Rész
1 1| ti vagytok, és - nem élek én.~Fogjátok is át a világot,~
2 1| ekkor nem is tudom, hogy élek,~ csak törtetek némán
3 7| éltem,~tán itt, ahol most élek észrevétlen,~köröttem -
4 7| Mostan eljő még s azt mondja: élek.~ Holt hitem fényével
5 7| az ég. ~Istenem, mi végre élek?~Dúdorászok, árva lélek,~
6 9| hogyha meghalok, ezerszer élek én,~és szép a sorsom,~és
7 9| szinte-szinte vétek,~hogy csöndben élek, nem nézek felétek,~s az
8 9| alázatos vagyok, mivelhogy élek.~Harminckét éve járok hőbe-hóba,~
9 10| Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
10 11| Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
11 12| végzetem csak annyi,~hogy élek.~Csak annyit érünk, amennyit
12 12| Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.~Beszélni kell mindig, s
13 12| én is,~én is csak addig élek. ~Menj mély fölé derengni,~
14 12| a pannón~halmok alól, s élek a barna Dunának,~a szőke
15 12| s játszottam, hogy én is élek. ~Stralsund ~Egy vézna kisfiú
16 13| szétfolyó. ~Ragad az élet~és élek, élek,~mert a halálba törtetek.~
17 13| Ragad az élet~és élek, élek,~mert a halálba törtetek.~
18 13| Itt e nagy kőrengetegben élek csendbe, elfeledten,~s boldogan
19 13| átkozott, én büszke, köztük élek, ~virág vagyok pedig mindörök
20 13| titeket, mert csak játszva élek.~Habot eszem, szamócát,
21 14| rogyva ott. ~Én nem tudom, élek vagy képzelődöm? ~1905 ~ ~
|