, édes bú fuvall,~sóhajba tördelt,
16   14|       előre,~eltűnt előtte már a bú, a kín:~s elmélkedett az
17   14|         S füledbe súgom, hogy mi bú nyom~     Ó alkonyat! ~Átfogsz
18   14|      sötétlik~a csontemésztő éji bú. ~Úgy-e a napszám rút s
19   14|       hajtom: ~kitör szivemből a bú árja már,~s zajgó keservvel
20   14|         mily szertelen,~miként a bú az óriási szívben,~miként
21   14|        jószagú~ibolya és a kósza bú. ~* ~Miért nézed te folyvást~
22   14|         ki végre majd a föld alá bú. ~* ~Itt színdús indus~eszik