Rész

 1    1|         elsötétül, szám fehér,~meredten állok. És a hír elér. ~      2 ~
 2    1|             tegnap. ~Múl az idő, s csak állok tétlen én,~a fény a tájon
 3    1|             büszke küzdelemben.~De most állok s nem moccanok ma,~hiába
 4    2|              élet,~sem a halál. ~Elébed állok, s néha mintha~az idő szárnya
 5    2|                 A titkok közt szédülten állok,~s kérek álomport, mérgeket.~
 6    2|           hallgatom az ajtó hasadékán~s állok a hangok közt kis ingben,
 7    7|            megbántott, azon még bosszut állok.~     Korán kelek, hogy
 8    7|             bátorít,~én, élet atlétája, állok itt. ~Szaladni tudnék, nem
 9    8|             legnagyobb jaj az enyém,~ki állok itt e bús özönben,~sírók
10    9|           szegény. ~Bús szemű bölcs~itt állok, ember, karomon a gyermek,~
11    9|                 a fényes nyári porban. ~Állok az ágyuk peremén~és csöndesen
12   10|            talaján,~bőrtáska nyakamban,~állok. ~Amint pedig megsimítom~
13   10|                nyárfa.~Karcsún, fehéren állok a határba.~Úgy reszketek
14   11|                nyárfa.~Karcsún, fehéren állok a határba.~Úgy reszketek
15   12|           elröpült már kisfiam kacajja,~állok magam.~A múltba nézek és
16   12| szoborszemeiddel~őrködve vigyázol,~s én állok előtted. ~Császári felség,~
17   12|                 arcomba horkol. ~Olykor~állok közöttük én, komoly-bús~
18   12|                 mulatunk~mi, ő meg én. ~Állok vele,~hanyatt esem,~forgat
19   12|                 engem, aki ide estem~és állok egy ablakba, Budapesten. ~
20   13|              sietni,~de les a semmi,~ha állok - elkap a hurok,~ha szállok -
21   13|               homlokom borong,~mezítlen állok - én vagyok a férfi -~izmos
22   13|      Röntgen-fényben szívbajos~mezítlen állok, s nézem itt~az életem roncs