Rész

 1    1|     lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,~mint a beteg ajkán
 2    1|      kavarva,~halkan, búsan a méla zongora.~ ~
 3    1|   fegyverem,~és áldom a nagy, méla estet,~mely rám suhan már
 4    1|   szerteszéjjel,~bólonganak a méla ciprusok. ~Én is kinézek,
 5    1|    szerelmesem. ~Az én arám a méla éjszaka...~Oly lopva surran,
 6    1| felett. ~Merengve megy előre, méla, álmos,~lovát magára hagyja,
 7    2|     hív,~cseng-bong a titkos, méla hang,~és babonásan átmorajlik~
 8    2|      és tunya.~Sír a beteg és méla, szláv duda.~Most reszketek.
 9   13|   tanul. ~A messzeségbe bámul méla szemmel,~és lelke háborog,
10   13|    búborék. ~A szél fú s érzi méla lelkünk,~a kikelet fuvalma
11   13|        Mily messze rezgenek a méla hárfák.~Én vérpiros rózsám,
12   13|   csöndes,~hallgató és bölcs,~méla tünődő,~árva, magányos,~
13   14|                               Méla akkordok~1 ~Az első méla
14   14|      Méla akkordok~1 ~Az első méla akkord ~Kérem ne sírjon:
15   14|  rossz szivart! ~2 ~A második méla akkord ~Pár év előtt még
16   14|      Aztán lenézett, könnyes, méla szemmel.~Alatta mérgesen
17   14|  könnyezem.~S a tört kobozról méla hanggal~zokog le árva énekem. ~
18   14|      könyűit,~gyászfátyolának méla rebbenését.~Nem ismerém,
19   14|     föl~kalandorútra szállott méla lelkem.~Aztán lejöttem,
20   14|    Halottfehér lesz csüggedt, méla arcom,~künn a vidék is holt -
21   14|     1933. IV./10. ~A szobámat méla hittel~berakattam malachittal. ~