Rész

 1    1|       kétségbeesve könnyez ő.~Egy-egy családos lámpa fényét~bámulja
 2    1|       a párnája néki,~a célja egy-egy pályaház.~Ha célhoz ér,
 3    1|       csöndbe~sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. ~Húsvét ~
 4    1|     nézek,~     amerre járok:~egy-egy üres hely,~     egy friss
 5    2|    Minden bokorban leskelődik egy-egy,~nincs menekülni egy picinyke
 6    2|   visszalátom,~mikor beszélek egy-egy kép előtt.~Minthogyha kérdenék,
 7    2| kötöttek, és a tiszta csöndbe~egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. ~
 8    4|  kapukra. ~Még eszembe tévedt egy-egy régi álom,~s integetve jött
 9    7|    ablakmélyedésben,~sétálnék egy-egy régimódi, halvány~leánnyal
10    7|   veszett, dühös komondorok. ~Egy-egy halott fölé hajol.~Itt a
11    8|       ismerős és ismeretlen. ~Egy-egy ember utamba lép,~hallok
12    9|    lelkünk,~és drága nők felé egy-egy verset tereltünk,~a füstből,
13    9|     szivéből~még-még kiszakad egy-egy ősi jaj.~Áldott legyen az,
14   12|    Megúnod és elejted.~Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.~
15   12|       az egészbe,~beléfogózni egy-egy csonka részbe,~és állni
16   13|    hóvizen lebegve~szétpattan egy-egy búborék. ~A szél fú s érzi
17   13|       a suttogó lombok felett~egy-egy arany csillag nevet.~- A
18   13|     állani mindegyiknél,~mint egy-egy nagy műremek előtt.~Mért
19   14|        szeret! ~3 ~Minden nap egy-egy édes álom~nyom nélkül elhal,
20   14|     édes látomány,~s nagynéha egy-egy utcasarkon~heves gyönyörről
21   14|       sugáru füst jő,~az úton egy-egy ember megy tova. ~Megszólal