Rész

 1    1|      reszketek kudarc miatt. ~Nem látta senki égi kincsem,~s sok
 2    1|         nyílt hideg öröm. ~Riadva látta szörnyű lángban égni~a fráter
 3    1|     napsütötte arcán,~de szem nem látta őt könnyezni még. ~Mint
 4    1|       könnyek között temet~s hogy látta a paraszt, mint tett-vett
 5    1|            zöld, lanyha vízben,~s látta Mátyást a hegy orma. ~Régi
 6    2|     szelíd fejét csak pár barátja látta~egy téli éjen, az üvegkoporsón,~
 7    4|     gyújtott s nézte-nézte~és nem látta a gyertyafénybe -~ó jaj -~
 8    4|          kigyúlt a mosolyától,~és látta Őt, ki rá se nézett - távol -~
 9    8| verekedett a császári haddal,~még látta arcod és hallotta hangod~
10    9|        figyelte,~     s arcát nem látta a tükörben. ~Ő járt, tudott
11    9|           van-e ágyukba párna?~Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép? ~
12    9|     egymaga~a bűvös fényü kör. ~Ő látta hajdan a napot,~a májusi
13    9|          keretbe a halott apa,~ki látta őt hajdanta, kiskorában,~
14    9|            egyszerűen,~és mint ki látta, amiről beszél,~kimondta. ~     
15    9|       Hogy áll a buta kő is,~mely látta egykor győztes életem,~s
16   10|          a falra mosolygott,~mert látta magát, amint egy este~fényes
17   13|     gyenge karját a kicsinyke,~és látta, mint repül feléje intve~
18   13|     ismeretlen,~szűz testüket nem látta senki még,~kő-arcuk átok,
19   13|   imádkozott~a láthatatlanhoz, és látta őt.~Az óriási, jó házmester-istent,~
20   13|        volt, aki kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom én most egy
21   14|           gyújtotta lángra,~s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát:~