Rész

 1    1|         ez árnyék-világból,~a lét komor tárcsarnokába jő.~Csupán
 2    1|                  Gyilkosok~Állnak komor homlokkal, egy csoportba,~     
 3    1|         Fülembe cseng egy kábító, komor szó,~csillagtalan, homályos
 4    1|       tépték. ~Majd rátekintett a komor ivekre,~a víg paparcra s
 5    1|        között nyomott a hangulat,~komor nyugodtsággal buzdítnak
 6    2|      arcod~mindíg nyugodt, mindíg komor,~mint a halottak tiszta
 7    7|          És ők is mind szeretnek.~Komor nevük imába foglalom.~Rettegve,
 8    9|        szobáját és az esti békét,~komor szakállát és okos fejét,~
 9    9|        mellett ül, s az anyja is,~komor szemölddel, régimódi arccal,~
10    9|           Kolumbusz? Ezt példázza komor jelenésed?~Erre figyelmeztetsz?
11   12|     többség törvényét túlkiáltja,~komor kisebbség, szívós és kemény, ~
12   12|       mily tömör a hígság~és mily komor a vígság.~Tudjuk mi rég,
13   12|       szedett-vedett lom,~s olyan komor, fönséges lesz a lelkünk,~
14   12|          én bűnös-büntelen. ~De a komor szemet el nem birom,~örök
15   13|           előre,~     mi, rettegő komor bohócai.~Szájunkba vértől
16   13|     vésővel a kezemben -~mint egy komor reneszánsz-óriás. ~1907 ~ ~
17   13|         mindig ott lebegjen~az én komor, éjfélsötét szerelmem,~és
18   14|           intésre, mint egy nagy, komor koporsó. ~* ~Vár a levélre,
19   14| hókezeddel,~s ringasd el a sötét, komor utast. ~Légy az anyám, csókolj,
20   14|           a vendégeinket!~Kopott, komor~nyomor,~s kéjéhes úrfi,
21   14|                Voltam mosolygó és komor,~piros, fekete, víg, beteg.~