Rész

 1    1|    pang erébe már a vérfolyam,~amely zengette ajkát s élteté
 2    1|  villogó szem harmatos derűje,~amely lobogva, mint két gyenge
 3    1|      mint ottan az őszi virág, amely elhal. ~S a kerti golyókon
 4    2|        a félő suttogás,~a dal, amely remegve tétováz,~és azután
 5    2|        s a bokorban~a csöndet, amely rajta lebegett.~A végtelenség
 6    4|        gyönge lelkek,~a lélek, amely a csodákba hisz.~És jöttek
 7    4|       álmatlan kotor,~e törzs, amely magába rogy le folyvást,~
 8    8|    Örökös csönd.~Egy keltőóra, amely felcsörömpölt,~s most süketen
 9    8|     sóhajtva néz reá,~a kézre, amely puha volt,~az álmok lágy
10    9|     bánatos-sóhajtó -~a karba, amely integet igézve:~de hittem
11    9|        egy hegycsúcs az orrod,~amely az arcok völgyein szökell,
12    9|  ablakokban a meleg derengést,~amely aranyat szitál az estebédre?~
13    9|      jönne, az a vad~és gyors, amely a földre ver le minket,~
14    9|   biztos tudományt~és a kezet, amely reá vigyázott,~himnuszt
15   10|    Minden órát a világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~
16   10| világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~Hallom az óraütést
17   11|    Minden órát a világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~
18   11| világon,~azt, amely siet, azt, amely késik.~Hallom az óraütést
19   13|        meg énnekem,~a hajamat, amely selyem,~s királyi, koronás
20   14|       Említem, mint a rosszat,~amely feledve szebb,~s szilaj
21   14| nyomtam a hűs, rózsaszín jóst,~amely reánk mindég kedvet fuvall.~
22   14|     tenger,~és nézem a bárkát, amely megindul,~és fényes árnya