Rész

 1    1|    hullámzatos, sötét hajam.~S én hallgatom fáradt szivem verését~merengve
 2    1|        kényelmesen kinyúlok.~Csak hallgatom, hogyan dobog szivem,~s
 3    2|    tálcára nézve~sercegését némán hallgatom.~A szobánk csöpp napja.
 4    2|         kalapács zaja ébreszt.~És hallgatom ágyamból a zenés neszt.~
 5    2| Mendelssohn. Álombeli ködök. ~Úgy hallgatom az ajtó hasadékán~s állok
 6    2|     jajgat.~Szavaid sokszor félve hallgatom,~csodálkozom az elröpült
 7    4|       haját nevetve fésüli. ~Csak hallgatom álomban, éberen,~hogyan
 8    4|        most már sohase álmos -~és hallgatom a szíved zajait.~Fölrezzenek
 9    9|           örömük az eget veri,~én hallgatom, de már nem nevetek. ~Esőköpeny
10    9|         szemed nézem szelíden,~és hallgatom fuldokló, árva szívem~zaját?~ ~
11    9|     hangtalan magányba, hálóingbe hallgatom,~és azon jár álmos elmém,
12   10|          barátra,~ki azt odaírta. Hallgatom a szívem.~Próbáltam lejegyezni
13   10|           ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt, édeset.~
14   11|           ez, mégis ez az élet,~s hallgatom, hogy dalol keserűt, édeset.~
15   12|     szegény, kis árva kelepet?~És hallgatom, hogy lopja életét~a semmiből
16   12|     alhatom.~Mást mit tegyek?~Hát hallgatom. ~Az életem~lejtős felén~
17   13|     szobákat látok szerteszét,~és hallgatom az elmúlás neszét. ~Borús
18   13|          levegő szellőpalotám.~Én hallgatom e dalt. Szememben éjfél.~
19   13|        életem roncs kincseit, ~és hallgatom, milyen zajos,~gyógyíthatatlan
20   14|           rebegve tördelem. ~Csak hallgatom verő szived,~sötét ruhádba
21   14|           egész szívemig nyúl,~és hallgatom a mély homályon át~piros