Rész
1 1| sajog a tompa kíntul,~ de jőjjetek, ajkam mosolyg. ~
2 1| vér zúgva csordul,~ de rája süveget csapok,~s nem
3 1| nyúl dijért mohó kezem. ~De néha, hogy a lárma halkabb,~
4 1| rabolva nyúltok máshová, -~de ő hatalmát képzelemből~s
5 1| örvény,~ arcuk fakó, de nem könnyharmatos,~s mellükre
6 1| nagy Dante írhatott olyat,~de lelkem a bűnöst mégsem siratja,~
7 1| s borzasztóbb pokolban,~de nem vezérelt engemet barát. ~
8 1| arca, mint mienk: olyan,~de pang erébe már a vérfolyam,~
9 1| szikár alak,~józan szemű, de részeg, mint a csap,~Hogy
10 1| nő a potrohuk,~isznak, de kedvük egyre szomorúbb,~
11 1| szellem-rokon? ~S elém lebegsz... De majd megfojt az ár,~a ház,
12 1| lelted azt az enyhe révet. ~De az őrültségnek lángcsarnokán
13 1| Sziklátok ing a harci zajban,~de az enyém megváltozatlan.~
14 1| fehér tajtékot köp reám,~de mégis úszom én, dicső vezérlő,~
15 1| megragadni még az éjet,~de jő a holnap kérlelhetetlenül. ~
16 1| másnap... ~Sötét az éj, de lángár gyúl fölém,~foszoljatok
17 1| síró kacajjal, csüggeteg,~de erre elröpült a lelkem.~ ~
18 1| párnájára dőlt,~sötét az éj. ~De én nem alszom, lázba küszködöm~
19 1| hí, mint a szerelmesek,~de akkor lesz menyasszonyom
20 1| mostan is szeretlek,~ de úgy, mint egy halottat.~
21 1| Nézünk egymásra még mi,~ de ajkaink dadognak...~Mit
22 1| Úton ~Tovább, tovább! De hallga csak, mi ez?~Ájult
23 1| kőkockákon gyorsan elrohannak,~de még soká hangzik visszhangja
24 1| hogy nem él, s szobor, de ajkán~egy jégmosoly fut
25 1| fut át suhanva, csalfán,~de nem nevet - mert néki sincs
26 1| lámpást nézi halkan,~Indul, - de ezt nem tudja más.~S eszébe
27 1| csüggedt szemével,~mely fut, de meg nem áll soha~s leroskad
28 1| hajlékonyan odvába búj a nőstény,~de büszke fővel megfeszül a
29 1| házak még csendben alva,~de már lángtól vörös az égnek
30 1| mélabú van napsütötte arcán,~de szem nem látta őt könnyezni
31 1| némán viharzanak túl,~ de sóhajuk egész hozzám sir
32 1| felvette mégis a nehéz vasat,~de Gyöngyvér árnya a nyomába
33 1| olykor egy ügyes vitéz kivál,~de visszajő busan: minden nyugodt,
34 1| s jöttek sokan, sokan, de nem az ő fia... ~A zordon
35 1| tovább a csörgő villamos;~de lantom egyformán magasztal,~
36 1| nyomja fel tovább~horpadt, de gőgös homlokát;~ott búg,
37 1| fuldoklik és felsír, az, ez,~de hangjok a zavarba vesz. ~
38 1| a lárma nő,~a férfi sok, de több a nő,~ki összejő s
39 1| rossz hatost kap a cigány. ~De félre tréfa, víg enyelgés,~
40 1| látja Pestet a szerencsés,~de jöjjenek csak a tusák~és
41 1| találok fény helyett -~lehet; de Pest, szép ideálom,~bár
42 1| elejét. ~Némán haladok... De a fű, a virág~mind kérdi:
43 1| illata~régen tovaszállott. ~De halk tavaszéjen~újra általélem,~
44 1| sok méreget mosolygón,~de mindnek kérdés ég a szemibe:~"
45 1| elől a büszke küzdelemben.~De most állok s nem moccanok
46 1| kele.~Jó édesanyám hivogat, de hiában,~kimondva ezerszer
47 1| lángokban áll az égi palota,~de én remegve nézek csak felétek. ~
48 1| lángokat sugárzotok örökre,~de én megyek, szép csillagok,
49 1| lángolt ajkamon a csók,~de én siettem a magasba zordan, ~
50 1| vezérlő csillagok. ~4 ~De menni kell... Ez érzelemviharban~
51 2| szelíden prémezi homály.~De elmegy innen és itthágy
52 2| valami víg tréfán nevet.~De kék szeme egyszerre elsötétül,~
53 2| éjen a nagyok mulatnak,~de kis szobánkba fekete az
54 2| és téglabarna és kék is, de halvány,~akár a színes kapuablak
55 2| boldog lennék, Istenem, de boldog. ~Kiszínezném vele
56 2| szánkáznátok szőnyegünk virágján. ~De azt akarom, tisztán és fehéren,~
57 2| gyermek-ármádia.~Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,~a messzeség
58 2| mosolyog a rég letűnt fény,~de már nem úgy, mint hajdanán,~
59 2| Voltam én is jófiú,~Istenem, de régen,~csigabigát én is
60 2| látom.~Szeretem a láncot én,~de úgy fáj e sok lánc,~szeretem
61 2| hosszú csővel, a temetőútnál,~de sose mutat csillagot nekünk.~
62 2| csöndesség lomha, mély,~de ébredez, hallucinál az éj. ~
63 2| régi képe.~ Jaj, de édes.~Itt oly fiatal még.
64 2| nagy elefántcsont kereszt.~De dús, komoly haján, bársonyruháján~
65 2| tudna, szállni és röpülni,~de visszahúzza újra ezer emlék.~
66 2| nevetem: a bolond rokon. ~De élt egy édes-édes rokonom,~
67 2| egybeolvad a lágy félhomállyal. ~De folyosónk oly hűvös és üde,~
68 2| folt,~oly szűzi-rendes,~de körmöd a sok jódtól sárga
69 2| szőke asszony,~lenéz, lenéz,~de oly sötét az út. ~Olajlámpája
70 2| első ősz.~ Jaj, az de szomorú volt.~A híg eső
71 2| a virgonc, fehér cicák.~De estefelé fojtott már a füstszag,~
72 2| pléhkoszorút igazít a sírra... ~De mégis gyönyörű ez, s kis
73 2| lobbant, ég se dörgött.~De láttuk a két ősi titkot:~
74 2| Kiérdemült, olcsó romantika. ~De ősz felé, jaj ősz felé,
75 2| ősz felé, jaj ősz felé, de bús itt.~Az erdő fáj. Ledobja
76 2| babrálunk sárgult arcképeken. ~De néha csupa sejtelem. ~Ilyenkor
77 2| part már.~ Ah, de szép, de szép volt~az ébredés
78 2| Ah, de szép, de szép volt~az ébredés csiklandva,
79 2| tud és nevetni nem mer.~De, hogyha nem lát a szobába
80 2| volt.~Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,~dalolt,
81 2| mind barnák s nevetnek.~De a halottakéi oly meredtek.~
82 2| öröm, ott a világ talán.~De itt maradok s toporgok vivódva,~
83 2| utad a végtelenbe visz,~de én előttem már a semmi van.~
84 2| nyáron azt mondtam magamba:~De szép lesz ősszel, ha beteg
85 2| életem szüretje. ~A nő szól: ~De én szeretlek, édes emberem,~
86 2| szegény testedbe suhan át. ~De lásd, fejemen most a mult
87 2| beszélni kell és sírni, sírni,~de a te némaságod szónokol. ~
88 2| közt meztelen didergek,~de te mezítlen vagy királyi-gazdag.~
89 2| Szeretem a virágok táncait,~de az érett gyümölcs mély szava
90 2| szeretem az égő-fiatalt,~de várva-várom a bús diadalt,~
91 3| oly csodás.~Én veszthetek,~de nem vesz el ő,~a félszemmel
92 3| Az éj, az álom s a kínok~De éjidőn szörnyűket álmodunk.~
93 3| Diadal!~Nem egy a csók, de száz és százezer,~ő most
94 3| feléje dobjuk bánatunk.~De rajta is próbálva a varázsunk,~
95 4| átkozódva és vívódón. ~De nézem a sírókat és a könnyük,~
96 4| néz már.~Virágtalan bánat. De ez: a minden.~Méz, tiszta
97 4| hidegen. ~Magamnak árnya, jaj, de megsiratlak.~ Nézlek
98 4| Arcom kacag belőle: hű - de oly más.~Kié az árnyék a
99 4| szivünk sokszor szavukba csap,~de ők kopognak egyre és nyugodtak. ~
100 4| mondják: fáj, azt mondják: de jó.~Az arcukat csodálkozón
101 4| én már messze voltam, jaj de messze voltam. ~Jaj de messze
102 4| jaj de messze voltam. ~Jaj de messze voltam. Messze életemtül,~
103 4| az ősi ház~a félelemtül. ~De ne ijedj meg, jöjj elém
104 4| hogy szép az élet, istenem, de szép.~Még mindig lepke száll
105 4| mi ő? kérdeztem én is,~de ő nem tudta a nevét. ~Csak
106 4| vigyázz-ban és meredten. ~De most virágzik mindegyik
107 4| merre jártam? Nem tudom már.~De ott volt sok tisztes személy,~
108 4| szédelegve~járkáltam egyre,~de merre tértem, nem tudom.~
109 4| ki rá se nézett - távol -~de gondolatba megölelte vágyva, ~
110 4| Temetkezik a csillag is fenn.~De te ne félj, aludj csak,
111 4| nem igazat tesz, aki örül,~de szöges-örvül, vezeklő-övül~
112 4| mint a teknőn a halott. ~De tart a föld. Ez az enyém
113 5| ő az ebek között evett. ~De ekkor este csupa fény lett,~
114 7| s egy villamos-megálló.~De én gyakran elmentem volna
115 7| rózsa váltja koszorúját, -~de egy marad:~az élet és a
116 7| A sírban elrohad a hús,~de te azt mondod, nyílni bús, ~
117 7| A lelkem még oly fiatal,~de látja, hol a ravatal, ~s
118 7| őt és nem láttam meg őt.~De szelíden rámhajolt és átfont,~
119 7| láz. ~Messze estem, jaj de messze estem~ tőle s
120 7| rajtam van, nem kértem, de adták,~el is hajítom, nem
121 7| szívembe fáj bitang magánya,~de nézz reá és gazdagodj,~az
122 7| marad itt, vén eretnek. ~De azt tudom, hogy jó volt,
123 7| Sovány kis arca halovány,~de oly nyugodt, de oly setét,~
124 7| halovány,~de oly nyugodt, de oly setét,~ki tudja, megfordulna-e,~
125 8| engem a vén Magyarország.~De néha megállok az éjen,~gyötrődve,
126 8| lankán,~kedves Ilonkám. ~De egyre jobban szállnak már
127 8| ők a szelídek és a jók.~De görcs nekem, halál a jóság~
128 8| szeretni és nem heverés.~De most tudom, szeretni szörnyű,~
129 8| merev csönd van az éjben,~de hogy ilyen soká tart, azt
130 8| és porondos~kertudvaron. ~De jőjj akárhogy is. Vérrel,
131 8| életem felén nem is vagyok, de látszom,~s reggel, ha öltözöm,
132 8| megtaláltad~az éj felé. ~De én, jaj, itt vagyok a fényben
133 8| sírtam, nem nevettem itt,~de ezt a vallást tettem itt.~
134 8| köszönteni. ~Még nincsen itt. De jön. Hajrá a reggel.~
135 8| vonaglás reszket álmukon...~De itt a reggel, én, csak én
136 8| hátán a régi rőzse integet. ~De most, hogy itt van, még
137 8| fakadnak száján a szavak. ~De merre vagy? Most tán még
138 8| veréssel vert az isten,~ de ellene nem vétkezem,~szörnyebben
139 8| és ájult őszben elnyúl. ~De jajgatnak sírjukban a halottak,~
140 8| ölték,~kiket sohase ismert. ~De én ismérem őket,~én tudom,
141 8| fájdalmát az égig üvöltő. ~De legnagyobb jaj az enyém,~
142 8| cselédek,~bolondok. ~Jajgatok, de nincs, ki hallja,~vizes
143 8| bankár-kisasszonyoknak éke,~de az enyém, a jó, béke,~a
144 8| árnyéka eltünő nevemnek,~de becsületbe bukni jó lesz.~ ~
145 9| Gép a fejem. Gép a kezem.~De ami elmúlt, azt tudom.~Sírtam,
146 9| vállamon a férfikor. ~Jaj de nehéz ez a batyu~s a bor,
147 9| Boldog, aki még hinni tud,~de lefelé visz minden út. ~
148 9| s este sétálni mentek. ~De nincs remény, de nincs remény,~
149 9| mentek. ~De nincs remény, de nincs remény,~az élet az
150 9| Sopánkodtok: "Megint esett...",~de a nap is süt, untig. ~Az
151 9| a szem s a fül.~A fák. ~De mondd, mi ez?~Ez a kimondhatatlan,~
152 9| eget veri,~én hallgatom, de már nem nevetek. ~Esőköpeny
153 9| vágytam arra, vágytam erre,~de aki úgy szeretett engem,~
154 9| sokakat szerettem,~ de ő az életet szerette.~ ~
155 9| A vége és a mélye rút. ~De jó itt, mert ez utca fáj,~
156 9| hevert a csönd, a béke. ~De én a tengerek végére értem,~
157 9| a napot,~a májusi eget. ~De most belé az árvaság,~a
158 9| remeg egy régi pászma,~de sugaraid arcom csak fanyalogva
159 9| Enyém boruk és kenyerük,~de akkor eljön a Gonosz~s megostoroz. ~
160 9| rejtélyt az ég peremén.~De rám merednek reszkető-fehéren,~
161 9| ez a kenyér.~Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,~
162 9| ember-ízű és oly felemás,~de ember adta, nem telt néki
163 9| bírta volna még tovább is,~de egy halálosat kiáltott,~
164 9| karba, amely integet igézve:~de hittem a te két jó-jó szemedben,~
165 9| járkálsz, ha velem vagy,~de ha távol vagy, olyan szomorú
166 9| kenyerem a gőg meg az alázat,~de csak te tettél krisztusi
167 9| toronyóra zengőn egyet üt. ~De fölviláglik a mély éjszaka,~
168 9| halántékod megeste kora dér.~De homlokodon láthatatlanul
169 9| Az élet az nagyon rövid~de, jaj, oly lassan múlik el.~ ~
170 9| ágyban ledér,~jó harcokat.~De mért e csönd?~Ah iszonyú.~
171 9| a vérem néha pezsgett, de lehűlten,~s ha futni kellett
172 9| ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. ~Mert mostan éltél.
173 9| az emberek, szegények.~De azt parancsolom neked utólszor,~
174 9| csomagolom csöndesen a ládám.~De te maradj itt és beszélj
175 9| ajándékkönyvet odatesz.~De elfelejtik. Ő kiáll a sorból,~
176 9| közt, és az éjbe néztem.~De már a ház nem volt a régi
177 9| torz éjszakáimon. ~ De virradatkor~ott álltam a
178 9| én kissé nagyba játszom,~de mit törődik véle, mondja
179 9| Minden nap egy piciny követ. De most~megváltozott - egyszerre -
180 9| lenne nékem, bár kiáltanál,~de oly szelíden pillantasz
181 9| hazudtunk, hogy veled megyünk,~de egy tapodtat sem tehet a
182 9| alszik,~nehéz zihálással. De majd fölébred,~iramlik a
183 9| napot, a halhatatlan-égőt.~De most a lecke megtanít örökre,~
184 9| Kanalat! Vizet!~Vizet hamar!" De nem, az utca csöndes.~Az
185 9| aprítgatott belé.~Halványka volt. De tiszta a szeme,~s oly bíztatóan-hűs
186 9| lehúnytam elgyötört szemem. ~De nem pihentem. Egy maró szivart~
187 9| arannyal lengő friss porába. ~De hallod ezt? Milyen visongó,
188 9| fejeden botorkál a kezem,~de elbocsátalak s úgy érezem,~
189 9| ott az álom csókja még,~de hívogat a hópehely, a jég,~
190 9| lenn,~a messze nyugalomba,~de én az ág, s még mozgok itt,~
191 9| eltéved a benne bolyongó. ~Ó, de miként kezdjem, fölocsúdva,
192 9| repedésén.~Pillanatig tartott. De a szívem, az elhalaványult,~
193 9| eléje.~Nyomba reám nézett. De olyan szigorú figyelemmel,~
194 9| figyelmeztetsz? Nem szólsz, de szivem tefeléd zeng,~s hősi
195 10| emerre,~igen szórakozottan. ~De a szegények még most is
196 10| mint zsugorit az arany.~De megvesztem azért, mi elveszendő,~
197 10| elrontott életét? ~Én nem tudom. De este, ha fázom~és céltalannak
198 10| szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,~de igazabbak~a meddő gondolatnál,~
199 10| hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,~
200 10| aztán nincsen is időnk.~De hogyha majd meghalok egyszer,~
201 10| előre,~míg ide jutottam.~De elhalt az uram, nincs, aki
202 10| rakosgat és maga elé néz.~De egyszer meglestem: a falra
203 10| Guten Morgen! mondták, de másnap már: Bon jour!~s
204 10| veszélyt,~és látja a tüzet,~de talán eszébe jut, hogy miért
205 10| menni se jobbra se balra.~De olykor, ha este kongott
206 10| téve világost, sötétet,~de úgy, amint van,~változva
207 10| magamnak~és az embereknek. De ez se segített.~Akkor daloltam,
208 10| emlékeink az élet ütemére.~De belőle ébred meg minden,
209 10| az iskolai olvasókönyvek.~De vegyétek számba, mily nehezen
210 10| ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek~méltóságosan
211 10| szememről,~örökre csak téptem. De a végső percben,~ha leszek
212 10| karácsony, karácsonyi lárma. ~De látod-e ottan, mily véres
213 10| moslékját hömpölygeti felém,~de a reggelt, a reggelt mégse
214 10| melyet senkise tud még,~de pár nap múltán a képeslapban
215 10| dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol és hahotáz,
216 10| rendelve, s lesi unottan, de bizonyos szakértelemmel
217 10| próbálok~emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
218 10| töltenek,~még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék
219 10| lenne~unalmas se talán.~De minek maradjak,~hisz láttam
220 10| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem
221 10| bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
222 10| bánat van, s az higgadtan, de keményen~fújja goromba dalát.
223 10| gyermektársaid?~Ezt kérdezed, de senki sem felel,~csupán
224 10| úszunk a csodás halálba,~de ottan az igaz dalt megtalálva~
225 10| el-nem-múló, fényes ékszer,~de szárnyra keltem, élni, csélcsap
226 10| ősz fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
227 11| az iskolai olvasókönyvek.~De vegyétek számba, mily nehezen
228 11| ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek~méltóságosan
229 11| szememről,~örökre csak téptem. De a végső percben,~ha leszek
230 11| karácsony, karácsonyi lárma. ~De látod-e ottan, mily véres
231 11| moslékját hömpölygeti felém,~de a reggelt, a reggelt mégse
232 11| melyet senkise tud még,~de pár nap múltán a képeslapban
233 11| dalban, ami neki minden,~de a nép csak táncol és hahotáz,
234 11| rendelve, s lesi unottan, de bizonyos szakértelemmel
235 11| próbálok~emlékezni reája.~De már nem értem, idegen.~Csodálkozásom
236 11| töltenek,~még meleg a szoba,~de én már elmennék. ~Derék
237 11| lenne~unalmas se talán.~De minek maradjak,~hisz láttam
238 11| Zászló~Csak bot és vászon,~de nem bot és vászon,~hanem
239 11| bölcs,~majdnem hideg már.~De az enyém az forró, cimborám,
240 11| bánat van, s az higgadtan, de keményen~fújja goromba dalát.
241 11| gyermektársaid?~Ezt kérdezed, de senki sem felel,~csupán
242 11| úszunk a csodás halálba,~de ottan az igaz dalt megtalálva~
243 11| el-nem-múló, fényes ékszer,~de szárnyra keltem, élni, csélcsap
244 11| ősz fej.~Emlékezem csupán, de már nem élek.~Ezért zenélek.~ ~
245 12| közönnyel, s néha kezet ád,~de ha ezekkel a testvéreiddel~
246 12| tekintsd és csonka részét,~de az egész nem-osztható egészét:~
247 12| tiltakozhatsz és hogy ellene?~de hát hova mehetnél? mit akarnál?~
248 12| kertfal, tyúkól, pincegátor, ~de a boldogtalan tanyája sátor,~
249 12| parancsát, ó jaj, beh tudósok.~De én, a tudatlan nem érthetem
250 12| semmit, a szégyen-~maratást. ~De láttam egykor kánaáni~aratást. ~
251 12| és szívig döf~az öröm. ~De szép, vidám, vad áldomás
252 12| hirdetem, barátim, sok a kettő,~de több az egy.~Recsegjen a
253 12| átkozott-zárt életüknek~a nyitját,~de tétováznak még, várnak sokáig,~
254 12| teríték csupa pompa,~ de üres a pohár, a tál. ~Én,
255 12| természet ősi cinkosa. ~De mondd, miért e gyatra-elvű~
256 12| koromban:~mindannyian ó de magunkra maradtunk. ~Az
257 12| németül s kicsit~angolul is, de minden nyelveken~csak rothadt
258 12| Leánykorában zongorázgatott is,~de abbahagyta. Mindent abbahagy.~
259 12| aki kenyeret keres rá,~de ő kenyeret nem eszik soha,~
260 12| ígérgeti,~hogy összetép. De ez nem érdekel.~A szobalánya
261 12| egészen~"eszméinek élhet". De mégse boldog.~A termetét
262 12| kezük, sosem ad alamizsnát,~de mindegyikkel szívesen kezet
263 12| lehellt a vörös hervadás.~De mért e vidám pompa? Mért~
264 12| súgtam fülükbe, mint az élet,~de hívta őket a nagy út,~és
265 12| mosolygok, többször hallgatok.~De érzem egyre, vár rám sok
266 12| könnyű, örökre-játszó,~látó, de messze-látszó,~tarkán lobogva
267 12| virág, kavargó semmiség,~de hirtelen, mint villám, hogyha
268 12| is mertünk fölnézni rája.~De néha este ellágyult, megolvadt,~
269 12| nevet a nap piros tüzére,~de sárga árnyát elveri~a paprikák
270 12| Szétváltunk, mint peres felek,~de most, tündökletes alak,~
271 12| Emlékezet,~tebenned él és van, de hogyha meghalsz,~elvész
272 12| nem akartam~megnézni még.~De ő mutatta, hogy amott túl~
273 12| te nagy.~Nem vagy sehol,~de vagy, de vagy.~Valami rejt,~
274 12| Nem vagy sehol,~de vagy, de vagy.~Valami rejt,~valami
275 12| hever itt a középkori Róma,~de lángol az alkony,~mint véres
276 12| látja a törvényt, reszketve, de higgadt~lépttel megy a sírhoz,
277 12| is hitet tegyek felőle.~De oly sokáig néztem azt a
278 12| legyen,~és úgy akartam ezt, de úgy akartam,~amint akarta
279 12| a fogorvost~húzás előtt. De erre nem feleltek.~Jobb
280 12| kis északi,~mértéktartó, de víg,~s megvárja, míg~az
281 12| termeskocsiban,~akár a villik,~de mindig úgy csak, ahogy illik,~
282 12| mosolygó, szerény szülők,~de a szemük titkon ragyog,~
283 12| barátja lettem a közönynek.~De a szobám már ismer, s a
284 12| ők is, én is hallgatok,~de csöndjeink nem érnek össze
285 12| élt, s szivedbe bánat ás, ~de mert álmodba mindezt elfeledted,~
286 12| idegen és őrült az egész,~de nyájas és rokon velem a
287 12| szerettem önmagamat soha.~De te szerettél. Egyszerű és
288 12| cérnahang,~nyápic zene,~de mintha ég-~föld zengene. ~
289 12| csak érdekel. ~Nótája csúf,~de nem sekély,~bár bamba is,~
290 12| vagyok én bűnös-büntelen. ~De a komor szemet el nem birom,~
291 12| mi szivünkhöz közel álló.~De nincs már.~Akár a föld.~
292 12| titka. ~Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.~Mindenki
293 12| Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.~Mindenki tudta
294 12| ébren szépítnek álmodozva,~de - mondhatom - ha így reá
295 12| volt-e vagy állat óla. ~De fönn, barátom, ott fönn
296 12| mi történt vélem akkor,~de úgy rémlett, egy szárny
297 12| hogy el kell mennem innen,~de pattanó szivem feszítve
298 12| köntös,~pár évre szóló, szűk, de göncös,~rossz gúnya, melyet
299 12| meg konok nyugalmuk írját,~de nem felelnek, úgy felelnek,~
300 13| ablakon át csókolóztam,~de akkor is nagyon szerényen:~
301 13| pártolt;~dícsért is sok, de a szívében~azt mondta mind: "
302 13| szívében~azt mondta mind: "De nagy szamár volt!" ~1906 ~ ~
303 13| mint a másik,~lassan halad, de fáradatlanul;~pilkát köt
304 13| karszéke régi és kopott már,~de oly hívó és otthonos.~A
305 13| gyilkosod, s aszfaltbetyárod,~de főleg egy, mi felvidít,~
306 13| egykor bosszantott nagyon,~de most babérjuk meghagyom,~
307 13| gondtalan tömeg zsibong,~de engemet megüt ködével~és
308 13| Én nem tudom, hogy mért, de mostan~egy ismeretlen vágy
309 13| Én nem tudom, hogy mért, de csendbe~eszembe jut az ifjuság,~
310 13| Én nem tudom, hogy mért, de félek,~távolba halkan szól
311 13| egy óra~már elrabolja,~de én birom, s egy röpke szóra~
312 13| ellenem cselt cselre szőttek,~de él egy nő, kitől baj, átok~
313 13| felelem, jó bolondok,~forgok, de csak a napra forgok. ~1906 ~ ~
314 13| éjfélhajú, éjfélszemű leányok,~de eljövünk mi, s elcsitul
315 13| be, ha jő a barna éjjel,~de nem tud akkor rólad senki,
316 13| nem tudom, való-e, álom?~de táncukat még most is egyre
317 13| betegség,~mely bennem élt. De beteg a világ. ~De érezem
318 13| élt. De beteg a világ. ~De érezem a görcsös tárgyakat,~
319 13| sebeznek durva széleikkel,~de érezem a terhet és a súlyt,~
320 13| tüdőm és vérzik a szemem,~de viselem most az egész világot,~
321 13| földtől vagyok viselős,~de tartom az erdőt, a házakat,~
322 13| álomtalan álmot egy régi ágyba,~de nincsen út, mely arra vinne
323 13| tovább utam.~Vágyom sietni,~de les a semmi,~ha állok -
324 13| nem vagyok puzdrám ölén? ~De most köd-ülten~sziszeg körültem~
325 13| ködön kesergő Grieg dala. ~De csend. Ne hangozzék még
326 13| vágytam fáradottan,~ de ő előre szállott.~Reám mosolygott
327 13| futunk az őszi holddal. ~De néha-néha péntek éjjel~halotti
328 13| szorítja könnyes arcom,~ de könnyeim nem keserűk.~Fehér
329 13| csendben teát kavargat.~De mit tegyek? Úgy fáj az élete,~
330 13| szegénynek terra incognita volt.~De ilyenkor dalolt, mint árva
331 13| elhasznált villamosjegyet.~De amint kellett, mindig megjelent,~
332 13| lényével mintegy ezt tagadta.~De mégse ölte a szerelmi bőjt.~
333 13| herceg, mint egy fenegyerek.~De most kinyúlik két széken
334 13| zeng a földi tánc, a dal. ~De ő az éj s halál eleven szobra,~
335 13| újra forral, újra hűt. ~De ha remegve hajolok feléje,~
336 13| fegyverszünet! ~Nincs munka már, de a mező terem,~nő a virág,~
337 13| Előttem újra a sötét lepel,~de most tudom már, kicsoda
338 13| várok újra, várok ezer évig,~de akkor aztán felfigyel a
339 13| Pillanatkép 1918 ~À la Manière de Rainer Maria Rilke ~Nézzétek
340 13| Gazdája csákót tett fejére,~de ő a fogason maradt,~az előszoba
341 13| légy repült reája néha,~de mindjárt tovább ballagott,~
342 13| szó,~egy régi jegyzet, ~de a szivem följajgatott rá,~
343 13| játszadozhat véle a titán-nép.~De, félelmes, ne rémíts, mert
344 13| ne udvarold,~öreg barát, de tűzzel éledj,~és vess a
345 13| boldog hűtlen-híven is,~de a fejem, az én fejem,~azt
346 13| kieszelte,~s nem látta ezt,~de látom én most egy rövidke
347 13| hol nem virág fogadna,~de féreg, pondró rágna millió,~
348 13| verőben. Gólyahírt kapni.~De legszebb virág az utcai
349 13| megbandzsult~részeg pupillám. De légy ma minden,~élet helyett
350 13| elalvás előtt az emberekre. ~De láttam aztán őket együtt,
351 13| már nem tudok elaludni, de ébren lenni sem,~félek az
352 14| húszéves lennék,~közétek de édes örömest elmennék,~csatáról
353 14| apraja-nagyja,~ de szivünk nem lángolt,~mint
354 14| lángolt,~mint akkor a szerény, de mégis mosolygó~
355 14| Lett egy rövid napnak,~De mit is érne a~ Sírás-rívás,
356 14| hamun együtt zokogj vele! ~De hogyha lelsz olyat, ki csak
357 14| nyügözte már a testet. ~De a falon az árny táncolni
358 14| Lantom remegve szerelem.~De tilt dalolni, énekelni~A
359 14| ember a tömeg zajába elvész,~de a magány habtengerén szabad. ~
360 14| mellem a harctól piheg,~de este sokszor felsohajtok:~
361 14| amit a sors ád.~Ölelj, de menj sietve, s hagyd el~
362 14| nem lantolom silány búnk -~de kalapom megemelem. ~Nem
363 14| maradt szivem tehozzád,~de engedd konstatálni lelkem,~
364 14| élhetett vón boldogan tovább,~de húzta testét a nehéz teher
365 14| perzselte húsát a sugárnyaláb,~de ő röpült...~ És így
366 14| heves gyönyörről álmodám. ~De mind csak álom volt, csak
367 14| szavadra vártam,~mint vétkező, de mindég hű fiad,~lábam botolt
368 14| botolt és túrta a sarat,~de hű szemem mindég rajtad
369 14| ha berreg künn a csengő,~de mégse pattan ki a nagy talány.~
370 14| levélt, megtudva fásit,~de a kezedbe tarthatod soká,~
371 14| aranykalitkában dalol.~De ketrecét megszokta már,~
372 14| dalolj, mikor akarsz. ~De így... Az álmod porba roskad,~
373 14| sok új, hatalmas gondolat,~de a fánkról kopott dió hull. ~
374 14| ajkamat, és hagyj el aztán,~de ülj ölembe most te gyenge,
375 14| sápadt képünket láz aszalja,~de a szemünk, főnk mégse lángol,~
376 14| nagyon jó, hogyha drága,~de jobb, ha olcsó, ily nehéz
377 14| díjért megsimogatjuk arcuk. ~De néha mégis jószívű az~ötven
378 14| ejti a kemény magyar szót,~de hogyha indulatba jön,~csak
379 14| Lakóját tiszteletbe tartja,~de rája sose takarít.~Herr
380 14| gondolat.~Imádunk s megvetünk, de velünk~te nem törődsz sokat. ~
381 14| síri párna,~koporsód hűs, de lefekszem bele.~Halálos
382 14| gyarló, kicsinyke ember,~de bánatom, átkom hozzád emel. ~
383 14| mi lesz, ha kihalászom? ~De nincs sehol. Hol is keressem?~
384 14| habok gyászindulója.~Pedig de sokszor megsirattam~
385 14| tudod, mi nő ki majd belőle,~De szent e tinta, mint a lelkem.~
386 14| az örömre nincs nagy ok.~De mégis, ó, elismered te,~
387 14| csüggeteg keres.~Mindez való... de énnekem már,~hidd el, nagyon
388 14| amíg viasszá nem aszom,~de törjön a láng akkor lelkemen
389 14| bögrés, tepszis~cselédet.~De ezt kiáltja most a szkepszis~
390 14| már mint egy rongy gyalom,~de még a föld is langy alom~
391 14| a szívetek az kőkemény. ~De Gustibus non est disputandum... ~
392 14| volt tegnap Devecseri,~jaj de nagyon bevacsorált. ~Endresz ~
393 14| Támadnak népek és elülnek,~de, Hős, te akkor is leendsz,~
394 14| Azt mondod, hogy elegáns,~de bókodnak fele gáncs. ~* ~
395 14| Hallgat a sült kecsege.~De hogyha él, fecseg-e? ~Karinthyhoz ~
396 14| Olykor könnyezve zokkant,~de sok kant~megszégyenít e
397 14| Mire gondolt?~Az övére.~De kiére?~Az övére. ~* ~Aladár
398 14| Két paródia~À la manière de R. M. Rilke ~Lhewine ~Úgy
399 14| fényes-fényes premièren,~de ferdült szeme nem néz többé
400 14| kézimunkáz. Mária~siet, de mindig ráér. Mária~semmit
|