Rész

 1    1| országútak vándora~Reggel korán megy álmos arccal,~hogy a sinek
 2    1|      alvó táj felett. ~Merengve megy előre, méla, álmos,~lovát
 3    2|   csupán ez a nagyság, mely itt megy el,~és bánatomra harsogón
 4    4|          A lány a sötét szobába megy~Már tudta, mit a másik tudni
 5    5|       bekerül a faluba. ~S csak megy előre. Reggel, este~sűrű
 6    6|       arannyal rakva vastagon. ~Megy csendesen, megy hangtalan~
 7    6|      vastagon. ~Megy csendesen, megy hangtalan~sok millió dollár
 8    6|     Wertheim-kassza fut,~amerre megy, arany az út. ~Ujjonganak
 9    7| lépcsőházi villanyt. ~Egy kocsi megy a köruton,~batárja éji gyászmenetnek.~
10    8| szemeimben.~És néha látom: hogy megy Ő az utcán~lógó karokkal,
11    8|    kezük,~hogy megállítsák, ami megy,~a szörnyűséges valamit,~
12    8|         a nagyvilágnak~árvája. ~Megy az élet, jő az élet,~ebek
13    9|       koszorúval, ~aki áldottan megy előre árnyak~és kígyók között,
14   10|      megdicsőült.~Szórakozottan megy az utcán. Otthon~sír. Nevetése
15   12|   reszketve, de higgadt~lépttel megy a sírhoz, az értelem égő~
16   13|        és akkor láttam őt, hogy megy előre,~fanyar közönnyel
17   13|         most tudom már, kicsoda megy el,~s hogy nem segíthet
18   14|  kicsalt,~mindezt, hogy a vasút megy az utolsó~intésre, mint
19   14|       jő,~az úton egy-egy ember megy tova. ~Megszólal álmosan
20   14|       Olykor néhány agg nénihez megy,~és hangzik a német beszéd,~
21   14|         A kezébe aktatáska.~Úgy megy, mint egy vak tatácska. ~