Rész

 1    1|      a toll,~s a lámpafénybe bámul arcom... ~3 ~A zöld mezők
 2    1|     nézek. Az ezüst lemezről~bámul felém egy ismert-ismeretlen,~
 3    1|  homály ég,~a billentyűsoron bámul az árnyék,~a zongorán áll
 4    1|   ragyog a gyémánt-könyütől,~bámul a sok sötétszemű, nagy ablak,~
 5    1|     kékes éjszakáján~az útra bámul az őrült cigánylány~és nézi,
 6    1| lányalak.~Ő is a ritka fákra bámul~     s éppily merengő, hallgatag... ~
 7    1| ahogy megyek, felhős arcomra bámul~az utcasor. ~Sok szánva
 8    2|   sok tarka báb.~Apám órákig bámul, nézi-nézi,~és visszabámul,
 9    2|      A nő imádkozik, a férfi bámul~és jeleket les a jós éjszakábul,~
10    4|     kisgyerek olykor arcomba bámul,~mit nézek oda? És a csend
11    4|                 Az árnyékára bámul,~          és a lelkében
12    7|     egy kialudt égitest,~úgy bámul üresen az ürbe. ~Meggyszínü
13    9|   fák közt gyorsan és vigan.~Bámul a földre ingó otthonában,~
14   12|     Egy vézna kisfiú arcomba bámul,~amint kinézek fülkém ablakábul.~
15   13| tanul, tanul. ~A messzeségbe bámul méla szemmel,~és lelke háborog,
16   13|      semmit se akar,~a napba bámul búsan és fehéren,~mellén
17   13|    előregörbed,~és a síromra bámul könnyezőn. ~Az életem felett
18   14|       borzongva a bús lángba bámul,~és álmosan sápasztja meg. ~
19   14|    mégse lángol,~és a szobor bámul reánk még,~meredt, üres
20   14|      hallgatag szegény,~     bámul a lányra, várnak mindaketten,~
21   14|      hatalmat egybeöltő,~kit bámul reszkető, üvöltő~fönségébe